Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-46

46. crszáros ülés Julius 8. Í869. 443 nézete; de nem tudhatjuk sem azt, hogy a minisztérium fog-e és minő javaslatot előterjeszteni, sem azt, hogy a ház el fogja-e fogadni, legyen az jó vagy rósz: azért nézetem szerint nem lehetünk indíttatva arra, hogy most adjunk már ezen testületnek, mely még nem létezik és nem tudjuk, hogy minő leend, befolyást a kinevezésekre. En egyátalán határozottan ellene vagyok mindig annak, hogy oly, alkotmányunk keretében még eddig nem létezett testületről beszéljünk, olyannak adjunk megbízást, a melyről sem azt nem tudjuk, hogy lesz-e sem hogy milyen lesz az ? Ez egyik oka, miért a módositványt el nem fogadhatom. De nem fogadhatom el továbbá azért sem, mert meg vagyok győződve róla, hogy épen az ellenkezője történnék annak, a mit az indítványozó ur mondott; t. i. a legfőbb esetben a miniszternek morális felelősségét csökkenteni fogná. Legelőszőr is megjegyzem, hogy az igen t. előttem szóló képviselő urnák saját szavaiból kitűnik, hogy mennyire nyújthat biztosítékot a kinevezések jósága felől a miniszter felelőssége. Mert imé, maga kimondotta, hogy a kinevezésekért a miniszter feleletre nem vonható, és valósággal ez tettleg és az életben nem is lehet máskép. Megmutatta tehát, hogy midőn mi nem akartuk elfogadni a kinevezések iránt elég garantiául a miniszteri felelősséget, tökéletesen igazunk volt. Ezt, bár bevégzett csata után az ellenfél vezérétől hallani mindenesetre nagyon megnyugtató (Ugy van! bal felől) de, mondom nem hiszem, hogy a morális felelősséget erősebbé tenné, sőt ellenkezőleg hiszem és állítom, hogy azt legnagyobb részben elenyésztetné. Igaz, hogy ha a miniszter annyira tultenné magát mindenen, hogy ezen törvényszék ajánlata daczára, épen egy oly egyént nevezne ki, a kit tán az ki nem nevezhetőnek jelölt, akkor a miniszter morális felelőssége növekednék; de én azt gondolom , minden miniszternek gondja lesz arra, hogy ne ugy járjon el, hanem gondja lesz arra, hogy a kit kineveztetni akar, ajánltassa, hogy azután a felelősség alól kibújhasson (Ugy van! a bal oldalon) és kivált ma, midőn a kinevezéseknek tömeges tételeiről van szó, épen ma ezen állambiróság, ha felállíttatnék is, és ha ez jelölhetne is, a jelen esetre — mondom —• semmi biztosítékot nem nyújthatna. Nem nyújthatna pedig azért, mert a felét a miniszter nevezné ki, mint a t. előttem szólott monda, felét a képviselő ház választaná, az pedig végeredményében és első alakulásnál egy és ugyanaz, mintha valamennyit a miniszter nevezné ki, és így még ekkor is a kinevezés ép olyan lenne, mintha egyenesen a miniszter tenné, csakhogy a morális felelősség elvétetvén vállairól, annál könyebben járhatna tetszése szerint el. (Helyeslés a bal oldalon.) Nem fogadom el végül azért sem, mert én ez ajánatban és véleményadásban részemről semmi néven nevezendő garantiát nem látok. Garantia csak ott lehet, hol valamely testületnek joga van kijelölni, és a miniszter köteles a kijelöltek közöl nevezni ki. Garantiát másban nem láthatok. De különben is, hogy fog az az állambiróság eljárni, feltevén, hogy szerveztetnék ? Hiszen az nem ítélvén rendes magán ügyekben — mint kivettem a tisztelt előttem szólott beszédéből, nem is lesz alkalma az országban levő egyes bíróságokat saját tapasztalatából ismerni: tehá mi fog történni? vagy tapogatózva és mintegy vaktában fog ajánlatokat tenni, vagy fordulni fog azokhoz, kikhez utoljára — ha már kinevezésekről van szó — és nem választásról, ép ugy fordulhat a miniszter maga is. En tehát, hogy röviden befejezzem beszédemet: először, mert nem szaretek semmi oly testületet, mely az alkotmány keretében eddig nem létezett, ily mellékesen megneveztetni és arra teendőket bízni; másodszor, mert nem látok egyátalában semmi garantiát azon módban, melyben ezen bíróságnak a kinevezésekre befolyás adatni szándékoltatik, sőt ellenkezőleg még az által a meglevő garantiát is gyengítve látom: azt el nem fogadom. {Élénk helyeslés bal felül) Nyáry Pál: Tisztelt ház! Tannak dolgok, és különösen a szabadság azok közé tartozik, melyeknek nincs surrogatuma. Ha egyszer a szabadságot elvesztette az egyes, elvesztette a nemzet. Fél rendszabályok állíttathatnak ugyan fel a melyek némi szinét viselik, hordják a szabadságnak, de utoljára is kisül, hogy az egyesnek ugy, mint a nemzetnek elvesztett szabadságához jutni nincsen más mód, mint a szabadságot visszaszerezni egészen. Mi a tegnapi határozatával a többségnek elvesztettük egyik legnevezetesebb alkotmányos szabadságunkat. Oly szabadságot, melyet a nemzetek mindig vagy az uralkodók erőszakoskodása vagy a népeknek közönbössége által vesztettek el, és a melynek visszanyerése most az egész müveit és gondolkozó világban feladata a nemzeteknek. Igaz, hogy a tudomány emberei közöl is igen sokan védelmezik a kinevezési rendszert a választási rendszer ellen. E tudós férfiaknak élén áll — kérdésen kivül azt gondolom, hogy a túlsó oldalon sem fogják tagadni és nem fogják mondani, hogy azok reactionáriusok — Bentham és Stuart Mill. Bentham azon elvből indulván ki, hogy a Dirónak függetlennek kell lenni, azon eredményre 56*