Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országos llés jnnius 22. 1869. j.] jelen állapotát, mely szerint az Horvátország részérő] közigazgatási tekintetben el levén különítve, tulajdonképen a hadügyminisztérium igazgatása alatt áll, s mindaddig, mig a határőrvidék katonai és politikai rendelkezése iránt a törvényhozás nem intézkedik, addig minisztériumunk ott önállólag rendelkezőleg fel nem léphet. Azt is tudjuk miniszterelnök ur előadásából, hogy a hadügy • miniszter legfelső helyről e kérdés tekintetében a magyar horvát kormánnyali értekezésre utasíttatott. így állnak a tények, melyeket constatálván, nem akarom a határőrvidéken tettleg fen álló katonai igazgatás kérdését ezúttal feszegetni, mert attól tartok, hogy ezen kényes kérdés végleges megoldásáig a fa-eladás kérdése nem fog változni, és igy ez által a mint már Zuvics képviselő társunk emiitette — horvát testvéreinknek több kárt mint hasznot okoznánk. En tehát arra szólítom fel a t. házat, (Halljuk!) hogy azon téren maradjunk, melyen már is egy szerencsés eredmény mutatkozott t. i, a miniszteri eljárás terén : mert midőn a magyar-horvát kormánynak befolyása folytán maga az eladás tettleg felfüggesztetett, tiszte és kötelessége azon magyar-horvát kormánynak arról gondoskodni, és közreműködni oda, hogy a szlavóniai erdők a pusztitástől jövőre is megmentessenek, és hogy, a mennyiben tán valami tűiért fák bizonvos mennviséfíét elkellene adni, ez csak annyiöan történhessék, amennyiben az erdők csökkenése nélkül lehetséges ; még pedig az ottani népség haszonélvezetére vonatkozó jogainak mindenesetre megőrzésével, és ha eladatik a fa, akkor ez eladás vagy vételár az ottani nép anyagi és szellemi jóllétének előmozdítására és azon vidéknek boldogitására íbrdittassék. Reménylem s azt hiszem miszerint mindnyájunknak is lehet reménye az iránt, hogy midőn a kormány igy jár el, akkor tőle meg nem tagadható azon bizonyítvány, miszerint eljárása a czélszerüség és méltányosság elvein alapszik. (Helyeslés.) E tekintetben tehát a t. házat arra kérem fel, hogy horvát testvéreinknek átirata feletti szándékát indokolt napirendre tűzés által fejezze ki. Ezen indokolt napirendet fel fogom olvasni. (Olvassa :) „A minisztérium nyilatkozatából meggyőződött a ház, hogy mostanig eladás nem történt és nem is történik a nélkül, hogy annak tervezete a magyar horvát korrnáirynyal előleg ne közöltessék. De mivel a minisztérium sem vehette kétségbe, hogy a horvát-szlavón határőrvidéki erdőségekről egy jelentékeny famennyiség eladása csakugyan ezélba van véve: a horvátszlavón és dalmát országgyűlésnek Zágrábban folyó évi april 21-én kelt átirata folytán, az ugyanott és akkor hozott határozatban kifejeKÉPV. H. XAPLÓ. 18f| II. zett czélt biztositandó indítva, érzi magát a képviselőház, felhívni a minisztériumot a következőkre : ,,a) Működjék oda, hogy az eladás csak akkor hajtassák végre, ha a közlendőkből kiderülne, hogy egy nagyobbszerü eladás az erdő értékének csökkenése nélkül el nem halasztható; ez esetre tegye magát azon helyzetbe, hogy az illetőket biztosithassa az iránt, hogy az eladás a lehető legelőnyösebb módon eszközöltetik. ,,b) Hogy a levágandó erdők haszon élvezetében részesült lakosság számára az eddigi haszonélvezetnek megfelelő rész, ugyanazokból előzetesen kihasittassék; s végre ,,c) Hogy azon esetre, ha a vele közlendőkből arról győződnék meg, hogy a czélbavett eladás mennyiségét tekintve, túl megy azon, mi a fa termelés mérvének megfelel, s igy az administratio rendes folyamán évenkint beállhat: működjék oda, hogy a befolyandó összeg egészben, a magyar-horvát kormány befolyásával, s kizárólag a horvát-szlavón határőrvidéken eszközlendő oly befektetésekre fordittassék, melyek a nevezett területnek és az egész horvát-szlavón királyságnak egyiránt érdekében vannak. „Minek kijelentése után a ház napirendre tér." Ezen okadatolt napirendet ajánlom annyival inkább, mert azt hiszem, ez a legbiztosabb mód arra, hogy horvát testvéreink kívánsága teljesen kielégíttessék. Ghyczy Kálmán: Ha valami, t. ház, szentül megtartandó, akkor szentül és sértetlenül megtartandók azon szerződések, melyek a nemzetek közt köttetnek. Ily szerződés köttetett Magyarország és a horvát slavon nemzet közt a legközelebbi országgyűlés folyama alatt. Bátor leszek ezen szerződés egyik pontjának némely részét felolvasni. A nyolczadik pontban ez van: „Az ingatlan államvagyon kezelése, átalakítása, megterhelése és eladása, Magyarország és Horvát-Szlavon országok közös országgyűlését illeti, a horvát-slavon államföldbirtok eladására nézve, mindazouáltal azon megszorítással, hogy e részben meghallgatandó a horvát-slavon-dalmát országgyűlés is, melynek beleegyezése nélkül eladás nem történhetik-* Ebből, nézetem szerint, először következik az, hogy mind azon állambirtok eladása iránt, mely a horvát-slavon országok területén az állam tulajdonához tartozik, a horvát-slavon országgyűlés megállapodása, beleegyezése nélkül intézkedni egyátalán nem lehet; következik másodszor az is, hogy az országgyűlés ellenőrzése alá nem csak eladása az ity államjavaknak, hanem azoknak átalakítása is tartozik; következik harmadszor, hogy ezen eladások s átalakítások nem az országgyűlésnek, illetőleg országgyűléseknek utólagos megegyezése, hanem 6