Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-33
40 33. országos ülés június 22. 1869. gyónt, hanem csak az erdőségnek haszonélvezetét. En jogi szempontból köteles vagyok ellenmondani ezen eszmemenetnek, mert az a mobilis és immobilis vagyon definitiójával, melyet itt alig szükséges bőven taglalni, egyenesen ellenkezik. Minden primitív fogalom a vagyon ingó- vagy ingatlanságáról azt hozza magával, hogy az erdő, a mig áll, ingatlan vagyont képez, a midőn levágatik, ingó vagyonná válik. Ez legalább theoriája az ingó és ingatlan vagyon fogalmának, és ezt tartja minden tételes törvény is. Tehát midőn álló 33,000 holdnyi erdőség eladatni szándékoltatik, ingatlan vagyon adatik el. Méltóztassanak ezen körülményt is figyelembe venni, hogy egj r szó a magyar szerkezetben nincs meg, a mi meg van a horvát szerkezetben, nevezetesen ezen szó: „és az erdőségek." Ha tehát ezen 33 ezer hold erdő eladatik, nem adatik el termés, hanem eladatik a testnek substantiája, és eladatik a fa értékének tökéletes és egész capitalisa örökre, egy szóval eladatik ingatlan vagyon. így taglalván e tárgyat három oldalról, engedje meg a t. ház. hogy bezárjam a taglalást. (Halljuk!) En ezen kérdés kényességét igen is jól értem, és érzem, de reménylem . hogy ő felsége legmagasabb kegyessége és igazsága által és a tisztelt közös minisztériumnak közreműködése által meg fog találtatni azon ut és mód, hogy minden tényezőnek számba vétele után a kérdéses kár az országtól elhárittassék. Tudom, hogy ezen kényes kérdésen nehéz keresztül esni; de keresztül estünk mi és keresztül esett a magyar törvényhozás már nagyobb és talán kényesebb kérdéseken is. Megemlékezik arról, mint szemtanú, igen számos érdemes tagja e háznak, a 30 — 35 év előtti országgyűlésekre: Kölcsej- adó kérdése, Beöthy valláskérdése, Sebestyén vegyes házassági kérdése , ezek is igen kényes kérdések voltait, s midőn tárgyaltattak s a ooldog emlékezetű ó-conservativok azt mondták felölük. hogy halva születtek, hogy temerarii innovationum pruritus s még is törvén}' lett belőlök. Jelen időben is fenforog egy ilyforma kérdés, melyet kíméletlenül anabaptizálnak, nevét szükségtelen mondanom, hiszen ismeri, a ház, s ezen kérdés is törvény által döntetett el. Uraim! az erdőségi kérdés nem párt kérdés, nem politikai kérdés. Ezen kérdéshez nincs senkinek joga, sem monopóliuma; ezen köz kötelességü kérdés involválja magában a nemzet vagyoni birtok feletti őrködését. Ezen kérdés őseink szent hagyománya, a két ország közti frigynek kiegészítő része és ezen kérdésért fognak a mi hamvaink számolni utódaink Ítélőszéke előtt. Azért én figyelmébe ajánlom a t. háznak ezen kérdést, és bezárom szavaimat azzal, hogy én részemről a t. miniszterelnök ur nyilatkozatával tökéletesen meg vagyok elégedve ; azaz meg vagyok elégedve azzal, hogy az eladás még meg nem történt, hanem fölfüggesztetett, s nem fog megtörténni addig, mig a magyar-horvát kormánynyal az erre vonatkozó adatok közölve nem lesznek. En hiszem és reményiem, hogy a magyar-horvát kormány meg fogja találni az utat és módot továbbra is, ha lehetséges, meggátolni a kárral párosult eladást; vagy ha ez lehetséges nem volna — mert lehetetlent végre még fenálló törvény mellett sem lehet követelni — akkor meg fogja tenni azon intézkedéseket, melyek a határőrvidék és Horvát-Szlavonország érdekében, hasznára és kívánalmának teljesítése tekintetéből szükségesek lesznek. Én a miniszterelnök ur nyilatkozatában azon praktikus módozatot találom, mely szerint a szőnyegen levő kérdés előnvösen fos megoldatni. Ennél fogva én horvátországi képviselői minőségemben köteles vagyok azon állásponton lenni, melyet részemre a horvát országgyűlés határozata kiszab s ennek következtében tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen országgyűlés határozatát a kérdés lényegét illetőleg pártolni méltóztassék. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: A horvát-szlavón országgyűlésnek a bródi és péterváradi határőrvidéki erdők eladása tárgyában tett átirata tulajdonkép érdemileg négy rendbeli kérelmet tartalmaz: 1-ször hogy a szándékolt 33 ezer holdnyi famennyiség eladása felfüggesztessék ; 2-szór hogy a sziavon határőrvidék erdei a pusztítástól felmentessenek; 3-szor hogy az ottani népességnek haszonélvezési jogai megőriztessenek; és 4-szer hogy ha valamely nagyobb mennyiségű túlért fa eladásának szüksége merülne fel, a bevett pénz az ottani vidék javára fordittassék. Azt hiszem, nincs e tereinben képviselő, ki az 1868: XXX. t. ezikk 8. §-ában a horvát-szlavón államjavakra nézve tett rendeleteket tekintve és az ugyanazon törvénynek 66. §-át figyelembe véve, miszerint az ottan névszerint emiitett bródi és péterváradi határőrezredek Horvát- és Szlavónországok, és azok által a magyar korona országaival egy államtestet képeznek, Horvát- és Szlavonország kívánalmait törvényeseknek és igazságosaknak el ne ismerné; tehát a kérdés csak a körül foroghat: miby módon érhetjük el a kitűzött czélt a legbiztosabban? Miniszterelnök ur mai előadásából azt értettük, hogy a magyar-horvát kormánynak közbejárása folytán, már is felfüggesztetett az eladás, tehát horvát testvéreink első kívánalma már is teljesült; de azon vész, melylyel a jövő előadások a sziavon erdőket fenyegetik, még el nem hárittatott, mert mindnyájan ismerjük a határőrvidék
