Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országos ülés június 22. 1869. 39 kokkal is szolgál nekünk, amennyiben hivatkozik azon lényeges körülményre, hogy hiszen közki­vánság, hogy a határőrvidék is átvitessék a eon­stitutionalis útra, és hogy egyszer ott is életbe lépjen az alkotmányosság; már pedig — úgy­mond — hogy ez meg lehessen, szükséges, hogy megszerezze ezen alkotmányos életet a határőr­vidék ; tegyünk meg tehát neki mindent, a mit csak lehet, és mivel az anyagi jólét az első sor­ban áll, csináljunk nagy beruházásokat a határ­őrvidéken, azután könnyebb lesz azt átalakítani constitutionalis országgá. Én teljesen osztozom a t. hadügyminiszter ur ezen nézetében, és a mint tartoztam a horvát országgyűlésen, ugy fogok tartozni jövőben is azon sorkatonák közé, kik első rendben vivnak azon eszméért, hogy a határőr­vidéken az alkotmány behozassák. De itt két el­vet nem szabad szem elől téveszteni. Első elv az, hogy az alkotmányosságot be kell hozni a határ­őrvidéken, az állam, s egyéb tekintetek csonkí­tása nélkül; a második elv az, hogy az alkot­mányt nem szabad rögtönözni, precipitálni a ha­tárőrvidéken. Én ezen két pont fölött képes volnék a t. házat órákig untatni ; de ez nem tartozik az eladás kérdésének keretébe; ezt csak azért aecentuálom, hogy a hadügyminiszterség tudja meg, hogy e tekintetben egyetértünk, leg­alább az én véleményem megegyez az ő nézeté­vel, tudniillik, én részemről óhajtom az alkot­mányt a határőrvidék számára is, de azt ott a leguagyobb óvatossággal, és csak fokonkint kí­vánóin kivinni. Mindazonáltal az érintett nagy­szerű beruházásokat ugy óhajtom megtétetni, hogy a nemzeti vagyonra ne tétessék kéz és ne károsodjék a nemzeti vagyon azért, hogy ma­holnap a constitutionalis elemeket behozzák a határőrvidéken. (Helyeslés.) Az utolsó szempont, melyből ezen kérdést taglalni kell, a jogi szenrpont. (Halljuk!) Cse­kély felfogásom szerint, azon alázatos vélemény­ben vagyok, hogy a közös hadügyminiszterség­nek nem áll jogában ezen erdőket eladni: (He­lyeslés) nem áll jogában azért, mert ezen erdők az 1868. XXX., illetőleg horvárországi I-ső t. ez. értelmében a Horvátországot kiegészítő broodi és péterváradi ezredben fekszenek, és Horvátország által a magyar szent koronának is kiegészítő ré­szét képezik. (Élénk helyeslés.) Ez az oka annak, miért vagyok azon véle­ményben, hogy ezen kérdés a delegatióra sem tartozik. (Helyeslés.) Ezen kérdés a közös ország ingatlan vagyonát képezi, és mint ilyen, a kö­zös és az autonóm országgyűlések elé tartozik. (Helyeslés.) Ebben a kérdésben szükséges és kötelességök első sorban a horvát képviselők­nek , felszólalni , és én hiszem, hogy tisztelt társaim nevében nem mondok helytelent, ha azt mondom, saját meggyőződésem szerint, miszerint ez épen azért első kötelességünk e tárgyban, mert az őrvidéknek jelenleg sem a horvát or­szággyűlésen, sem ezen testületben repraesentatiója nincs; nekünk kell tehát őrködnünk vagyonuk fe­lett, a mely most szándékoltatik eladatni. A hadügyminisztérium ugyan indokolja azon eljá­rását azzal, hogy az 1850. évi Granzstatuten értelmében a határőrvidék kiegészítő része az országos hadseregnek, és mint ilyen, az admini­stratió tekintetében alá van vetve a hadügy ér­ségnek; és mert ez igy van, a horvát ország­gyűlés a 8. §. értelmében nem szólalhat fel az er­dők ezen eladása ellen, mert az egyezkedési tör­vény 8. §-a csak a geographiai beosztásról szól, nem pedig administrativ vagy más jogokról. Már voltam szerencsés némely pontra nézve osztozni a hadügyérségnek nézetében; de már ebben a pontban azt nem tehetem: mert a tör­vény világosan mondja, és pedig nem csak azon 66-ik §-ban, mely provocáltatott, de a 65. §-ban is ki van mondva, hogy a határőrvidék minél előbb bekebeleztessék Horvárországba, mind ad­ministrationalis, juridicai és politikai, mind más tekintetben is. De meg van mondva az 1866-ik február 20-ki rescriptumban is, hogy hozzá fog csatoltatni Horvátországhoz, mihelyt azon nehéz­ségek elhárittatnak, melyek még csakugyan fen­forognak. Hogy az ily eladásokhoz nincs a had­ügyminisztériumnak administrationalis tekintet­ben joga, tanúsítja világosan az 1830-ki XII-ik törvényczikk, mely ő felsége legmagasabb szen­tesítése alatt azt határozza, hogy azon in­gatlan javak eladása, melyek a szávántuli tar­tományokban a franczia kormányzat, és az utána következő német provisorius kormány­zat alatt történtek, egyszerűen nullificálta­tik, cassáltatik, és minden visszahelyeztetik az előbbi állapotba. Mindez mutatja, hogy a had­ügyérségnek az eladásra nézve nincs joga. De ugyanezen Granzstatutumban, és pedig annak IS. és 19. §-ban más szabály is foglaltatik, az t. i. hogy a határőrvidéknek joga van, mind faizás, mind tüzelés és épités tekintetében, ezen erdőségekhez, hogy templomait, iskoláit és más középitéseit ebből tehesse, és végre hogy mak­koltatási joga is van. Már most méltóztassék meggondolni, ha most 33,000 hold erdő eladatik, melyekből évszázadok óta ezen beneficiumok hú­zattak, ezen haszonélvezési jog vagy egészen meg­semmisíttetik, vagy csak illusoriussá válik, mert 12 —13 óra távolságra kellene menni ezen be­nefieiumokért, melyek háboritlan élvezete évszá­zadokig tartott. Azt is mondják a hadügyminisztérium ré­széről, hogy nem adják el a földterületet, vagy mint a magyar szerkezetben van, az ingatlan va-

Next

/
Oldalképek
Tartalom