Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-44

394 44. országos ülés Julius 6. 1869. valamennyi szónokát, nem véve ki a többségnek igen t. vezérét sem, ki az átalános vita alkalmával szintén a régi megyéket vette ostor hegyére és most a részletes vita megindulásánál elégnek tartotta annyit mondani, hogy a javaslat 3-ik szakaszát ugy, a mint van, elfogadja; okait elmondta az általános tárgyalásnál. Éu megvallom, okait nem hallottam; hallottam a régi megyei állapotok és az igazságszolgáltatás ellen kifogásokat és erre alapított azon véleményt, hogy kinevezés uiján akarja betölteni a bíróságokat. Latinovics Vincze képviselő ur követte e tekintetben a többség szőnokait, és igy ő is beállott, szerintem, azon madarak sorába, kik saját fészköket sem kímélik meg. De sok egyebet is mondott Latinovic" képviselő ur, a depauperizatiőról szólván; tulajdonította azt az absolutismusnak és megjövendölte hogy egy-egy birői állomás betöltésénél nem egy hanem harmincz kérelmező fog jelentkezni minden állomásra a miniszternél és felhasználta ellenünk argumentumul és azon elvtársak elleaében, kik kifejezték azon aggályt, mintha azért sürgetné a miniszter a birői hatalom gyakorlásáról szóló javaslatot és annak előleges keresztülvitelét, hogy magának korteseket szerezzen, felhasználta, mondom, ellenünk azon argumentumot, hogy azt monda, hogy azon 30 ember közöl egy nyervén el a hivatalt, az áteső 29 tehát nem barátjává, de ellenségévé lesz a miniszternek. Tökéletesen igaz lehet, a mit Latinovics Vincze képviselő ur mondott; csakhogy akkor nem tudom, hogyan állhat azon argumentum, melyet a túlsó oldalon felhoztak a választás kivihetősége ellen, hogy t. i. kevés az ember Magyarországon és hogy igy nem lehet betölteni azon több ezer állomást, melyet be kell qualificált egyénekkel tölteni: mert képzelni sem lehet, hogy qualificatió nélkül is folyamodjék valaki. A közvéleményt szintén előhozta a t. képviselő ur, előhozta a ház többségét. A ki tagadja ezen közvélemény hatalmát és a ki állítja, hogy a szilárd az Összetartó, a megoszthatlan közvélemény nyilvánítása nem döntő, azt kénytelen vagyok figyelmeztetni a jobb oldalról beadott módositványokra és az imént történt szavazás eredményére: azon 47-es többségre, mely a szavazásnál döntött. (Derültség.) Hogy csakugyan sokfelé ágazik a t. jobb oldal szónokai véleménye, ezt meg Latinovich t. képviselő társam mutatta meg legjobban az által, hogy ő a szerkezetet pártolja, de a többség vezérének módositványa már nem birja tetszését. Szólott még a Napóleon-eodexről és nem tudom, még miről. Előtte Hiíibi Gál János képviselő ur a franczia assamblé constituantról. Utórezgései ezek, gondolom, a külföldre hivatkozásnak , melyben volt módunk az átalános vitában. Csak egyet méltóztattak elfeledni a képviselő urak, és azok, kik. mint a központi előadó ur, az átalános vitában Francziaország példájára hivatkoztak. Hogy a mi 48-unk franczia forradalom lett volna, sem előzményeiben, sem következményeiben nem fogadhatom el; bogy a franczia forradalom mindent felforgatott, uj alkotásokat tett szükségessé, azt elismerem ; de hogy a mi forradalmunk mindent felforgatott volna, azt, ha őszinték akarnak lenni a túlsó oldal szónokai, egyátalában nem állithatják: mert hisz akkor, ha mindent felforgatott volna, hogy többet ne említsek, azt hiszem, hogy nem a 48-iki választások alapján volnánk itt. A mi illeti a Code Napóleon ma, 50 év után is, hasznavehetőségét vagy annak némi részeiben szükséges reformjait, arra nézve csak azt vagyok bátor, vonatkozással a mostani törvényjavaslatra, mondani, hogy ne méltóztassanak arra a franczia átalakulási időre oly nagy súlyt fektetni : méltóztassanak tekinteni azon kisérleteket, melyek a forradalmi időszakban, ha naponkint nem is, de bizonyosan évenkint, egész addig, mig a franczia codex létrejött, folyvást hullámzásban tartották a franczia törvénykezést és közigazgatást. És mi volt ezen folytonos ingás és hullámzás következése 1 Visszatérés oda, a honnan ki kellett volna indulni : a mit megtagadott első hevében a féktelen szabadságra vágyó franczia szellem. Megtagadta előbbi intézményeit és azok szellemét, és midőn magába térve higgadtan szemlélte a dolgot, visszatért azokhoz. Ott van, méltóztassanak megnézni a polgári törvénykezési rendtartást, méltóztassanak összehasonlítani az 1667-diki ordonance civile-lei, hogy ne utaljak egészen az etablissement de Saint Louisra: meg fogják látni, hogy ezek szellemének továbbfejlesztése a code de procedure civile, s ezen szellem minden irányban történt kifejtése biztosította azt az eredményt, miről Latinovics képviselő mondotta, hogy 60 éven tul is használható a franczia codex. Hivatkoznak a külföldre, s azzal kivannak leginkább bennünket a kinevezésnek a választás ellenébeni előnyei elismerésére birni. Méltóztassanak a külföldre hivatkozni; de azt is figyelembe venni, hogy azon külföld nem oly könynyen veti el intézményeit, csak azért, mert régiek. Én egyátalában nem tartom liberális elvnek, valamit csak azért, mert régi, elvetni: valamint nem fogadhatom el azon vádat sem, mintha mi csak azért ragaszkodnánk a választásokhoz , mert régiek. Mintha abban semmi egyéb nem volna! Nem biszszük mi azt, t. ház, hogy a világ mi velünk kezdődik, hogy előttünk semmi sem volt, és hogy nálunk nélkül semmi