Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-29
10 29. országos ülés június 15. 1869. annyi váltó pénz adassék ki, a mennyi bevonatik; csakhogy Komárom városa érdemes képviselője ezt egy egészen külön mondatban is fogalmazta, mely épen — mivel ily nézetben volt a központi bizottság ezen törvény értelme fölött — azt legkisebbé sem változtatja, és azért ajánlja a központi bízottság az ily értelemben fogalmazott szöveget. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! A tegnapi napon tett megjegyzésem megegyezett azzal, mit a központi bizottság t. előadója most elmondani szives volt, hogy t. i az általam beterjesztett törvényjavaslat értelme sem lehet más, mint az, hogy nem bocsáttatik ki több uj váltópénz, mint a mennyi a régiből valóban bevonatik. T. i. a végeredményben, midőn az összes hatkrajczárosok be lesznek vonva, a forgalomban maradt összegnek teljesen egyenlőnek kell lenni. Hanem ezt nem árt a törvényben még nyíltabban kifejezni, azért Ghyczy Kálmán képviselő ur indítványához hozzá járulok. ífem járulhatok azonban hozzá azon módosításhoz, melyet Ludvigh képviselő ur terjesztett elő: hogy t. i. „bevonandó" helyett tétessék „bevont" : mert ez ugy szólván azon értelmezést adná, hogy midőn egy 6 krajczáros bevonatott, a pénzügyminister, akkor adja ki rendeletét, hogy: veressék egy uj váltópénz. A dolog természete az, hogy a pénzügyminiszter bizonyos előre veretett összeggel minden illető hivatalt ellát azon czélból,' hogy ott a kicserélés megtörténhessék. A mi az összeget illeti, azt hiszem 26 millió azon összeg, mely forgalomban lehet, ámbár az összeget határozottan megállapítani nem lehet. De ha felveszszük, hogy ez az összeg 26 millió, és hozzá veszszük a 12 milliót, mely a múlt évben kibocsáttatott, akkor egy lélekre nem esik több mint egy forint s egy pár krajczár, már pedig ennyi a forgalom közvetítéséhez okvetlenül szükséges. A mi a részletes adókat illeti, melyekből azt lehetett következtetni, hogy ez összeg 26 millió, a következőket jegyezhetem meg. Az 1848. évszámmal veretett 6.007,219 forint; 1849. évszámmal 26 millió 725,627 forint összesen tehát 32.732,846 forint ebből azonban 4 millió nem adatott ki, hanem beolvasztatott, ennélfogva az összeg lesz 28.732,846 forint. Miután azonban bizonyos biztosan meg nem határozható rész az agio növekedtével magánosok által is, kik ebben érdeköket találták, beolvasztatott, s ez összeget 2.000,752 forintra tehetni; ennélfogva hozzávethetőleg 26 millióra tétetik azon összeg, mely jelenleg forgalomban van. A tőrvényben ennek kitétele nem azt jelenti, hogy meg kell várni az összes conversio végrehajtását, hanem azt, hogy midőn az összes bevonás végrehajtatott, nem lehet több kibocsátva, mint a mennyi valóban a bevonás által bejött. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak elfogadnia (Igen!) Tehát ezen szakasz a központi bizottság által készített ujabb szerkezet értelmében állapittatik meg. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 18. számú törvényjavaslat 8-dtk szakaszát.) Kemény Gábor b. előadó: Erre nézve styláris módositványa van a központi bizottságnak, mely szerint e szakasz következőleg hangzanék: „A 10 frankos, melynek értéke 4 frt. s a 20 frank értékű 8 frtos aranyok elfogadási értéke az arany pénzláb behozataláig szabad egyezkedéstől függ." (Elfogadjuk!) Elnök: Elfogadja a t. ház a 8. §-t ily szövegben? (Elfogadjuk!) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a 9-dik szakaszt.) Kemény Gábor b. előadó: Erre nézve nincs megjegyzés. Elnök: E szerint a részletes tárgyalás befejeztetvén, az így kijavított törvényjavaslat végfelolvasása és megszavazása vagy a holnapi, vagy a legközelebbi ülésben fog megtörténni. Következik a 19. szám alatti törvényjavaslat, a vámkezelési költségek átalánositásáról. Bujanovics Sándor jegyző (olvassa a vámkezelési költségek átalánositására vonatkozó törvényjavaslatot.) Kemény Gábor h. előadó: Átalában ezen törvényjavaslatot illetőleg sincs megjegyzése a központi bizottságnak s azt a részletes tárgyalás alapjául ajánlja a tisztelt háznak. (Elfogadjuk!) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : T. ház! A vámkezelési költségek átalánositásáról szóló törvényjavaslatra nézve, a t. ház engedelmével, a következőket tartom szükségesnek megjegyezni: Az 1867. XII. t. ez. 64. §-a azt rendeli, hogy a vámokból befolyó jövedelmek a közös költségek fedezésére fordíttassanak, miből következik, hogy ezen jövedelmi összeg a közös költségek összegéből mindenekelőtt levonandó; az 1867: XIV. t. ez. 3. §-a pedig ezen törvényes intézkedést akkép egészíti ki, hogy a vámok tiszta jövedelméből elébb a közös vámvonalon átvitt, adó alá vetett tárgyak után járó adóvisszatéritések fedeztessenek; a miből következik, hogy a vámok nyers jövedelméből a vámigazgatósági költségek, ugy a vámvisszatérítések levonandók, és az azután fenmaradó felesleg szolgáltattassék be a birodalom mindkét részének minisztériuma
