Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

158 38. országos ülés június 28. 1869. galmat megzavarjon és minden törvényes érzületet megingasson. (Igaz ! Ugy van ! jobbról.) A mit azonban a legélénkebb képzelődés sem gondolhatott volna ki, mint az különben sokszor történik: a valóság létesítette, létesítette pedig az 1849-ik utáni állapot által, midőn a jogtalan állapot ellenében a nemzet legszentebb kötelességének tartotta: minden néven nevezendő hatóságnak, rendeletnek ellenszegülni, vagy ha az lehetetlen volt, azt kijátszani, nevetségessé, gyűlöletessé tenni és igy minden tekintélyt aláásni. Mi most e szerencsétlen és elkerülhetlen állapot gyümölcseit Ízleljük. (Ugy van! johb felől.) Önmagunknak kellett aláásnunk a tekintély alapját, hogy megrontsuk azt, amit jogtalanul reá építettek. De most, midőn mi akarunk építeni, a földet mindenütt feldúlva találjuk. Azon állapot, mely két év óta létezik, nem hiszem, hogy a fogalomzavar tisztázására alkalmas lenne; ellenkezőleg, úgy hiszem, azt csak növelhette. Hogyan kívánhatjuk meg, hogy a nép különbséget tegyen ugyanazon egyén közt, kit ma birói székben lát, és azon egyén közt, kit az előbbeni napon a választásnál, mint legügyesebb kortest tanult bámulni? így, lehet mondani, hogy mi, mint nemzet, a bíróságokat s az igazságszolgáltatást többé-kevésbbé csakis ugy ösmerjök, mint a mese békái a királyságot, t. i. vagy mint gólyát, a mely őket felfalja, vagy mint tuskót, melylyel tetszésük szerint játszhatnak. En ugy hiszem, ezen állapotnak, és pedig minél elébb, véget kell vetnünk, és ezt csakis ugy tehetjük, ha tökéletesen szakítunk a múlttal. (Ugy van! Jobb felől.) Itt nem használ félszeg rendszer, mert mielőtt a gyógyszer hathatna, attól kell tartanunk, hogy a beteg belehal. En ezen szempontból fogom fel az előttünk levő törvényjavaslatot, s épen, mert ezen szempontból fogom fel, helyeslem is azon elveket, melyeken ezen törvényjavaslat alapszik: t. i. az igazságszolgáltatás s a közigazgatás elválasztását s a birói hatalom gyakorlását a fölség, azaz: az állam összességének képviselője nevében. Mivel mint ilyent fogom fel a birói kinevezést, őszintén megvallom, én a bíróságok kinevezésére vagy választására igen kevés súlyt helyezek ; én az elvre fektetem a súlyt. Igen is, kétséget sem szenved, hogy a qualificatióra nézve sokkal biztosabban járunk el a kinevezésnél, mint a választásnál, Megvan nálunk az a szerencsétlen eszme, hogy a magyar ember mindenre képes. (Derültség.) Méltóztassék t. ház elhinni, hogy a külföldön sok alkalmam volt e részben tapasztalást szereznem. Sokan jöttek hozzám, s nyilatkoztak, hogy dolgozni akarnak; midőn pedig megkérdeztem, hogy hát mit akarnak dolgozni, mihez értenek ? rendszerint azt felelték: ők készek akármit megtenni. Természetesen erre feleletem csak az lehetett, hogy én azt tapasztaltam, hogy a ki mindent tud tenni, az rendesen semmire sem képes. Nekünk meg kell értenünk, hogy a mostani művelődés nagy rugója a munka megosztás és hogy épen ezért szakférfiakra van szükség mindenhol. (Ugy van! jobb felől.) Szakférfiakat pedig én a választás utján elérhetőknek nem igen tartom. A mi a függetlenséget magát illeti: őszintén megvallom, e tekintetben nagy különbséget a választás és kinevezés közt nem találok; s nem is azért pártolom a kinevezést, mert nagy különbséget nem látok a kettő közt, hanem mint elvet pártolom. Nem látok pedig különbséget azért, mert többé kevésbé egyetértek az öreg dr. Lohnsonnal, a ki a háladatosság érzetét a jövendő lelki jótétemények előérzetének jellemzé. En is gondolom, hogy az emberek jobban tekintenek a jövőre, mint a múltra, azaz: az emberek arra gondolnak inkább, a mit még kaphatnának, mint arra, a mit már kaptak. Mi pályát akarunk bíróságainkra nézve nyitni, azaz szakembereket akarunk képezni, kik ennek szentelik életöket, és akkor igen természetes, hogy arra is kell figyelnünk, hogy ezen emberek tökéletesen képesek legyenek arra, a mire hivatva vannak. Most megtörténvén a választás: mi fog történni ? Ha előre akar lépni: kihez fog folyamodni? En nem ugy képzelem a dolgot, mint most van. hogy t. i. az alsó bíróságok a politikai tevékenység kezdetét képeznék; hanem mint határozott pályát, mint pl. az orvosi vagy más pálya. Mondom tehát a megválasztott elsőfokú birónak — ha előre akar lépni — csak is mint a választott birónak, a miniszterhez kell folyamodnia. En nem is ebben keresem a birák függetlenségét. Minden kornak meg van a maga fegyvere, meg volt a választásnak is a maga előnye és érdeme, midőn az volt az egyetlen egy mód, a mi által bizonyos garantiák elérhetők voltak. Most ez megváltozott. A mostani kor hatalmas fegyvere a közvélemény, a közvélemény, mely e házban, a hatóságokban a sajtóban és reménylem, hogy talán egykor a községekben is fog nyilatkozni. Ott vannak a mostani kor valódi garantiái. Hogy ismételve felhozzam Anglia példáját, ott történjék bármi, tudja mindenki a hazában, minden tisztviselő, minden bíró, minden egyén, hogy ha olyasmit követel, a mi botrányra ad alkalmat, más nap egész Angliában tudják, oly vihar támad a közvéleményben, hogy nincs ember, ki annak ellenálljon. Ebben találom én a garantiát és nem