Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-44
396 44. országo sütés Julius 6. 1869. tom, már csak azért sem, mert a parlamenti élet követelései szerint az innenső félnek volna kötelessége és hivatása betölteni azon helyet, melyet jelenleg a t. többségnek választottai töltenek be; és ennem tudom, hogy y elfoglalhatnák-e a történtek és történhetők után az ellenzék erre hivatott tagjai azon helyet oly nyugodtsággal és biztossággal, mint a milyennel elfoglalni kellene. Nem, mert az alap, melyen áll a jelenlegi kormány egy és más aprólékosoknak látszó intézkedések által oly sok átalakulást, csorbulást szenvedett már eddig is, hogy azon az ellenzéki kormány tagjai csaknem a teljes sikertelenség kilátásaival foglalhatnák el helyeiket. Nem szólok többet, t. ház! (Helyeslés joblról.JMagam is ugy helyeslem. Csak egyet vagyok bátor figyelmébe ajánlani: a kor, művelődés, a század követelései igen szép szavak, a mely szavakban szeretek mindig életképes eszméket, elveket látni és keresni; hanem azon kor-irányzatok, melyek mindig mint egyedül boldogítók szoktak feltüntettetni azok által, a kik azoknak előharczosaivá felajánlják magokat, azon korirányzatok igen sokszor lidércz gyanánt pocsolyába viszik azokat, a kik követik. Egy példával szolgálok a nem igen rég múltból, a jelen század elejéről. Méltóztassanak visszaemlékezni azon időre, midőn a legitimitás elve feltaláltatott. Talleyrand oly teljes megnyugvással, oly biztos érzettel ajánlotta azt a szent szövetségnek, hogy azt elfogadták olyak is, mint Metternich és hűséges apostolaivá szegődtek: mert az volt az egyetlen egy szentséges állameszme, a mely minden forradnlomnak, minden rendetlenségnek, zavarnak képes elejét venni és nyakát szegni. Hol van ma a legitimitás, s a mellette küzdött harcznak állandó örök eredménye? Hol vannak azoknak rendszerei, a kik azt ily világboldogító, nemzetbőldogitó eszmének, elvnek hirdették ? Én nem tudom, t. ház, de azt hiszem, hogy azon zavarok, melyek a múlt 20 év előtt történtek, mind a legitimitás principiumának voltak kifolyásai. Most azt mondják, hogy a világ átalában elfogadta a kinevezésnek ős nem a választásnak elvét, s a ki a kortól, a haladástól elmaradni nem akar, annak feltétlenül kell követnie a kinevezés szent intézményét : mert ma egyedül az boldogít. Nem tudom, t. ház ! milyen szemmel tekintik e legitimitásnak talán még meg-megmaradt harczosai a jelen állapotot és viszonyokat, hogy milyen véleménynyel vannak egy és más eszme iránt, melyet a jelen államfejlődés használ, vagy elitéi; de azt hiszem, hogy a kinevezésnek elve bizonyára egyike azon elveknek, melyeket ama legitimitás utóharczosai is mindig elfogadnak, azt gondolva, hogy annak hátnlső ajtaján oda juthatnak, a honnan elveikkel kiindultak. Én teljesen indokolva látom a t. kormány részéről azt, hogy ezen 2-ik és 3-ik §-t törvénybe igtatni kívánja; s tökéletesen értem t. ház! mert nem láttam s nem tudok oly kormányt, mely hatalmának mind szélesebb körre terjesztését feladatának s önmaga iránti kötelességének ne tartotta volna s ne tekintené ma is. De azt tudom, t. ház! hogy midőn a kormányok hatalmokat azon a határon is tul akarták terjeszteni, a mely határok a parlamentális kormányokat is korlátozzák: akkor sokszor maga a kormánypárt állott szembe a kormánynyal s kiáltotta neki a „ne tovább"-ot, azon tudatban, hogy a határon túlterjeszkedett kormányhatalom alatt nem csak az elnyomott, de az uralkodó pártra nézve sincs biztosítva a szabadság. Kivételek csak ott lehetnek, hol nem az állam, hanem a párt érdeke a fő szempont. Annálfogva én t. ház ! kijelentem egyszerűen, hogy Tisza Kálmán módositványát pártolom. (Helyeslés a bal oldalon.) Kis János: T. ház ! A 2. és 3. §, tárgyalása folytán több módositvány terjesztetett a ház elé. Ezennel bátor vagyok a házszabályoknak, melyeket mindig meg kell tartanunk, 129. §-ára hivatkozni, mely azt mondja : minden indítvány, s módositvány Írásban adandó be, s annak kinyomatását a ház elrendelheti, indítványozni : hogy figyelembe vévén a t. ház, miszerint a tagok véleménye több féle csoportosulást mutat, és nem öszpontosul két ágazatban, méltóztassék e módositványokat kinyomatni, és az osztályokhoz utasítani bővebb megvizsgálás és tárgyalás végett. Ha netalán a t. ház ezt megtagadná, fentartom magamnak a jogot, e szakaszok tovább vitatásához. Elnök: A modositványok tárgyalásába be szokott a ház bocsátkozni a nélkül, hogy ez iránt e^'ieges kérdés tétetnék. Csak önálló s más féle módositvány okra érti a házszabály, hogy azok kinyomatását a ház elrendelheti. Most, miután a ház bele ereszkedett a tárgyalásba, az inditvány magától elesik. Kis János: T. ház! 48-ki alkotmányunkra fényesen és jelesen hivatkozott a kormány, s azt mondta, hogy annak szellemében kivan működni, Azon a téren ezerszer üdvözölném őt, ha annak szellemét látnám munkálataiban. Azt mondta ugyanis, hogy a 48-ki alkotmány a megyei municipiumoktól konfiskálta a követválasztási jogot; de méltóztassanak figyelembe venni, hogy a 48-ki V. törvény czikkben megállapittatott a volt és castokhoz kötött követválasztási jog helyett a népképviselet; tehát azon jogot, melyet eddig kirekesztőleg egy osztály gyakorolt, kiterjesztette a törvényhozás oly széles értelemben, hogy azon korlátok közé be-
