Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
38. országos ütés június 28. 1869, 171 példáját, hol időről időre javítani szokták a törvényeket, és a mint közoktatási miniszter ur mondotta, hogy mindig az ellenzék vagy inkább azok, kik a reformot akarják akadályozni, hivatkoznak a junctim törvényalkotásra. Én azt mondom, hogy szeretném, ha már az összes törvényjavaslat valamennyi készen állna, és a legnagyobb örömmel tudnék hozzájárulni akármityen sorrendben, melyet a t. ház megállapítana, és legkevésbbé sem szándékom meggátolni azok tárgyalását, csakhogy lennének együtt, hogy alapos Ítéletet lehessen hozni felőlük, hogy ez vagy ama törvényjavaslat helyes-e, és öszhangzásban van-e az egészszel ? (Helyeslés balról.) A másik, azon törvényhozás, melyben akár a rendszernek egysége, akár ugyanazonossága, vagy legalább rokon öszhangzó elvek nincsenek, azon törvényhozás, ha önállólag magába véve egyes jó törvényeket teremthet is, egészben véve hibás; sőt még a 113?elvnek is egy formának és egyenlőnek kell lenni minden törvényágban: különben olj zavar támad, minőt támasztott az 1861-ki országbírói értekezlet, melynek különböző részei egyes kifejezéseket más és más szavakkal jelölnek meg. Az együttes törvényalkotásnak nem az ellenzék a kezdeményezője, (Ugy van!balról.) Nem illet bériünket azon vád, hogy mi akarjuk gátolni a reformokat, és hogy azért hozzuk fel azt, hogy együtt tárgyaltassanak a törvényjavaslatok. A codificalás munkája Magyarországban már igen régi indítvány s már igen régen kimondatott az, hogy a codificationalis munkálatokat együtt kell bevégezni. Hogy törvényekre hivatkozzam, hivatkozom itt az 1498. 6-ik törvény czikkre, mely megbízta Ádám itélő mestert, szedje össze a régi szokásokat, s alkosson törvénykönyvet, a mely mindenesetre ezen régi szokásokra és törvényekre kiterjeszkedjék és a törvényhozás összes törvénykezési ágaira. Mert az, hogy egyes ágában szedje össze ezen régi szokásokat és törvényeket, nincs benne a törvényben. Mindjárt utána 1500. 10-ik törvényczikk, mindjárt utána 1527. évi 3-ik törvéiryczikkben, mindjárt utána az 1548. 21., 1550. 10.. 1550. ll„ 1553. 15., 1563. 30., 1608. 16. 1609. 69,, 1635. 18., 1715. 24., 1790. 67., 1805. 8., 1827. 8., 1830. 6„ 1840. 5. és 1848. 15. folytonosan eodiíicatiót sürgetnek: eodiíicatiót, mely az összes törvénykönyv javítását, az idézett törvénykönyv alkotását tárgyazza. Visszautasítom tehát azon vádat, mintha az ellenzék állná útját a törvényhozásnak azon czélra, hogy megakadályozza a reformot, S én igazán megvallom, magam is azt tartom helyesnek, hogy összesen tárgyaltatnának a törvények: legalább az elveket, legalább a rendszert, legalább azon összes törvényhozásnak vázlatát "ismerné az ember; és azt megállapítani előre szükséges, hogy alaposan foghasson hozzá a törvényhozási munkálathoz. Ugy hiszem, a miniszter urnák a büntető törvényjavaslat már készen van; legalább a mint kinyilatkoztatá, az őszszel már elő fogja terjeszteni. Valóban nagyon nehéznek tartom egyes törvénykönyvet, egy büntetőtörvénykönyvet alkotni. Ha a fenálló törvénykönyvek mintájában egy összest akarunk, ugy az igen könnyű munka, csakhogy nem nyerünk vele semmit. Ujabb időben a büntető törvénykönyvnek egy mélyebb elve fedeztetett fel, s ez : a lélektani alap. Az ujabb jogtudósok megfigyelése szerint sokszor az intézményekben rejlenek az okok, melyekből a büntettek támadnak. A bűntetteket és azok okait, és azon kérdést illetőleg: vajon azon eszközök, melyek ezen büntettek megtorlására ezelőtt alkalmaztattak, alkalmasak lesznek-e, ezen büntetések, jövendőben is jó eredményt előidézni"? azt találták, bogy legtöbb bűntettnek sokszor a status institutiója az oka, s ha azon institutiókat megváltoztatnák , sok bűntett maradna el. Példának okáért, alig egy-két éve, négy-öt részint férj, részint nő-gyilkosság történt, s az okok azon viszálbodásokban rejlettek, melyek a házas felek közt felmerültek. Most azt kérdem: vajon ily bűntettek elkövetésének megelőzése végett nem volna-e czélszerü megalkotni a j3olgári házasság intézményét , mely az oly feleknek, kik együtt épenségesen meg nem élhetnek, a szabad elválást megengedi % íme már e pontban a büntető törvénykönyv alkotása érintkezik a polgári törvénykönyvvel : mert ugy hiszem, a polgári házasság institutiójáról már a jaolgári törvénykönyvben kell szólni. És azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb vagyonmegtámadás a szegénységen alapszik. Ha valamikor a munkajog szabályoztatik, ha valamikor a munkajog a munkának követelhetésére mint polgári jog, mint magánjog ki fog mondatni, hogy a munkás ember saját községétől, ós ha ez nem elégséges, a nagyobb kerülettől vagy magától az országtól azt kívánhatja, hogy munkával lássa el, hogy becsülettel kereshesse kenyerét: akkor ime megszűnnek az apró tojlvalások, a vagyon megtámadása; megszűnnek a lopások és rablások. De nem akarom azt állítani, hogy ily institutióval megszűnnek a bűntettek mind: mert nem egyedüli okai ez institutiók, mert emberi gyarlóságok mindig fognak lenni. Hanem tökéletesebb institutiók igenis nagyon meg fogják azokat fogyasztani. így például, ha a közéletben oly intézmények, melyek nem alkalmasak az erkölcs fentartására, ha ilyen intézmények változást szenvednek, mint például a papi nőtlenség eltörlése, miről senki sem mondhatja, hogy ma, a mai 0 9*
