Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-45
402 45, országos iiiés Julius 7. 1869. polgároknak az erdélyi „Assoeiationea Transilvana" czimű egyesületbe tiszteletbeli tagokul lett megválasztatását helyben nem hagyta. A miniszter ur azt^ mondta, hogy ez politikai tekintetből történt. Én akkor kinyilatkoztattam, hogy az igen t. belügyminiszter ur felelete engem semmi tekintetben meg nem nyugtathat és igy föntartom magamnak a jogot, az iránt a ház elé inditványnyal járulni, mely jogommal most élni akarok. T. ház! Az „Assoeiationea Transilvana" irodalmi tudományos népművelődési társulat; tehát semmiképen sem politikai társulat. Annak ezélja — a mint már első felszólalásom és tulajdonképen interpellatióm tétele alkalmával is mondottam — nem más, mint a román irodalom felvirágoztatása és a román nép művelődése. Ez egyletnek tagjai lehetnek nem csak románok, hanem bármily nyelvű polgárok is, és nem csak belföldiek, benszülöttek, hanem külföldiek is, a mennyiben t. i. az egylet czéljára valamit tettek, vagy amennyiben jogosan remélni lehet, hogy ezen czél megközelítéséhez szellemileg vagy anyagilag járulni fognak. Ezen egylet köréből, t. ház, ki van zárva minden politikai, minden vallási vitatkozás, következésképen csak a tudomány és művelődés körére szorítkozik. Azon felül pedig a tiszteletbeli tagok, legyenek azok bel- vagy külföldiek, nem bírnak más joggal az egyletben, mint tanácskozási joggal; döntő határozó szavazatuk nincs. Mindezeknél fogva, t. ház, nagyon csodálkoztam és nem foghattam fel, miért tagadhatta meg a miniszter ur annak helybenhagyását, hogy a fenemiitett két román férfi ezen egylet tiszteletbeli tagja legyen? és csodálkoztam, t. ház,annál inkább, mert mint alkotmányos miniszter első követte ezen eljárást, és én ugy tudom, hogy Románia és Magyarország közt még nem ütött ki semmi háború; ezen két állam békelábon áll egymással, azok mint jó szomszédok barátságos viszonyban vannak. De csodálkoztam, t. ház, azért is, mert a mit az alkotmányos miniszter ur tett, azt még a volt absolut kormány fórfiai sem tették; ugyanis: az „AssociationeTraasilvana" már alakulása első évében, a mi 6l-ben történt, választott tiszteletbeli tagokat, és azóta majd minden évi közgyűléseiben választott, és vett fel külföldi egyéneket, részint mint tiszteletbeli, részint mint rendes tagokat. Ilyenek, hogy sokakat ne említsek: Romániából herczeg Brancovami-Bibescu, conte Scarlat Rosetti, püspök Soriban, volt jurisconsultus Damascenu Bojinca, azután Laurianu, Ilarianu, Maiorescu, Florianu és más tudományos férfiak; Bukovinából Constanti Hourmuzachi, Iliutiu, Pumnulu és mások; utóbb megint Romániából Sión, Odobescu, és még a mostani romániai belügyminiszter is Cogolniceano Mihály, sőt maga a magyar közlekedésügyi miniszter gr. Mikó Imre ur is meg van választva, (Derültség.) Es, t. ház, az elmúlt absolut kormánynak esze ágában sem volt ezen férfiak megválasztását helyben nem hagyni, habár mondhatom, sőt tudom bizonynyal, hogy ezen férfiak politikai meggyőződése különbözött és különbözik most is a volt absolut kormány politikai nézetétől. Az igen t. miniszter ur azt mondja, hogy politikai tekintetekből nem hagyta helybe az emiitett választásokat. De, t. ház, lehet-e ezt mondani a nélkül, hogy egy alkotmányos miniszter conservativebbnek, szűkkeblűbbnek, illiberálisabbnak ne mutassa magát az ország és a világ előtt, mint a volt absolut kormány férfiai ? (Igaz! a szélső bal oldalon.) De mifélék azon politikai tekintetek? Az igen t. miniszter ur egyet sem emiitett fel. Es melyek azon politikai bűnök, melyeket ezen emberek elkövettek ? Lehet-e, t. ház, valakit politikai tekintetekből elitélni a nélkül, hogy politikai bűne constatálva legyen? honnan vindikálja a kormány magának azon jogot, hogy politikai bűnökben ítéljen ? T. ház! Én személyesen ismerem ezen férfiakat, és tudom, hogy azok sem a magyar nép, sem Magyarország irányában rósz intentióval nincsenek. Ha pedig t. ház a belügyminiszter ur máskép van meggyőződve, és arról van meggyőződve, hogy ezen férfiak részéről veszély fenyegeti magyarországot, akkor kötelessége lenne a miniszternek, mint miniszternek és mint hazafinak eztaz országgyűléssel közölni. (Ugy van! Ugy van !) T. ház! A múltban meg volt tiltva, hogy Románjából, a románul nyomatott könyvek Erdélybe átszállittassanak; most megtitják, hogy román testvéreink hozzánk jöhessenek, hogy szellemileg, irodalmilag, tudományilag, közlekedhessenek velünk. Kérdem: előmozditása-e ez azon szellemi és anyagi közlekedésnek, melyre egész Európa s az egész világ törekszik? De lehet-e észszerüleg, lehet-e politikailag oly eljárást követni, mely a nélkül, hogy nem igazolható, viszszatorlásra adhatna alkalmat. Mit mondana, t. ház! a kormány, mit az egész ország, hogyha egy kül államban alakult tudományos vagy irodalmi társulat Magyarhon polgárait tiszteletbeli tagokul megválasztaná, és azután azon kül állam kormánya nem hagyná helyben az ily választást? T. ház! En ugy tudom és azon megg3 r őződésben vagyok, hogy ott, a hol irodalomról, tudományról és művelődésről van szó, ott politikai tekintetek és nézetek nem jöhetnek figyelembe; mert, t. ház, a tudomány és a műveltség átalános, az az emberiség fő tulajdona, nyelv, vallás, nem-
