Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-33
38 33. országos ütés június 22. 1869. rek nyilatkozata szerint (Ralijuk!) olyan minőségű a sziavon erdőség, hogy sem a muszkaországi, sem az amerikai fa vele eoncurrentiába nem léphet, mert az emiitett országból való fáknál épen azon minőség hiányzik, a mi meg van Slavoniában a franezia donga fában, és meg van jelesen a határőrvidéki erdőkben. A határőrvidéki erdőség oly tölgyfával bir, mely 4—5'-nyi magasságra és fél hüvelyknyi szélességre hasitható. Ily fa az ismert világban nem létezik és ilyen fából áll legnagyobb részt azon 33 ezer hold erdő, mely eladatni terveztetik. Az eladás nemzetgazdasági szempontból is indokoltatik a közös hadügyminisztérium által. (Halljuk!) A leglényegesebb indokolás abban őszpontosul, hogy a partialis eladás igen csekély hasznot hoz, mert nagy a regié költség és a partialis eladásnál nem folyna be elégséges tőke, melylyel aztán a határőrvidék hasznára rendelkezni lehetne. Az igaz, hogy a partiális eladás azon systema, azon usus szerint, mely a határőrvidéken be vau hozva, nagy költséggel jár; de miért? Azért, mert midőn partialis eladás eszközöltetik azon usus szerint, mely jelenleg a határvidéken divatban van, mindenek előtt a fákat megbélyegzik, kubirozzák, azután controllirozzák, s ismét kubirozzák, aztán collaudálják. és ez alatt mindenféle valószínűen szükséges comissiokat küldenek ki, ez tömérdek sok pénzbe kerül, és a regié rovására esik, mi által a tőke kisebbül. Azt hiszem, az administratio rendszere azt hozná magával, hogy közárverés utján történjenek az eladások, legalább az egész praktikus világban az tartatik, hogy a közárverelés sokkal jutalmazóbb, mint a partialis eladás. Motiváltatik az eladás azzal is, hogy ezáltal nagy tőke jőn az országba, melyet a hadügyérség arra szándékoznék fordítani, hogy vasút építtessék. Barcsból Spalatóba, azután Sziszek, Zimony és Orsova között, végre, hogy csatorna létesíttessék Vukovártól Samaczig, sőt ezen kívül, a mi leglényegesebb, és a miért, ha véghez fogja a minisztérium vinni, köszönetet szavazok neki, a Száva és Boszut folyók lapályai kiszáríttatnának. Ezekre szándékozik a minisztérium a befolyandó pénzt fordítani. Ezek igen nemes czélok, s ha teljesülnek, köszönetet mond érte az egész ország. De itt két dolog merül fel. Első az, hogy az itt tervben levő munkák olyanok, melyekről a hadügyminisztérium saját hatáskörében önállólag nem rendelkezhetik, mert azok a közös törvényhozás elé tartoznak. (Helyeslés.) Tehát nem lehet az erdőkből bejövő pénzekből administrativ utón rendelkezni, mig a törvényhozás beleegyezését * nem adja. Másik pedig az, hogy a terv másik helyén az mondatik: miszerint a hadügyminisztérium által nem szándékoltatik eladatni az érték, hanem a ezél csak az, hogy eladassák az „abgestandenes, gippfeldürres és Altholz." Igen, de e fanemeknek ára nem fogja fedezni azon nagy költségeket, melyek szükségesek lennének a fönemlitett nagy és nemes ezélok keresztülvitelére. Ha ezen erdők hivatalos beesára most 21, mások szerint 24 millióra rúg, méltóztassék a t. ház figyelembe venni, hogy miután a vaspályák építése következtében kifogyott a műfa Kémetország-, Cseh- és Morvaországban, kifogyott Somogyban és a Tisza vidékén, szintén a vaspályák és mindenféle más vállalatok szükséglete folytán, ós a fa ilyen neme csak Szlavónia erdeiben van, ha ez ma .22 millió forintot ér, mit fog érni 30 év után? Hogy az „abgestandenes Holz" kiirtassék, az ellen okos ember nem fog szót emelni; de ha e kiirtás egészben csakugyan megtörténik, nem hiszem, hogy azon terület fructusa, melyen most azon 33 ezer holdéi erdőség fekszik, túlhaladja vagy csak meg is közelítse a rajta levő fa értékét. Az ellen, a mit mondottam, hogy turnus szerint vágassák az erdő, senkinek sincs kifogása,, s ez az erdészettan szabályainak is megfelel. Végül legyen szabad még egy körülményt nemzetgazdasági szempontból felhoznom. Ez az, ha e 33 ezer lánez erdő, mely nem csak primae classis, hanem melyet per eminentiam nagyszerű erdőnek lehet nevezni , húsz évre csakugyan ama consortiumnak eladatik, annak oly nagy monopólium adatik kezébe, a mely le fog sújtani minden speculánst, minden erdőbirtokost, le fogja sújtani a concurrentiát, és le fogja szállitani a fának árát s megtöri az adóképességet. E nemzetgazdasági szempontok, azt hiszem, annyira fontosak, hogy a t. ház meg lehet győződve, miszerint azon erdőknek ily szempontból való eladása csakugyan nem tanácsos. A második szempont a politikai. (Halljuk!)~EtZ is bevág a kérdés lényegébe. A határőrvidék dúsan járul a véradóban a haza oltárára. Politikai tekintetből talán nem volna kívánatos és az ország javával összeférő, hogy ha a nemzeti vagyonon oly károsodás történnék, mint ezen eladás által történhetnék. Nem volna ez tanácsos azért sem, mert ezen eladás igen nagy mérvben fel fogja ingerelni nem csak a határőrvidéket, hanem egész Horvátországot és Szlavóniát is. (Halljuk!) Ezt én csak generaliter mondom; a következtetéseket a józan ész majd deriválja. (Helyeslés bal felöl.) A józan politika azt kívánja, hogy egy állam szükségei fedeztessenek; de hogy az ebbeli áldozatokhoz ne kapcsoltassák ingerültség, vagy bármi nemzeti fájdalom. A hadügyminisztérium igaz, politikai indo:
