Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-44

44. országos ülés Julius 6. 1869. 395 sem lesz jd. Ily önhittek mi ez oldalon nem vagyunk, de igenis azért, hogy valami régi, azt még elvetendőnek nem tartjuk, ha látjuk benne a továbbfejlődhetés magvát, csiráját. Azt igenis mondhatják önök, hogy e kegyelet a conservatismus, az absolutismus fő tulajdona, mert hisz e kegyeletet minden staatslexicon az absolutismus tulajdonául szokta felhozni; mindamellett mi józan kegyelettel ragaszkodunk a választási rendszerhez: mert hiszszük, hogy a mint kezdettől fogva ez volt fő biztositéka alkotmányunks önkormányzatunknak, ugy nem csak 60, de 600 év múlva is hivatkozhatnék Latinovics képviselő ur ennek használhatóságára, s el fogná ismerni, mily bölcs intézkedés volt azt ez alkalommal el nem törölni, mennyi ideig fentartotta magát. Arra nézve, hogy a birák-pártoktől választatnak és neveztetnek ki, kevés észrevételem van. Nagyon természetes és senkinek semminemű követelése nem lehet az iránt, hogy az ellenpárt az ellenzék soraiból válaszsza azokat, kiket kinevezni akar. Ezt parlamenti eljárásnak kell tartanom, s ezért kivételt reánk nézve egyátalában nem óhajtok. Csak azt jegyzem meg, hogy talán mégis két külön dolog a párthoz tartozás vagy nem tartozás és a részrehajlatlanság, s bírótól én csak ez utolsót követelném. Szólott Latinovics képviselő ur, mint említem, a depauperatióról. Ha mi nem volnánk oly szegények, mint a milyenek vagyunk , tán kevesebb kifogásom lenne a kinevezési rendszer ellen. De mikor tudom azt, hogy a szegénység és nyomorúság mire nem viszi rá az embert, és ha nem láttam volna a közelebb múlt húsz évnek szomorú tapasztalásából, hogy a legbecsületesebb lelkű, a legálhatatosabb emberek, mert családot kellett táplálniok, és mert nem élhettek különben, kénytelenittetve látták magukat, szolgálatukat és meggyőződésüket bérbe adni; mondom, midőn mindezt tekintetbe veszem, tartok a kinevezési rendszertől , mely szegénységünk miatt a politikai független gondolkozás és vélemény szabadságnak lesz megölőjévé. Midőn látom, hogy nálunk épen ez által azon értelmes osztály, mely qualificatiójánál fogva a birói állomásokra igényt tarthat — nem levén oly fényes anyagi helyzetben, hogy meggyőződését szabadon nyilváníthatná — kénytelen lesz önmegtagadás és lealázás által szerezni meg önfentarthatása feltételeit: akkor, t. ház, megvallom, hogy ezen nemzeti szegénységünket is egy érvnek tekintem arra nézve, hogy e kinevezési rendszer elfogadása által ne tegyük még a lélekre is azon jármot, a mely alázatoskodást és csúszás-mászást idéz elő. De én, t. ház ! megvallom, hogy még akkor sem fogadnám el a kinevezési rendszert, ha a többség padjain ülnék, és pedig - - méltóztassanak elhinni — nem szinlés, nem álarczoskodás, hanem tökéletesen objectiv meggyőződésem szerint. A t. túlsó fél szónokai nem egyszer mondták azt, hogy nem vagyunk consolidált állapotban , hogy oly átalakulási időszakban , mint melyben élünk, midőn ezer bajjal kell küzdenünk , midőn sehol semmi nem biztos: nem szükség mindig a látszólagos közvéleményre hallgatnunk. A közvélemény létezését hajlandók voltak megtagadni, csak azért, hogy ellenünkben elmondhatták — midőn magát érvényesíteni kívánná — hogy mi tulajdonkép nem létezőre hivatkozunk. A közvélemény létezését tagadhatják, de örökre nem mellőzhetik. Hiszem, lesz idő, mikor nálunk is több figyelemre fogják méltatni, épen ugy mint másutt, hol azt hitték, hogy azt agyon lehet hallgatni s óhajtom, hogy ne későn, ne sokára, s ne a sikertelen kísérletek helyrehozhatlan kártételei után. T. ház! midőn nálunk a közvélemény nem oly biztos utakat követ még — emberek, testületek, körülmények és intézmények megítélésében — mint a milyenek követését hoszszabb idő múlva alkotmányos megszokásaink eredményéül méltán óhajthatunk és várhatunk: okszerű és czélszerü-e akkor ezen közvélemény tisztulhatása elé gátot rakni ? Gátoltnak tekinteném a kinevezés által, épen a mit előhozni bátor voltam, a szegénység és nyomorúság miatt: a szegénység és nyomorúság miatt, a melytől ösztönöztetve annyian fognák óhajtani és várni a birói kinevezést. Elfogadom, a mit Latinovics képviselő társam mondott: hogy 30-an fognak egyszerre pályázni; bár a legközelebbi felsőbb bírói állomásokra tán 60-an is pályáztak, megelégszem a 30-al. Ha, t. ház, a mi nagyon természetes, a pártállásra nem lesz tekintet, figyelem nélkül hagyatván Eitel képviselő társam szóbeli indítványa: mi állhat elő ? Hangozhatik a közvélemény nagy részének oly szava, mely azt találja mondani, hogy itt is pártérdek az irányadó. Ez már magában elég baj; de ha ezen pártérdekek valósággal is ápoltatnak és fejiesztetnek : nem fog-e oly vélemény is nyilvánulni, hogy a pártérdekek kezdenek összeütközésbe jönni az állam érdekeivel ? nem fog-e azon közvélemény képződni, hogy a párt, mely hatalomra jutott, nem az állam, de saját érdekeit tartja szeme előtt? és, hogy nem ő kíván az államnak szolgálni, hanem azt kívánja, hogy az állani szolgáljon az ő érdekeinek. T. ház! Átalános politikai felfogás az, hogy a párt, mely magát attól meg nem óvta, az megszűnt párt lenni, az factiová sülyed. Hogy ez történjék a mai parlamenti többséggel, nem óhaj50*