Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-45

45. trszágos ülés Julius 7. 1869. 415 voltak mindig jók a kinevezett birák, és ha most mégis jók — mit elismerek — ezt, miként senki sem tagadhatja, nem a kinevezésnek, hanem egészen más körülménynek kell tulaj donitani, ellenben akármennyi példa hozható föl arra. hogy a kinevezett birák roszak is, mely tekintetben — hogy többre ne hivatkozzam — csak megemlítem azt, a mire a múlt esztendőben egy alkalommal a miniszterelnök ur is figyelmeztetette az ellenzéket, t. i. hogy Poroszországban az ellenzék tagjai immunitásuk daczára is bepereltettek és elmarasztaltattak. (Derültséga szélsőbalon.) Igenis, ilyes dolog megtörténhetik kinevezett birák mellett, hanem méltóztassék éhez hasonlót mutatni választott birák mellett. Mondom, semmi érv, semmi meggyőző nem hozatott föl a birák kineveztetese mellett, ellenben a választás ellen semmi sem hozatott föl, a mi aggodalmainkat szétoszlatta volna. Miután pedig ez igy van, s ez Magyarország alkotmányának egyik alapelvét képezi, én nem gondolom, hogy tanácsos, hogy jó volna, ezen rendszertől, mely századokig jól működött, mely mindenütt jól működött, a hol létezett, mely Magyarország alkotmányosságát fönntartotta, megválni, és azt oly rendszerrel cserélni föl, melyre példát csak Franeziaországban lelhetni; pedig méltóztatnak tudni, hogy ez Pranczikországban milyen eredményeket szült. De ha nem is volna ezen sok ok a törvényjavaslat ellen, és annyi példa a régi alkotmányos szokás megtartása mellett, már azon körülmény is arra indít, hogy a törvénjavaslatot tárgyalás alá ne vegyék, hogy a nemzet ezen törvényjavaslat lényegéről és tartalmáról kellőképen tudósítva nem levén ez iránt még eddig nem is nyilatkozhatott. Az igazságügyminiszter ur (Halljuk!) múltkor mondott beszédében — melyre nézve mellékesen meg kell jegyeznem, hogy én nem emlékszem, hogy valaha parlamentális történelemben hallottam vagy olvastam volna ahhoz hasonló beszédet, mely miniszteri részről mondatott volna el •— azt mondja, hogy az ellenzék arripiálja azon jogokat, melyeket eddig az állam gyakorolt. Arripiálja a jogokat? Hátkérem, kinek számára akarjuk a jogokat' ampiálni ? A megyék fogják arripiálni, ha mi követeljük a megyék részére ; de hát hisz a megyék magát a népet, magát a nemzet képviselik. (Ellenmondás jobbról.) Azonban igen téves az is, hogy a miniszter és az állam mindegy. A miniszter ur az államnak egyik hivatalnoka, de nem az állam. Az állam eszméjét a miniszter eszméjével összetéveszteni egyátalán nem lehet. És ha mi kívánjuk ezen jogokat a nemzet, a nép számára, kívánjuk, íiogy alkotmányos szokásait, jogait a nemzet ezentúl is gyakorolja: kívánjuk ezt annál inkább, mert, mint mondám, példa nem hozatott föl arra, hogy kinevezett bíró bárhol is jól működött volna azért, mert kinevezett volt, sem pedig arra, hogy a választott roszul működött volna, mert választott volt. Sajnálattal még egy pár szót kell mondanom arra a beszédre nézve, melyet igazságügyminiszter ur elmondott. A mire azért érzem magamat indíttatva, mert, mint a hivatalos lapból tudom, ezen beszéd ezernyi példányokban kinyomatott s országszerte terjesztetik. (Ellenmondás a jobb oldalon.) Ez igen természetesen arra van számítva, hogy országszerte terjeszsze azt, mit a miniszter ur az ellenzékre mondott, s azt elhitesse a néppel. Azt mondja a miniszter ur többek közt, hogy ezen tárgyalás elhalasztásának kivánata semmi más, mint álarcz, melylyel a tespedés piruló arczát a világ előtt eltakarni igyekszik az ellenzék. Igen éles vád ez, milyent, mint mondám, miniszteri padról soha se hallottam. (Talál! jobb felől.) Mit kívánunk mi? Mi kívánjuk azon reformokat, a melyeknek szükségét mindnyájan átlátjuk, mindnyájan beismerjük és kívánjuk ezt azon elvek alapján, melyeket a 48-iki törvények letettek, életbe léptetni. Ellenben önök, uraim, mit kivannak ? A reform és haladás neve alatt, vagy ha ugy tetszik, álarcza alatt, minden hatalmat a kormány kezébe akarnak ragadni, minden szabadságot a nép számára szűkíteni és azt eg}

T centralizált bureaukratiába egyesíteni, (Helyeslés a bal oldalon.) Azt mondja a miniszter ur, hogy ők is utódai azon ellenzéknek, azon nemzeti pártnak, mely 1832-től kezdve 1848-ig az országgyűlésen küzdött és 1848-ban, egy pillanatra legalább, győzedelmeskedett. En igen szívesen elismerném, hogy neki is joga van magát ezen párt utódának tekinteni, ha azon cselekmények, azon tettek, melyeket felmutathat, megegyeznének szavaival. (Igaz!) Igen szép szavakat, szép Ígéreteket kaptunk mi a miniszter úrtól, de tettében mi az, mi ezen ellenzék működésével összeegyeztethető volna? Vajon azon ellenzék minden törekvése 1832-től kezdve nem volt-e oda irányozva, hogj^a nép, a nemzet szabadságát terjeszsze, hogy annak jólétét előmozdítsa. Minden törvény, melyet méltóztatnak 1832-től egész 1848-ig elővenni, minden törvény kisebb nagyobb mértékben egy ujabb vívmány volt, mely a szabadságnak terjesztésére vagy biztosítására volt irányozva. (Ugy van! bal oldalról. Jobb oldalról: Parlamenti kormányra!) Ellenben méltóztassanak azon törvénykönyvet elővenni, mely itt megszavaztatott a múlt két év alatt, és a mely, hajói tudom, 76 törvényt tartalmaz, méltóztassanak azon törvénykönyvet át-