Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-46

UG 4S. országos Biés Julius 8. 1869. dékozunk adni? e helyen meg nem vitatható; jóllehet igen sok függ attól, mikép lesz az szervezve : mert épen annak szervezete nem csak ezen működésére, de mindazon feladatok megoldására nézve, melyeket arra biznuDk kellend, mérvadó leend. Már az osztályok többségének véleménye is támogatta egy oly intézmény fölállításának szükségét, a miről itt szó van. így tehát azon állítás, miszerint ezen institutió csak azért vétetnék be intézményeink keretébe, hogy véleményt adjon a bíróságok kineveztetése iránt, nem áll, s csak az a kérdés: vajon ezen institutiónak e részben adjunk-e működési tért vagy sem ? Azon nézet, miszerint igen bajos egy tárgyról szólani, a mely még tüzetesen meghatározva nincs, mindenesetre igen alapos nézet; azonban midőn mi az intézmények reformálásáról szólunk, (Felkiáltás a szélső bal oldalon: De formálásáról!) és ezen reformok keretébe a priori, az az fölülről lefelé szervezve lépünk be, lehetetlen elkerülni, hogy olyanokra ne gondoljunk, a mik még nem léteznek sem a törvényhozásban, sem az élet keretében. Ez bajos és mindenesetre kényelmetlen helyzet; de olyan a melyet elhárítani akkor, mikor ez ösvényre léptünk, lehetetlen. Magam leginkább érzem, miszerint azon eljárási mód, a mebyet a reformokban követünk, és azon helyzet, melybe a jelen törvényjavaslat tárgyalása által vezettettünk, fölötte kényelmetlen és némileg erőtetett : (Helyeslés balról) mert az idő nem engedi meg többé, hogy ezen kérdést azon higgadtsággal és komolysággal hányjuk meg, melyet annak fontossága és messze kiható érvényessége követel. (Bal felől helyeslés.) De ha épen már belementünk és ha e tért elfoglaltuk , ugy hiszem , hogy annak consequentiájától nem szabadulhatunk; komolyan latra kell vetnünk: mert egy törvényt nem lehet gondatlanul elvetni azért, mert nincs időnk megfontolni. Fontos és komoly törvényhozási ügyet ily okból sem elvetni, sem elfogadni nem szabad. A mi nevezetesen az előttünk fekvő módositványt illeti, ha csak arról volna szó, hogy idővel oly intézményt szervezzünk, melynek talán a bírák kinevezésében véleményező szavat adjunk s hogy életbe léptettessék-e vagy nem, — akkor tán nem lenne szükséges, hogy ehhez már e helyen, már most szóljunk; de akkor, mikor minden indok a mellett szól, hogy a minisztert a kinevezésekre nézve ne 1 agyjuk magára, és ha nem egyes fölmerülő kinevezésről van szó, hanem minden az országban létező első és másod fokú bíróságnak úgyszólván újra szervezéséről — a mi ezen kérdés fontosságát kétszeresen sőt többszőrösen is fokozza —ha, mondom, ily körülmények közt azt mondanók, hogy ezt akkor fogjuk majd eldönteni, erről majd akkor fogunk intézkedni, mikor a kinevezések megtörténtek, ez kérem, annyi volna, mint talán szükségesnek, talán nem szükségesnek tartani ez intézményt; de mindenesetre e felett csak akkor határozni mikor a föltételezhető szükségnek legnagyobb indoka már elesett. T. ház! Igen szükségesnek tartom, hogy a jelen esetijén világos öntudattal bírjunk a fölött: mi a miniszteri felelősség ? Van egy felelőssége a miniszternek, mely felelősség az alkotmányos és parlamentális kormánynak alapja, és ez az, hogy egy miniszter akkor többé helyét el nem foglalhatja, midőn bár micsoda eljárás következtében a háznak bizalmát vagy politikai rokonszenvét elvesztette, és ezen felelősség kétségtelenül a bíróságok szervezésére nézve is kiterjed: inert, ha a miniszter oly kinevezéseket tesz, melyeknek egyetemes sommája a nemzet erkölcsi érzetét vagy politikai felfogását sérti, akkor — kétségen kivül — azon miniszter nem fog többé majoritással bírni a házban. Van egy más felelősség, a melyben a miniszter úgyszólván mindenikünkkel osztozik, mely az egyéui eljárását érinti akkor, midőn azt nem igazolhatja. Ezen felelősség a parlamenti tárgyalásoknak ugy szólván körén kivül van akkor, midőn oly fontos tárgyat érint, melyben az egyénén kivül az állam érdeke is érintve vau, Bármelyik nemét a miniszteri felelősségnek képzeljük: találunk-e abban garantiát arra nézve, hogy a bíróságok tagjainak kinevezése a miniszter által lehető leghelyesebben történjék ? Szerintem nem: mert hogy azon miniszter székét elhagyni kénytelen, az még semmikép sem corrigálja azon kinevezéseket, melyek általa történtek, A birák kinevezése oly actus, mely a parlamenti kormánynak actioja és reactioja körén kivül esik. Az igazság oly magas fogalom, melynek tekintetbe vétele minden államrendszerben, absolut, monarchikus, alkotmányos és köztársasági kormányrendszerben egyformán megkívántatik; és én szerintem a politikai actióra annak, hogy micsoda birák és ki által neveztetnek ki, semmi nemű befolyása nincs és befolyást adni nem szükséges, nem tanácsos, és nem czélszerü. En azt óhajtanám, hogy a rnemryire lehet, a miniszter a birák kinevezésére nézve oly kútforrásokból merítse eljárásának irányát, melyek a közvélemény napi hullámzata körén kitelhetőleg fölül emelkedvék. Ily orgánumot szeretnék azon majdan szervezendő állambiróság testületében látni, mely a miniszternek véleményt fog adni. En inkább szeretem, hogy ismert, a közvélemény által tisztelt, országszerte látott és megítélt tes-