Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-33

33. országos ülés június 22.1869. 37 függesztetett mindaddig, mig az illető adatok a. minisztériummal nem fognak közöltetni. A másik vívmány abban áll, hogy más becsű rendeltetett el, és ezen becslésnek eredménye a helyett, mint az első 9 millió frt. volt, ezen második becsű 21 — 24 millióra rug. (Derültség.) Ez a tényeknek száraz előadása; igy áll a tény ma. A következéseit majd elvárjuk azon adatokból és illetőleg azon működésből a mit a magyar minisztérium ezen adatok folytán tehetni fog annak végeredményéről. At kell most térnem — hogy a t. ház Horvátország végzésének, illetőleg határozatának további horderejét megbírálhassa — a tárgynak három részről való — taglalására. Első, nézetem szerint, a nemzetgazdasági szempont, második a politikai szempont, harmadik a jogi szempont. A nemzetgazdasági szempont természetesen, miután e tárgyról van szó, a leglényegesebb szempont. Igen t. követtársunk Kautz Gyula a minap egy alkalomkor azt mondta, hogy ő a nemzetgazdaságban csak dilettáns; én még addig sem vittem; azért méltóztassék a t. ház elnézni, ha csak azon adatokkal szolgálok, a melyek a dolog velejéhez tartozván, rendelkezésemre vannak, azok alapján pedig csak azt mondhatom a tisztelt háznak, a miről személyesen meg vagyok győződve és a mit e helyen alaposan mondani lehet. (Helyeslés.) A világ nagy forgalmában, véleményem szerint, minden nemzetnek megvan a szerepe és e szerepet viseli népe individualitása és földje minősége szerint. E szerepet elhatározza a szorgalom, az ipar, az átalános kiképzettség, a természet adományai, illetőleg az élelmezési kellékek, és a nyers termények; az első rendbeli szerep illeti Európa déli és nyugati részét, az utóbbi pedig annak keleti és éjszaki részét illeti: a mi hazánk ez utóbbira van utalva, és e szerint, a mint szokásos mondás, hogy Magyarország buzakamra, ugy szokásos mondás, hogy Szlavónia fakamarája a birodalomnak. Az erdőségek Szlavóniában — legyen szabad egy kitérést tennem — kezdődnek attól a vonaltól, hol a Mura a Drávába foly, innen pedig addig, a hol a Dráva a Dunába ömlik, déli részről pedig az egész Száva mentén. Az 1830. évig alig volt Slavoniában szó a fakereskedésről, habár az telve van csupa óriási erdőkkel; csak 1330-ban vetették némely tözsérek legelőször szemöket Szlavónia erdőségeire. De a kereskedelem még nagyon gyönge lábon állott; mert azon csekély szükséget, a mi kádár- és műfában kellett, fedezte Német, Cseh- és Morvaország. 1880-ban a franczia donga még ismeretlen volt Szlavóniában. A jó 80—90 lábnyi tölgynek darabja csak 6 fr. volt, és mégis az erdő birtokosok megnyugodtak ebben, mert nem volt sem communicátiónk, sem kereskedelmünk, tehát ára sem volt a fának, megmaradt tehát a fa ára 6 írtnak körülbelől 10 év folytán. 1840-től 50-ig egy más korszak lépett be, mert akkor kezdettek épülni a hajók, volt egy kis kereskedelmünk is, a Dunán, gőzösök jártak a vizeken, vaspályák épültek, az érintett országok kifogytak fáikból, szóval a következése az volt, hogy a második évtizedben 15 írtra rúgott a fa ára, ugyanezen értékben emelkedett szintén a kádárfa ára is. Hogy ez igen jutányos ár volt a vállalkozókra nézve, tanúsítja azon körülmény is, hogy EL nagykereskedő házak, Scarpa és Vranyczany, ezen 15 írt. ár mellett miliomosokká lettek. A harmadik évtizedben és pedig 1853—1857. a gazdag szüretek Németországban, Ausztriában, Franczia- és Olaszországban, a vaspályák nagyobbszerü építése, a közmegadóztatás, felrúgta a dongoiát 1000 darabról 50%, a kádárfát pedig 100%-tel. Ezen érték emelkedésnek különös periódusai vannak, 1859-től 1869-ig. Engedje meg a t. ház, hogy miután számokról van szó, betekinthessek a kezemnél levő adatokba. (Halljuk!) Dobsa t. képviselő társunk azt mondotta egy alkalomkor, hogy a számokban több logika rejlik, mint a logikában magában. Ez, ugy látszik, igaz, és mert ezen elv leginkább illik az én mostani logikámhoz, én is számokra fogok hivatkozni. 1859től 69-ig az újonnan keletkezett vaspályák nagyobb mérvű építése, a serfogyasztás szaporodása, a Dréberféle és még igen sok egyéb sörház alapítása igen sok donga-fát kívánt, ennek folytán főleg az Anglia és Francziaország között kötött kereskedelmi szerződés következtében és azon okból, hogy a Tisza vidéken és a közellevő Somogy megyében már kipusztultak az erdőségek, annyira emelkedett a sziavon erdőségek ára, hogy ezer darab dongáért 1839 — 49-ig 6 egész 8 frt; 49-től 59-ig 15 — 20 frt; 60-től 62-ig 25 — 35 frt; 62-től 66-ig -40—55 frt; és 1866-tól mostanig 55 ftról felrúgott a donga ára 70 ftra. (Mozgás.) Ugyanazon arányban nőtt ára a kádár és műfának is. Ezen számokból azt a tanulságot merítjük, hogy mig Slavoniában a fa ára 1839-től 61-ig, tehát 21 év lefolyása alatt 100%-tel nőtt, addig ugyanott 7 év alatt, azaz 1862-től mostanáig 600%-tel emelkedett. Méltóztassék fontolóra venni ezen procentualis növekvést a kereskedelemben; és hogy a mindennapi kereskedelmi forgalomból, tudjuk, miszerint Francziaországnak 30 millió donga kell évenkint és Németországnak másfél millió kádárfa, akkor azon meggyőződéshez juthat a tisztelt ház, minő proporczióban fog jövendőben a fa ára nőni. Alapos, nyomatékos tudomással biró embe-