Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-29

] 4 29. országos ülés június 15. 1869. nősen az ily fontos kérdéseknél mint a bírásko­dás, nagyon jó lett volna, ha tovább is lehetett volna gondolkozni felette azoknak, kik nem vol­tak szerencsések privát felvilágosításokat kapni. Milyen mérvben tartja a miniszter az indokolást szükségesnek, az tőle függ. mert igen helyesen fogta fel Zsedényi Ede t. képviselő társam, azt mondván, hogy vannak, még pedig nem csak fináncz kérdésekben, de más esetekben is tárgyak, melyeket a nagy közönség elé tárni nem lehet; ily esetekben tehát a miniszter, ha látja, hogy a tárgy csak diseretio mellett közölhető, zárt ülést fog kérni, az átalános indokolást azonban ily esetben is megteheti. Pulszky Ferencz: A mennyire tudom, különböző országokban különböző a gyakorlat, a mi­niszterek által adott indokolás tekintetében. A né­metek mindig a hoszú indokolást, a hoszú bürokrata paragraphizálást szeretik, minden egyes törvényja­vaslatot hoszasan indokolnak, szóval a törvényhez a eommentárt is hozzá adják. A prakticus angolok és amerikaiak soha sem indokolják Írásban, hanem csak szóval. Tolt szerencsém hallani a minisztert egy-két óráig szólani, és igy szóval indokolni javaslatát; igy például midőn Peel a jövedelmi adójavaslatát adta be, szóval indokolta ezt, pedig ez olyan volt, hogy általa az egész adózási rendszer megváltoztattatott. Máskép áll a dolog, ha adatok, okmányok vannak, melyek felvilágosítják a dolgot: ilyenkor ezen okmányokat hozzá szok­ták nyomtatásban csatolni. Én azt gondolom, hogy különösen oly országban, mint nálunk, hol az egyes szók is annyira szoktak fontolóra vé­tetni, hol nem nézzük csak a gondolatot, hanem a szót is, hol a fogalmazásba annyiszor beleaka­dunk, igen nehéz feladat volna a miniszter ré­szére, mert talán elfogadnék a törvényjavaslatot, de bele akadunk az indokolás egyik, másik sza­vába, azt találjuk, hogy az nem elég correct, ós igy az ily indokolás, véleményem szerint, gyak­ran több vitára adna alkalmat, mint a törvény­javaslat maga. E szerint azt hiszem, hogy ott, hol szükségesnek tartja a miniszter az Írásbeli indokolást, ott adja be, a hol nem tartja, indo­kolja szóval. A ház mindenesetre át fogja látni, elégségesen van-e indokolva a törvénj^javaslat, a ház azok szerint itél, a mik előtte fekszenek, és ha a miniszter roszul indokolta a törvényt, an­nak következése az lesz, hogy a többség el fogja vetni. (Felhiláltdsok a bal oldalon: Láttuk!) Az, hogy a kisebbség meg lesz-e nyugtatva vagy nem : gondolom, nem tartozik parlamenti kor­mányhoz, mert minden parlamentben utoljára is a többség határoz, ennek pedig csak arra kell nézni, hogy a törvény elégségesen legyen indo­kolva ; történjék ez akár szóval, akár Írásban, az nem tesz semmit sem; sőt azt hiszem, Anglia és Amerika példája eléggé mutatja, hogy a par­lamentalismus igazi hazájában az irott indoko­lásra nem adnak semmit. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Ghyczy Kálmán t. barátom indítványát helyesnek tartom, és azért azt pártolom. Nem oszthatom előttem szólott t. Tóth Vilmos képviselőtársam azon né­zetét, mely szerint elég volna az minden esetben, hogy a miniszter csak szóval nyilatkozzék, és ez által a t. ház, azaz annak minden tagja kellőleg felvilágosittathatik: mert tudjuk tapasztalásból — és pedig a legutóbbi alkalomból — épen az indo­kolás maradt el, és pedig fontos törvényjavasla­toknál, milyenek voltak a jelenlegi és a bírósá­gokra vonatkozó törvényjavaslat is, A mi Pulszky t. képviselőtársam véleményét illeti, mely által különösen kiemeli azt, hogy mi oly scrupulosusok vagyunk a szavakban is, és nem fontoljuk meg kellőleg, mily gondolat rej­lik az illető tőrvényjavaslatban, vagy okadato­lásban, ezt nem pártolhatom. Mert midőn itt törvényalkotásról van szó, kötelességünk a sza­vakban is scrupulosusoknak lenni, és épen azért igen megfontolni azt: mily szavak tétessenek a törvénybe ? és azért kell minden indokot ismerni, ugy azokat is, melyeket a kormány felhoz, mint a melyek ellene felhozatnak, hogy a kellő szó, kellő helyen alkalmaztassék. A mi azon észrevételt illeti, hogy e fölött ugy is a többség határoz, én azt hiszem, hogy itt nem arról van szó, hogy a többség határozza meg, mit tart kellő indokoknak, vagy nem, ha­nem hogy a háznak minden tagja kellően felvilágo­sítva legyen. A mi pedig a képviselő ur azon nyilatkoza­tát illeti, hogy a németek alaposan akarván tudni azt, a mi a törvényjavaslatban foglalt részleteket illeti, és azért követelik az indokolás mellékelte­tését, én ezt igen helyes eljárásnak tartom, és mint t. képviselő ur monda, Angliában is min­den törvényjavaslat benyújtásánál, szokás az, hogy a miniszter a kellő felvilágosítást a ház elé, és pedig igen részletesen, terjeszsze. Épen ez hiányzik az utóbb beadott törvényjavaslatnál, ép ezt óhajtjuk mi is: mert semmi esetre sem tar­tom praktikus eljárásnak azt, hogy oly törvény­javaslatra szavazzunk, melynek indokait kellőleg nem ismerjük. Pártolom Ghyczy Kálmán indítványát. Simay Gergely: En a képviselő ur in­dítványa feletti vitát, tekintettel a házszabályokra, teljességgel nem látom indokoltnak, mert a ház­szabályok 99-dik szakasza azt mondja: „Ha oly indítvány terjesztetik elő, mely nem törvény al­kotását czélozza, az kinyomatik, szétosztatik és felvételi ideje meghatároztatik." Komárom váro­sának érdemes képviselője indítványt terjesztett

Next

/
Oldalképek
Tartalom