Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-45
416 45. országos ülés Julius 7. 1B59. nézni, átlapozni elejétől végig és kivéve azon 3 sort, melyben az izraeliták egyenjogúsítását kimondták — és azt is csak hiányosan — mert nem egészen mondották ki, — méltóztassanak csak egy törvényt is felmutatni, mely a szabadság terjesztésére vagy a szabadság biztosítására szolgálna. (Helyeslés bálról!) Ha tehát összeveti az igazságügyminiszter ur ezen két pártnak működését, az 1832-től 48-ig létező ellenzéknek működését és a mostani kormánypárt működését, ugy hiszem, abban ugyanazonosságot feltalálni senki kéj^es nem lesz. (Helyeslés a bal oldalon.) Különben tekintsük magának az igazsága ügyminiszter urnák működését e j^arlamentben. Méltóztatnak visszaemlékezni azon törvényjavaslatokra, melyek az igazságügyminiszter ur által letétettek e ház asztalára, és itt tárgyalás alá vétettek: melyek azon törvényjavaslatok, melyek a szabadság terjesztésére vagy biztosításába vannak irányozva? Talán azon honosítási törvényjavaslat, mely az osztályokban eltűnt és napfényre nem jött többé; miért? azért, mert inkább hontalanitási törvényjavaslatnak volt nevezhető, (Derültség) mert sokkal több eset volt abban arról, hogyan vesztheti el valaki polgári jogát, mint olyan, mely módon nyerhetne polgári jogokat. fDerültség. Ugy van!) Vagy azon törvényjavaslat, melyet a katonai bíróságok szervezésére előterjesztett, és mely az ostromállapotott akarta törvényesíteni az országban? Ez nem volt a szabadság biztosítására vágj- terjesztésére irányozva ! (Felkiáltások jobb felől: Dologra! Dologra! Bal felől: Halljuk! Halljuk!) Vagy az esküdtszékek szervezéséről szóló rendelet, melyet a miniszter ur kiadott és melylyel devalválta egy százalékra az esküdtek számát ahoz képest, mint azokat a 48-iki törvények megalakítani rendelték ? Hol van azon szabadelvű haladás, merylyel a miniszter ur annyira szeret dicsekedni e házban! (Fölkiáltások a jobb oldalon: Ahá! Sajátságos! Helyeslés a bal oldalon.) Kétséget nemszenved, t. ház, hogj^ ezen törvényjavaslat, ha megszavaztatik. ugy, a mint van. különösen a 3-ik §, az igazságügyminiszter kezébe igen nagy hatalmat fog tenni. Mái- most mikor a kormány, vagy valamely miniszter azon kéréssel fordul hozzánk, hogy adjunk neki több hatalmat, mint a mennyivel eddig birfc: ugy hiszem jogunk van azt kérdezni, hogy; mikép élt azon hatalommal, melylyel eddig volt telruházva? A miniszter ur az igazságügy tárczáját kezeli több mint két esztendő óta, és nincs-e nekünk okunk panaszra ezen kezelésre nézve ? Először is a felsőbíróságok szervezése rendkívüli hosszú időre elmaradt, talán csak két hónap előtt teljesíttetett, daczára annak, hogy az országgyűlés mindkét házának határozata által kötelezve volt, azt a múlt ülés végéig teljesíteni; ő pedig ezt épen csak a képviselőválasztások után tette. Volt-e valami összefüggés e kettő közt ? vizsgálni nem akarom; (Derültség a bal oldalon) de a tény az, hogy akkor történt. Tudjuk mindnyájan, hogy 15, 16 hó előtt, két honpolgár fogságra tétetett. Én kötelességemnek tartottam e tárgyban felszólalni e házban a múlt esztendőben, arra hivatkozva, hogy nincs törvény, mely hűtlenségi perekben a fogságot előre elrendelné: 15, 16 hónap óta még csak abban sem hozatott ítélet, vajon van-e előleges fogságnak helye, vagy nincs? (Felkiáltások jobbról: Van !) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: Nem én hozom az Ítéletet. Simonyi Ernő: Igaz! nem a miniszter hozza az Ítéletet; de kérdem: ha az igazságszolgáltatás roszul megy, ha a birói kinevezés és két hónap előttig az elmozdithatóság is az igazságügyminiszter kezében volt, és az igazság nem jól kezeltetik, nem-e a miniszter felelős ? (Igaz! balról.) Nem a miniszter hozta azon Ítéletet sem, mely a múltkor itt fel említtetett, és melynek következése az volt, hogy egy tiszta jellemű hazafi fogságban meghalt; hanem a minisztert illeti a jog és kötelesség, azokat, a kik kötelességüket elmulasztották, felelősségre voni: (Igaz! a bal oldalon) mert mi nem vonhatjuk felősségre az egyes birói személyeket, hanem mi a minisztert vonjuk felelősségre, az ő kötelessége pedig felelősségre vonni azokat, kik mulasztást követtek el. Hogy pedig itt mulasztás, és pedig súlyos mulasztás történt, azt kétségbe vonni nem lehet, miután az, ki fogságba tétetett, köztudomás, sőt orvosi bizonyítványok szerint is beteg volt. (Felkiáltások jobb felől: Dologra! A baloldalról: Ez a dologra tartozik! Halljuk!) Ugy hiszem, hogy ez a dologra tartozik. (Felkiáltás jobbról: Nem tartozik ! Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) És a fogoly nem tétetett oly helyre, hová közönséges rabot is, mikor beteg, tenni kötelesség. Nem mondom én, hogy a miniszternek lett volna kötelessége oda menni és megvizsgálni a dolgot; de kötelessége felelősségre vonni azokat, kik ezt tenni elmulasztották. (Helyeslés a bal oldalon.) Most egy második kérdés is fölmerült. Azt mondja a miniszter ur, hogy a kegyelmezés jogát ő, illetőleg az ő felelőssége mellett a felség nem gyakorolhatta, mert nem akart az illető azért folyamodni. Hát a kegyelmezés nem gyakoroltatott, (Felkiáltások jobbról: Nem ide tartozik ! Dologra! Dologra! Felkiáltások balról: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget!) több mint 1000 ember irányában, kik rablók, gyilkosok voltak, egy örvendetes alkalommal, meghallgatás, de folyamodás, sőt törvényes előzmény nélkül is ?
