Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-46

46. országos ülés Julius S. !369, 445 kinevezést, ennek következése az lesz, hogy el­veszti azon bizalmat, mety öt állásába emelte, s ennek következtében más tárgyban a házban ki­sebbségben marad. Én tehát nem azért, mert e törvényjavas­latban, illetőleg a miniszteri kinevezésben nem találnék garantiát a kinevezés jósága iránt, ha­nem ellenkezőleg, mivel ezen módositvány azon garantiát, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, tetemesen megcsökkenti, azt részemről el nem fogadhatom. Babes Vincze: T. ház! Én magam is a szőnyegen levő indítvány ellen vagyok, és minthogy azt eddig senkisem védelmezte, maga az indítványozó is csak indokolta; azért én ré­szemről csak röviden fogom kifejezni vélemé­nyemet. Az indítványozó ur két okot hozott föl ezen állambiróság szükségességet indokolandó: elő­ször bizonyos államvétségek vagy bűntények elkö­vetése esetében akarja ezt illetékessé tenni, de szükségességét maga sem magyarázta meg világo­san. Ugyanazért fentartom magamnak a jogot ahhoz szólhatni, mikor e felett lesz a tárgyalás, és csak azt jegyzem meg, hogy ez teljesen azonos a Bachrendszer alatt divatozott azon eljárással, mely szerint az ilyen bűntények külön bírósá­gokra bízattak: mert nem volt bizalma az ország rendes bíróságaiban. Gondolom, ez nálunk nem volna helyén, mert itt a mostani törvény sze­rint az igazságügy felelőssége alatt lesznek a bírák kinevezendők, és azért helytelen is volna az ily feltevés. A másik ok, melynél fogva szük­ségesnek tartotta ezen állambiróság felállítását, az volt. hogy megóvassék a miniszter a tévedéstől, mert a rósz akarat ellen, nem tartja, hogy ké­pes volna megóvni a minisztert. Én azt hiszem, ha az igazságügyminiszter téved, nem maga té­ved, azaz nem saját adatai vagy vizsgálata szerint téved, hanem a közegei által összesze­dett és előterjesztett adatok alapján téved; ettől pedig az állambiróság sincs megmentve: mert az se fogja egyenkint examinalni az egyénisége­ket , hanem az is a községek jelentései s azok által szerzett adatok alapján fogja kimondani ajánlatát. Ez tehát egyátalában sem menti meg az országot a tévedéstől. De van különbség, ha a miniszter ur téved, hisz ő maga nem intézkedik a miniszter, van tanács, mely előkészíti az egé­szet. 0 tévedhet ugyan, hanem ha feleletre vo­natik és kiderül, hogy tévedésben van, maga ké­pes azt helyreigazítani, maga képes orvosolni a bajt; ha pedig a testület téved, akkor nem tu­dom, hogy képes lesz-e a miniszter helyreigazí­tani a bajt, maga saját hatáskörében; de azt az egyet tudom, hogy azon tévedés miatt az igaz­ságügyminisztert feleletre vonni lehetetlen volna. Az én meggyőződésem szerint tehát ezen rendszer, vagyis ezen állambiróság, az országot meg nem óvhatja a miniszterek tévedései, vagy átalában a tévedés ellenében, és ugyanazért én legalább nem látom át annak szükségét. Annál kevésbbé fogadhatnám el ezen expe­diensét Pest belvárosa igen érdemes képviselő­jének, mert tapasztaltam, hogy majd mindig, va­lahányszor az igen t. képviselő ur nehéz, fontos kérdésekben valami közvetítő intézkedést aján­lott, mindig annak sokkal roszabb következése volt, mint az eredetinek. Ezt — ha méltóztatnak kételkedni — bizonyítani is kész vagyok. Ilyen közvetítő inditványnyal lépett elő Deák Ferencz igen t. képviselő ur, mikor a görögkeleti egyház rendezéséről volt szó, s persze a többség követte és elfogadta az ő indítványát, minek következ­tében most ott vagyunk, hogy 60.000 román még most is a szerb hierarchia alatt van, s bár többségben van a községekben, de az Isten igé­jét nem hallgathatja saját nyelvén, papjai nincsenek és kétségbe esvén, nem tudják, hol keressék jogu­kat. (Felkiáltás a jobb oldalon: Nem áll!) Ez az egyik indítvány következése; egy második ily indítvány a nemzetiségi kérdésre vonatkozik. (Felkiáltások jobbról: Nem tartozik ide! Dologra!) Hisz kérem, ha nem méltóztatnak meghallgatni, jól van, mert csakugyan nem tartozik ide; én tehát csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy okulva a multakon, ezen indítványt veszélyesnek tartom, sokkal veszélyesbnek tartom, mint az eredetit, mely ellen szavaztam: mert e szerint a minisztert legalább felelősségre lehet vonni, ám­bár az a többség által fedve van; de mégis a miniszter a kisebbség felszólalása vagy egyes in­terpellatiók folytán minden esetre nyilatkozni s felvilágosítást adni tartozik a kérdésre nézve, a mostani indítvány szerint pedig az állambiróság fedezné a minisztert a felelősség ellen. Én tehát egyátalában sem tudnám elfogadni az indítványt. (Helyeslés a bal oldalon.) Zichy Nándor gr.: Én a t. előttem szóló képviselő urat azon térre nem követhetem, a mennyiben ő a módositványt ajánlónak előbbi eljárásában akar okot keresni arra nézve, hogy nem volna tanácsos közvetítő javaslatához já­rulni : mert én azt hiszem, ha okot keresnék a javaslatot ajánló egyéniségben, akkor igen erős, sőt a lehető legerősebb okokat, melyek valamely egyéni­ség múltjából következtethetök , épen az indítvá­nyozó egyéniségében, múltjában és politikai ta­pintatában lelhetném fel, (Élénk helyeslés jobb­ról) nem pedig ellene szóló indokokat. A nélkül, hogy összehasonlításokba eresz­kedném, én is azt tartom, hogy azon kérdés: mikép legyen azon testület szervezve, melynek a kinevezések iránt véleményező szavazatot szán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom