Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

38. országos Illés június 28. T869. 1 57 A kik látják a törvény iránti ezen tiszteletet Angliában, ugy látszik, azon véleményben vannak, hogy ez valami Kant-féle benszülött tulajdona az angol nemzetnek. Méltóztassanak elhinni, hogy ez épen oly kevéssé természeti tulajdona az angol nemzetnek, mint bármely másnak. Tán sehol sem találkozik oly számos eset, még nálunk sem, kiket prókátor nemzetnek neveznek, arra, hogy a törvényt annyira kijátszani igyekeznének, mint az angoloknál. De a törvény iránti tisztelettel ugy vagyunk, mint a tisztasággal, melyre elébb kényszeríteni kell a gyermeket, később megszokja azt, sőt megkedveli, mig utoljára nélkülözhetlenné válik. (Helyeslés jobbról) T. ház, igy van ez az angol nemzetnél is. Nincs nemzet, mely az angol nemzetnél szigorúbb törvénykezéssel birt volna századokon át. Ha áttekintjük büntető törvénykezési rendszabályait — mert törvénykönyv nem volt — lehet I mondani, hogy azok kettőben őszpontosulnak: a j pallos s kötélben : a pallos azok számára, a kik fen vannak, a kötél azok számára, kik len van- , nak. Mncs nemzet, hol annyi merész fő mutatkozott volna, mely a törvény fölé akart fölemelkedni, mint épen Angliában, és nem volt nemzet, melynél oly sok fő hullott le épen ennek következtében, mint épen Angliában, mig utoljára mindenki, a királytól kezdve egész az utolsó koldusig megtanulta, hogy a törvény előtt meg kell mindenkinek hajolnia. (Ugy van! jobbról.) A mi a büntető tőrvénvkönyv szabályait illeti, ezek még — 35 esztendő előtt oly drákói szigorral voltak szerkeztve, (Halljuk!) hogy a jury és a birák inkább felmentették a bűnöst, mintsem a büntetés egész szigorának kitették volna, így például, minden egyes lopás törvény szerint ' halállal büntettetett. \ De ha Angliában egy részről a törvény annyira sújtott — és sújtott is, mert nem papíron volt, hanem tényleg ki is vitetett — ha, mint mondom, egy részről oly annyira sújtott: más részről nem volt Európában állani, melyben a törvény oly annyira oltalmas volna egyszersmind. Ugyanazon erélyt fejtette ki ezen irányban, mint a másikban. Azon korszakban már, midőn egész Európában a kasztrendszer minden korlát nélkül uralkodott , Angliában csak egy törvény volt mindenki számára. Már érezte akkor mindenki, hogy midőn a törvény mellé áll, önmaga jogait védelmezi. A hűbéri viszonyok, melyek Európának többi részeiben, a múlt század végéig vagy épen e század közepéig fenállottak, Angliában oly régen eltűntek, hogy a történelem még nyomát sem tartotta meg ezen állapotnak és csak némely régiségbuvár képzeli, hogy a XVI. száj zad végén Simon de Montfort idejében szüntettetett volna az meg. ! E kettőben öszpontosult mindig az angol igazságszolgáltatás: hogy egy részről sújtott, más részről védelmezett és ez volt oka, hogy kifejtette a törvény iránt azon tiszteletét, a mely most annyira csodálkozásra ragadja a többi nemzeteket. (Helyeslés.) Ha most Angliát nézvén, azután magunkra tekintünk : hogy áll a dolog ? Ugy hiszem senki e házban vagy e házon kivül nem lesz, a ki a törvény iránti tiszteletet nálunk igen nagy fokra emelkedettnek fogja vélni. De legyünk igazságosak. Lehetett-e másképen? A nemzetnek három százados történelme nem volt egyéb, mint—hogy ugy mondjam—egy törvényesített törvénytelenség. Összes közjogi viszonyaink azon fictión alapultak, hogy mi szabad független nemzet vagyunk, mig tényleg leglényegesebb jogainkat mások gyakorolták. (Helyeslés. Halljuk!) Nem levén elég erősek ezt meggátolni, hogy legalább szinét tartsuk meg ezen j'ogainknak, önmagunk kényszerittettünk törvényhozásilag hozzájárulni, hogy ezen fictiót fentartsuk és ez által a törvénytelenséget törvényesítsük. (Ugy van!) Folyvást alkuba kellett bocsátkoznunk a törvénynyel és a joggal. (Helyeslés jobb felől.) Kérdeni most a t. házat: alkalmas-e ily jogállapot a jogérzületet vagy törvény iránti tiszteletet kifejteni ? Ha igy volt ez közviszonyaink folytán, nem volt-e a nép tömege még szerencsétlenebb helyzetben arra nézve, hogy a törvény iránti tiszteletet megtanulja % Emlékezzünk meg, hogy évszázadokon át a nemzet nagy tömege — lehet mondani — majdnem minden emberi és társadalmi jogtól teljesen meg volt fosztva, mig minden teher rá volt rakva. Lehetett-e megkivánni ezen néptől, hogy tisztelje azon törvényt, mely mindig sújtotta és sohasem oltalmazta % Nem volt-e kényszerülve, hogy a gyenge fegyverekhez, a cselhez, a ravaszsághoz és hazugsághoz folyamodjék, hogy a kegyetlen törvény alól kicsúszszék % (Ugy van ! jobbról.) Ezen, lehet mondani, majdnem Hélót-féle állapotot 184S-ban egy rövid saturualia követte. Egy varázsütéssel az egész helyzet megváltozott, A nép nagy tömege, melynek addig semmi joga nem volt, minden átmenet nélkül, mindent megkapott ; az ingyen birtokot, a politikai és polgári szabadságot. Ő, ki azelőtt majdnem pária volt, most minden oldalról azt hallotta, hogy a nép az ur, hogy ö, kinek azelőtt földesura, lehet mondani korlátlan ura volt, most ugyanazt a földesurát maga felé jönni látja nyájas hízelgő szavakkal, hogy magához édesgesse. Gondolhatott-e ki a legélénkebb képzelödés is egy állapotot, mely olyannyira alkalmas lett volna, mint ezen rögtöni átmenet arra, hogy minden jogfo-