Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

u 33. országos ülés június 22. 1869. sunk indítványát illeti: (Zaj. Felkiáltások Lalfelől: Nincs szava!) azt mondom, ez az első és a parlamentáris eljárás szerint még eddig nem ismert eset volna, hogy ha ezen tiltakozás előre • • • (Nagy zaj.) Csanády Sándor: Felkérem a t. elnök urat, méltóztassék a szólót a házszabályok megtartására utasítani: mert miután az általa beadott indítvány 9 tag által nincs aláirva, őt másodszori szólás joga nem illeti, nem illetheti. (Helyeslés a szélső bal felől.) Zsedényi Ede: Ez sem határozat, sem pedig indítvány, hanem napirendre térés, és e tekintetben a házszabályok ezt egyátalában elő nem irják. Tehát figyelmeztetem Csanády képviselőtársunkat a házszabályok azon szakaszára, mely azt mondja, hogy a szólót beszédében megszakasztani nem szabad. (Helyeslés jobb felől.) En tehát azt mondom, hogy Komárom városának érdemes képviselője indítványa szerint ez volna az első, és a parlamentalis eljárásban eddig nem ismert eset, hogy a nélkül, hogy valami történt volna, az már előbb föltételesen megsemmisittettnek mondatnék ki. Az eddigi eljárás szerint legalább bevártuk mindig a minisztérium eljárásának eredményét, és azután mondtuk ki véleményünket; hanem azt előre kimondani, még mielőtt a minisztérium jelentést tett volna, én legalább parlamentben, soha sem láttam. Figyelmeztetem továbbá arra is, hogy a 48-iki törvényhozás a választási törvény 45-dik szakaszában ezt mondja: „Addig, mig a végvidék politikai rendezése iránt a törvényhozás részletesen intézkedni fog a horvátországi végvidékekben az országgyűlési követek választásának módját, hasonlóképen a tartományi gyűlés a Dráván túli egyéb ezredekben a bán határozandja el. Tehát a katonai hatóságra bizta a törvény, és igy a status quot hatalmazta fel a választási ügyek teljesítésére. Kérdem: ugyanazon eljárást követjük-e mi, midőn horvát testvéreinket a fa eladásban akadályoztatni akarjuk, ha a status quo-t használjuk fel és a minisztériumnak azon utasítást adjuk, vagy tulajdonképen felhívjuk, hogy közreműködjék, mikép mit sérelemnek tart, meg ne történhessék? Eddig látjuk legalább, t. ház, hogy ennek két következménye volt: az első, hogy megszüntettetett az eladás; másodszor megparanesoltatott, hogy a hadügyminiszter közértekezésre utasittassék. Miután tehát ezen utón a miniszteri eljárás által már is két eredményt vívtunk ki, tessék megmondani: miért akarják most akadályozni és egyenesen mintegy megszüntetni ezen eljárás eredményét? Ha a t. ház elfogadja Ghyczy Kálmán indítványát, akkor előre látható, hogy a minisztérium eljárásának semmi eredménye nem lesz. (Ellenmondás bal, helyeslés a jobb oldalon.) Vukovics Sebő: T. ház! Én valódi örömmel üdvözlöm Horvátország érdemes követeinek az ő országgyülésökről hozzánk áttett iratát, mert, noha abban egy sérelmes tárgy elintézésére és illetőleg orvoslására vagyunk felhiva, mégis annyi sok alkotmányos elv van kifejezve ezen átiratban, s annyi sok felszólítás az együttműködésre foglaltatik benne, hogy valósággal e tekintetben pártokra oszolni kár is volna; s én megvallom, azon indítvány, melyet igen t. barátom Zsedényi Ede tett, mind szövegében, mind pedig azon támogatásában, melyet előre bocsátott, oly sok alkotmány talán, és tekintve a kiegyezkedési törvényt, törvénytelen nézetet foglal magában, hogy, tökéletesen bízom a t. ház többségében, hogy azt soha magáévá tenni nem fogja. (Helyeslés bal felől.) Indítványa támogatására — mert az is indítvány, ha valaki napi rendet indítványoz — többek közt azt mondja: ne ragadjuk meg ezen alkalmat arra, hogy a közjogi kérdést s illetőleg Magyarország jogait a határőrvidékre nézve feszegessük, mert az által talán azt fogjuk elérni, hogy épen ezen kérdésben kárt fogunk okozni. Ha jól értettem, ez volt mit ő érvül felhozott. Már kérem, t. ház, ilyen kijelentés helyén van-e az országgyűlésen, oly kérdésben, a melyben mind Magyarország gyűlése, mind Horvátország gyűlése, mind pedig az illető lakosok t. i. a határőrvidék kívánságai egyesülnek. Minő alkotmányos életet várhatunk mi, ha azt hiszszük, hogy oly kérdést, melyben annyi tényező ért egyet, és mely törvény által támogattatik, akadályozná egy hatóság — legyen közös miniszter, vagy akár ki — és merné ép ezen kívánsággal daczolva a közügyet máskép intézni, mint a hogy magával hozza a törvény rendelete? En e tekintetben azt hiszem, vannak kedvező pillanatok egyes kérdések elintézésére, melyeket elhalasztani, elmulasztani okos törvényhozásnak nem szabad. (Helyeslés.) En azt gondolom, ép ezen kérdésben a határőrvidék Magyarországhoz való visszacsatolására, illetőleg Horvátország utján az alkotmánynak való visszaadására ezen kérdésben kell oly módot nyernünk, mely által azt tetemesen elősegíthetjük. Tudjuk jól, hogy a 67-iki törvényczikk által meg lett fosztva a végvidék azon jogától, melyet a 48-iki törvény által nyert, hogy ide képviselőket küldjön. Bizonyosan oly hamar egyszerre nem fogunk czélhoz jutni, de ha szorosan ragaszkodunk ezen kérdésben ahhoz, mit az alkotmány szelleme és a törvény világos rendelete szerint cselekedni kell, én azt mondom, hogy a végvidéknek országgyűlési képviseletét elő fogjuk segíteni. Mi a lényeg ezen kérdésben, mely