Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-46
442 46. országos Illés július 8. Í8&9. Deák Ferencz: T. ház ! Mielőtt a jelen törvényjavaslat 3-ik §-a után javaslatba hoztam módositványra pár szót szólanék, előrebocsátom nézetemet az alakítandó állambiróságra nézve. (Halljuk!) A központi bizottság a törvényjavaslat 24-ik §-ára vonatkozólag azon óhaját fejezi ki, visszhangozva több osztály óhaját: hogy határozza el a ház, hogy az igazságügyminiszter egy felállítandó legfelső állambiróság iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen a ház asztalára. Ha ezen pontra érünk, el fogom mondani nézetemet arra nézve: mit kell ott kimondani az állambiróságra nézve; most csak annyit jegyzek meg, hogy én oly állambiróságot óhajtok, a melynek fele részét az országgyűlés választja, másik fele részét ő felsége nevezi ki, s ezek együtt választják meg az elnököt. Ezen bíróság hivatva lenne különösen a pontikai bűntettek és vétségek felett ítélni, de némely más tárgyak is azon bíróság alá lennének sorozandók. Az alakítás módja ezen vezérelvek alapján épen az, mit a minisztériumtól én részemről kérek és várok. Ha a minisztérium e törvényjavaslatot beadja a házhoz, mit nagyon óhajtok, hogy mielőbb történjék, hogy az ezen javaslat alapján létesítendő törvény, ha t. i. a ház ama törvényjavaslatot a bíróságról elfogadja, megállapítja, s ő felsége szentesíti, egyszerre s együtt járjon e törvényjavaslat végrehajtásával, nem pedig elkülönítve, nem idők múlva hajtassák végre. Ha ezt a minisztérium mielőbb beadja, az alakítás egyes részleteiről, a birák számáról, azon perekről és ügyekről, melyek oda tartoznak, akkor fognak tanácskozni. Most csak azért említem meg ezt, mint saját nézetemet, mert erre alapítom a most szóban forgó módositványt. Áttérve már a módositványra, én azért kívántam azt, mi abban foglaltatik, hogy t. i. egy állambiróság véleményt adjon a jelöltek, a folyamodók felől minden egyes bírósági kinevezés esetében, mert azt hittem, az némileg mégis legalább sokak megnyugtatására szolgál. Ha nem helyes birői kinevezések történnek, ha azok a minisztérium kezében vannak, mint ez a 3-ik §-ban el lőn fogadva, s mit az általános tárgyalásnál kimondtunk; ha, mondom, nem helyes bírói kinevezések történnek : ez vagy a miniszter tévedéséből ered, vagy — a mit, midőn óvatosságról van szó, nem lehet figyelmen kivül hagyni, ámbár hiszem s reménylem, hogy mindig ritka eset lesz — a miniszter rósz akaratából. A mi a rósz akaratot illeti, ha a miniszter szándékosan alkalmatlan birót akar kinevezni, annak ezen mődositványom ugyan elejét nem veszi: mert én nem állítom azt, hogy a miniszter a bíróság véleményéhez szorosan kötve legyen; de nagyon ajánlatosnak hiszem ezen módositványt a tévedések ellen. Igaz ugyan, hogy a minisztérium mindenfelé informatiókat szerezhet magának hivatalos és magán utón; hanem először igen nagyon alkalmatlan komolyabb embereknek, ha kérdeztetnek valakitől, még ha tudnak is, határozottan roszat mondani, és ez okból a legtöbb ember elhárítja magától : vállat vonít; vagy azt mondja, hogy nem ismeri; vagy ha ismeri, egy pár jó tulajdonát kiemeli, s a mi hibát talál, azt elhallgatja. Azután sokkal nagyobb fontossága van, ha olyan tekintélyes testületnek, melynek felerészét az országgyűlés választja, felerésze pedig ő felsége bizalmának következése, ha az ilyen testület ex officio tartozik és köteles véleményt adni. Ez egyedüli és főnyeresége ezen módositványomnak, s a kik többet óhajtottak, azoknak bizony ez nem pótlék. Hozzá teszem még azt, hogy a miniszter felelőssége ezáltal legkevésbbé sem csökken : mert az egyes tagok kinevezésénél, ha az hibás is, majdnem képzelhetlen olyan eset, hogy e miatt a miniszter — hacsak maga a miniszter nem volna valaki által megvesztegetve — vád alá legyen helyezhető, a tévedésekre nézve őt csak morális felelősség nyomja ; már ha valamely ilyen birói tag ajánlásánál a miniszter még ezen állambiróság véleménye ellenére is kinevezi az alkalmatlan tagot : akkor csakugyan sokkal súlyosabb reá nézve a morális felelősség, mint a nélkül volna. Nem akarok hosszas lenni; csak azt mondom még, hogy az általam ajánlott módositvány különösen a tévedésektől inkább megóvja a minisztériumot, mint a nélkül meg lenne óva. Rósz akarat ellen igen természetesen nem használ semmit. Ezen okokból bátor vagyok elfogadás végett a háznak ajánlani. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. ház! En is követni akarva a t. előttem szóló urnák példáját, igen röviden akarom indokolni nézetemet, hogy ón, mikép ő maga is már előre feltette, ezen módositványt részemről el nem fogadhatom. Mindamellett örömemet kell kifejeznem a felett, hogy ismét egy ujabb junctim merül fel, ismét egy ujabb együttesség a t. többség vezérétől mintegy igazolásául annak, hogy mennyire volt igaza a miniszter urnák, midőn azt mondta, hogy mi, midőn a junctiumról szólunk, raetionáriusok vagyunk. (Derültség.) Az állambiróság szervezéséről itt bővebben szólani nem szándékozom, az itt nincs helyén ; akkor szólhatunk majd erről, ha a javaslat előttünk fog feküdni. De épen azért, mert most legfelebb annyit tudhatunk meg, hogy a t. indítványozó urnák milyen a
