Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

170 38. országos ülés június 28. 1369. azt több évig el lehetett húzni, a sok különféle perorvoslattal. Midőn az igazság ügy miniszter a múlt évben, azaz tulajdonképen 1867-ben, a törvénykezésről szóló javaslatát beadta, az ország juristái felszólaltak, és figyelmeztették a minisztert, hogy ezen munkálat, melynek nagyobb része az osztrák perrendtartásból van szóról szóra átvéve, uj részében oly intézményt foglal magában, milyet ember soha sem látott. (Halljuk!) Azon uj része tudniillik, mely a perek tárgyalásánál, a legkisebb tárgyú pörnél is, mely véletlenül minőségénél fogva, rendes eljárás alá tartozik, és nem sommás eljárás alá, megkívánja, hogy tizenkétszer jelenjen meg az ügyvéd a bíróság előtt, és melynek tárgyalása legalább 180 napig eltartott, és a melyet megrövidíteni nem lehetett. Figyelmeztettük akkor az igazságügyminisztert, hogy vigyázzon: ne hozza zavarba igazságügyünket még inkább, hanem alkosson egy 10, 20, 30 §-ból álló javítást, és hozza forgásba rögtön a törvénykezést. Bn erősen meg vagyok győződve, és ha nem félnék untatni a t. házat, be tudnám bizonyítani ugy, hogy mindenki felfoghatná, hogy ezzel lehetett volna segíteni a bajon. így tulajdonkép nem a bíróság, hanem az igazságügyminiszter azon elhatározásában van az oka törvénykezésünk rósz állapotának, hogy ő jobbnak tartotta ily rövid javítás helyett, egészen uj szerkezetet, egészen uj perrendtartást életbe léptetni. Most meg van ezen uj perrendtartás, meg van 500 és néhány szakaszban, és ehhez szükséges volt, a mint megjelent, még 260 szakaszt írni utasitásképen a bírói ügyvitel tárgyában. Ennyi szakasz, ugy hiszem, a mai korszakban untig elegendő lenne teljes polgári törvénykönyvre (Ellenmondás jobb felől), elegendő lenne teljes büntető törvénykönyvre, és ugy látom, hogy — nem akarom a miniszter urat sérteni — azok, kik általa ezen törvénykezési munkálatokkal megbízattak, épen azon áldásos törvényhozási eljárást követték, melyet mi a Bach-rendszer alatt élvezni kénytelenek voltunk. Halomról balomra szaporodtak a törvények, és jó emlékezetű legyen az, a ki képes volt csak arra is visszaemlékezni , hogy vajon eme vagy ama tárgyról melyik törvényben tétetik említés. Bátran, nyíltan, és akkor is, ha az igazságügyminiszter ur itt ülne, megmondhatnám neki, hogy sokkal áldásosabb lett volna megtartani, vagy visszahozni az osztrák perrendtartást, mintsem ilyen munkát, mely legnagyobb bonyodalomba fogja hozni törvénykezésünket, léptetni életbe. (Ügy van! bal felől.) A törvényhozónak egyik bölcsesége, hogy ugy alkossa a törvényt, hogy az a viszonyoknak, az időnek, melyben alkottatott, az intézményeknek, melyekkel kapcsolatban áll, megfeleljen. íme, a múlt esztendei decz. 8-án kapott e perrendtartás szentesítést ; 1869. június l-jén lépett életbe, és most azt látjuk, hogy alig lépett ezen perrendtartás életbe, a t. miniszter ur más törvényjavaslattal áll elő, mely ezt módosítja, felállítván egy elvet, mely szerint a bíróságok ennekutána kinevezés által alakíttassanak. Én azt gondolom, magának az igazságügyminiszternek nincs esze ágában, hogy akkor majd, midőn ezen elvet foganatosítani íogja, ugyanazon bíróságokat, ugyanazon bírósági közegeket — értem az intézményt — tartsa meg, melyek most léteznek. Nőm hiszem, vagy legalább nem teszem fel, hogy kinevezés utján kinevezzen egy alispánt, miut bírót, és melléje, mint birótársát, egy mélyen alatta álló szolgabírót, és egy még mélyebben alatta álló esküdtet adjon. Nem hiszem, hogy ki akarjon nevezni egy bírósági testületet, mely egy szolgabiróból és esküdtből áll, mert ily esetben a szolgabírónak két szavazatának kellene lenni, hogy Ítéletet hozhassanak, vagy pedig a szavazatokat egyenlőtlen értóküeknek kellene tenni. Nem hiszem, mondom, hogy ezen bíróságokat akarja fentartani; ámde azon perrendtartásban, melyet alkotott, ezen bíróságokat fentartotta. Nagy hiba az, ha a törvényhozó, midőn törvényeket alkot, nem vigyáz arra, hogy azokat rögtön ne kelljen megváltoztatni, és valóban, én restellettem volna helyén bevallani, hogy íme, azért vagyok kénytelen most sietve ezen törvényjavaslattal előállani, inert azt veszem észre, és meg vagyok győződve, hogy: habár alig lépett életbe az uj perrendtartás, azon közegek, melyek hivatva vannak ezen perrendtartás szerint eljárni, az eljárásra nem képesek. (Helyeslés bal felől.) En, mint törvényhozó, megtartván a jelen közegeket, inkább nem hoztam volna meg a törvényt, és megfontoltam volna, hogy ez által az igazságszolgáltatás ügyét bebonyolitani nem szabad. (Ugy van! bal felől.) A harmadik ok, melyet az igazság ügy miniszter ur felhoz, az, hogy elvesztjük hitelünket, nincs forgalom, és a külföld is megítél bennünket. Ha ez csakugyan így van, és megengedem, legyen így, akkor ezen okot nem a választott bíróságoknak, hanem épen magának az igazságügyminiszter úrnak tulajdonithatom, a ki nem gondoskodott arról, hogy legyenek férfiak mellette, a kik a törvényalkotás mezején jártasabbak, és ahoz jobban értenek: mert ha valami compromittál bennünket a külföld előtt, compromittál törvényhozásunk. (Ugy van! hal felől.) T. közoktatási miniszter ur, valamint Tóth Vilmos ur is azon elvet mondották ki, hogy nem kell junctim törvényeket alkotni, hanem, mint Tóth Vilmos ur mondotta, kövessük Angolország