Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. országos ülés Julius 7. 1869. 419 tett arról, hogy nem elégséges s nem épen szük­séges arra, hogy valaki jó biró legyen, az, hogy kinevezés utján nyerje el állomását. Lehet, hogy e tekintetben a választott tisztviselők talán azért voltak pontosabbak és azért jártak el gyorsab­ban, mert azon megtiszteltetés, nietyet választás által nyertek, tevékenységöket fokozta. Meglehet, hogy a provisoristák tevékenységét az zsibbasz­totta meg, hogy állásuk bizonytalan és praeearius volt. De megtörténhetett az is, hogy a provi­sorius tisztviselők talán azért nem voltak ké­pesek hivatásuknak megfelelni, mert az ő kine­veztetésöknóí is azon elv volt irányadó, melyet az egykori belügyminiszter, b. Bach, ha jól em­lékszem, 1852-ben kiadott egy rendeletében mon­dott ki, t. i. az, hogy a tisztviselői állomások betöltésénél és a tisztviselők kinevezésénél nem annyira a szakavatottság és szakképzettség, ha­nem főleg a „Gesinnungstüehtigkeit" veendő figyelembe. Ez azon időben megtörténhetett; hanem erősen hiszem, sőt meg vagyok győződve arról, hogy a magyar kormány ezen elvet irány­adónak nem fogja tekinteni. Számokkal mutattam ki. t. ház. hogy még a mostani nem rendezett, sőt nagyon is rende­zetlen állapotban levő választótestület által esz­kötlött választások mellett is lehet jó tisztikart előállítani. Meg levén győződve, hogy ha ezen választó testületek kellőleg szabály oztatnának, ezen czél még inkább el lenne érve, Tisza Kálmán képviselő­társam módositványát teszem magamévá. (He­lyeslés a bal oldalon.) Vukovics Sebő: T. képviselőház! Nem szenved kétséget, hogy a tanácskozás már el­vesztette a maga jellemét. A másik oldalról a tárgyat többé alig méltatják figyelemre, s e szerint az, a mi ezen házban történik, merő el­lenzés azon törvényjavaslat ellen, melyet a t. igazságügyminiszter ur méltóztatott benyújtani. És hogy mégis ezen ellenzést kötelességünknek tartjuk folytatni, ez csak annak jele, hogy any­nyira fontos előttünk ezen ügy, mely ugy szól­ván, most nem mozdíttatik elő, hanem hátra vet­tetik. Ugyanis t. ház, a ezélt közösen valljuk, mely ezen törvényjavaslat által volna elérendő, t. i. az igazságnak független, biztos és jó kiszolgálta­tását. Azonban e törvényjavaslat által, miként az előttünk fekszik, azon sikamlós térre vagyunk állítva, hogy egy felől egyátalában nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez által lenne a rész­rehajlatlan igazságszolgáltatás elérve; másrészt azon praeearius eredményének fejében azt kíván­ják tőlünk, hogy a nemzeti jogok egyikéről mond­junk le. T. ház! a többi ok közt a másik oldalról a törvényjavaslat azért is pártoltatott, hogy ál­tala a eultura mozdittatnék elő hazánk terüle­tén. Azt tartom, a eultura alatt értik a civili­satiót. Azt hiszem, t. ház, ha a civilisatiót egy lépten járónak tartjuk az alkotmányos kifejlődés­sel — pedig e tekintetben azt hiszem alig lehet kétség — azt fogjuk találni, hogy elfogadván e törvényjavaslatot, nem előre, banem valósággal hátra mennénk az alkotmányos kifejlődésben, s e szerint a civilisatióban is. Azt hiszem, nem fogok sokat hibázni, ha a különböző országokban a bírósági gyakordatra fönálló rendszereket három osztályra osztom: első az úgynevezett primitív vagy félbarbár állapot, midőn sem a bíróság függetlensége, sem a tör­vénynek valóságos értelme kifejezve nincs, ha­nem az egész zavarba bonyolítva egyrészt az önkénytől függ, másrészt pedig megvesztegetés­nek vau alávetve; második a civilisatió állapota, hol a civilisatió már kivívta a maga uralmát, de az alkotmányos intézmények még kellőleg kifejtve nincsenek. Ezen országokban, az igaz, az uralkodás ki szokta jelölni azon polgárokat, kik az igazságkiszolgáltatással meg vannak bizva, nekik meglehetős függetlenségit kört is enged, a midőn polgár és polgár közt forognak az eléjük terjesztett perek, de különböző szálakkal mégis annyira tartja magához kötve a birói állást, hogy azt tőle egyátalában függetlennek elismern nem lehet. Ezen második osztály véleményem szerint azon modern despotismus köre, melyet külön­böző frasisokban a másik oldalról többször szoktak emlegetni. Nem szeretem az egyes or­szágok példáját említeni, de mivel előttem szó­lott képviselő ur Poroszország példájára hivat­kozott, hol csakugyan ilyen modern despotismus létezik, a hol ezelőtt nem régen két törvényhozót, a kormány befolyásánál fogva azért, a miért nem lett volna szabad valakit alkotmányos or­szágban felelősségre vonni, t. i. a törvényhozás­ban ejtett szavakért, egy ilyen kormány befolyás­tól függő bíróság elitélt. Tudjuk, hogy egy sok­kal nagyobb országban is a bíróságok teljes ér­telmiséggel és jártassággal bírnak, ós mig a pol­gároknak önmagok közötti dolgukról van szó, addig részrehajlatlanságot bizonyítanak, de vala­hányszor polgár és a kormány közötti ügyről van szó, akkor a függetlenség elvesztésével jár­nak el. A harmadik osztályba tartoznak azon or­szágok, melyek az alkotmányosság és az ezzel összekötött önkormányzat lehető legfőbb fokára jutottak, mint Anglia és Amerika és a kis egyet­len köztársaság Európában: a Svajcz. Ezekben az igazságszolgáltatásnak azon fő elvei biztosítva vannak t. i., először függetlenség a kormánytól;

Next

/
Oldalképek
Tartalom