Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-29

] 4 29. országos ülés június 15. 1869. nősen az ily fontos kérdéseknél mint a bíráskodás, nagyon jó lett volna, ha tovább is lehetett volna gondolkozni felette azoknak, kik nem voltak szerencsések privát felvilágosításokat kapni. Milyen mérvben tartja a miniszter az indokolást szükségesnek, az tőle függ. mert igen helyesen fogta fel Zsedényi Ede t. képviselő társam, azt mondván, hogy vannak, még pedig nem csak fináncz kérdésekben, de más esetekben is tárgyak, melyeket a nagy közönség elé tárni nem lehet; ily esetekben tehát a miniszter, ha látja, hogy a tárgy csak diseretio mellett közölhető, zárt ülést fog kérni, az átalános indokolást azonban ily esetben is megteheti. Pulszky Ferencz: A mennyire tudom, különböző országokban különböző a gyakorlat, a miniszterek által adott indokolás tekintetében. A németek mindig a hoszú indokolást, a hoszú bürokrata paragraphizálást szeretik, minden egyes törvényjavaslatot hoszasan indokolnak, szóval a törvényhez a eommentárt is hozzá adják. A prakticus angolok és amerikaiak soha sem indokolják Írásban, hanem csak szóval. Tolt szerencsém hallani a minisztert egy-két óráig szólani, és igy szóval indokolni javaslatát; igy például midőn Peel a jövedelmi adójavaslatát adta be, szóval indokolta ezt, pedig ez olyan volt, hogy általa az egész adózási rendszer megváltoztattatott. Máskép áll a dolog, ha adatok, okmányok vannak, melyek felvilágosítják a dolgot: ilyenkor ezen okmányokat hozzá szokták nyomtatásban csatolni. Én azt gondolom, hogy különösen oly országban, mint nálunk, hol az egyes szók is annyira szoktak fontolóra vétetni, hol nem nézzük csak a gondolatot, hanem a szót is, hol a fogalmazásba annyiszor beleakadunk, igen nehéz feladat volna a miniszter részére, mert talán elfogadnék a törvényjavaslatot, de bele akadunk az indokolás egyik, másik szavába, azt találjuk, hogy az nem elég correct, ós igy az ily indokolás, véleményem szerint, gyakran több vitára adna alkalmat, mint a törvényjavaslat maga. E szerint azt hiszem, hogy ott, hol szükségesnek tartja a miniszter az Írásbeli indokolást, ott adja be, a hol nem tartja, indokolja szóval. A ház mindenesetre át fogja látni, elégségesen van-e indokolva a törvénj^javaslat, a ház azok szerint itél, a mik előtte fekszenek, és ha a miniszter roszul indokolta a törvényt, annak következése az lesz, hogy a többség el fogja vetni. (Felhiláltdsok a bal oldalon: Láttuk!) Az, hogy a kisebbség meg lesz-e nyugtatva vagy nem : gondolom, nem tartozik parlamenti kormányhoz, mert minden parlamentben utoljára is a többség határoz, ennek pedig csak arra kell nézni, hogy a törvény elégségesen legyen indokolva ; történjék ez akár szóval, akár Írásban, az nem tesz semmit sem; sőt azt hiszem, Anglia és Amerika példája eléggé mutatja, hogy a parlamentalismus igazi hazájában az irott indokolásra nem adnak semmit. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Ghyczy Kálmán t. barátom indítványát helyesnek tartom, és azért azt pártolom. Nem oszthatom előttem szólott t. Tóth Vilmos képviselőtársam azon nézetét, mely szerint elég volna az minden esetben, hogy a miniszter csak szóval nyilatkozzék, és ez által a t. ház, azaz annak minden tagja kellőleg felvilágosittathatik: mert tudjuk tapasztalásból — és pedig a legutóbbi alkalomból — épen az indokolás maradt el, és pedig fontos törvényjavaslatoknál, milyenek voltak a jelenlegi és a bíróságokra vonatkozó törvényjavaslat is, A mi Pulszky t. képviselőtársam véleményét illeti, mely által különösen kiemeli azt, hogy mi oly scrupulosusok vagyunk a szavakban is, és nem fontoljuk meg kellőleg, mily gondolat rejlik az illető tőrvényjavaslatban, vagy okadatolásban, ezt nem pártolhatom. Mert midőn itt törvényalkotásról van szó, kötelességünk a szavakban is scrupulosusoknak lenni, és épen azért igen megfontolni azt: mily szavak tétessenek a törvénybe ? és azért kell minden indokot ismerni, ugy azokat is, melyeket a kormány felhoz, mint a melyek ellene felhozatnak, hogy a kellő szó, kellő helyen alkalmaztassék. A mi azon észrevételt illeti, hogy e fölött ugy is a többség határoz, én azt hiszem, hogy itt nem arról van szó, hogy a többség határozza meg, mit tart kellő indokoknak, vagy nem, hanem hogy a háznak minden tagja kellően felvilágosítva legyen. A mi pedig a képviselő ur azon nyilatkozatát illeti, hogy a németek alaposan akarván tudni azt, a mi a törvényjavaslatban foglalt részleteket illeti, és azért követelik az indokolás mellékeltetését, én ezt igen helyes eljárásnak tartom, és mint t. képviselő ur monda, Angliában is minden törvényjavaslat benyújtásánál, szokás az, hogy a miniszter a kellő felvilágosítást a ház elé, és pedig igen részletesen, terjeszsze. Épen ez hiányzik az utóbb beadott törvényjavaslatnál, ép ezt óhajtjuk mi is: mert semmi esetre sem tartom praktikus eljárásnak azt, hogy oly törvényjavaslatra szavazzunk, melynek indokait kellőleg nem ismerjük. Pártolom Ghyczy Kálmán indítványát. Simay Gergely: En a képviselő ur indítványa feletti vitát, tekintettel a házszabályokra, teljességgel nem látom indokoltnak, mert a házszabályok 99-dik szakasza azt mondja: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény alkotását czélozza, az kinyomatik, szétosztatik és felvételi ideje meghatároztatik." Komárom városának érdemes képviselője indítványt terjesztett