Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-38
156 38. országos ülés június 28. 1869. kinevezés, mint a választásnál a rósz választás. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Én pedig azt tartom, állandósítani kell a a bírákat, és akkor fogunk egyforma garantiával bírni a választásnál vagy kinevezésnél egyaránt, ha — a mint kell is — nem illusorius, hanem valóságos felelősségi törvényt alkotunk, a mely segítsen akkor, ha valami nagy tévedés történt, akár az egyik, akár a másik utón. (Helyeslés.) Sokan a t. jobb oldali képviselők közöl igen keményen rótták meg a megyei választókat és a megyei választottakat. A többek közt a ma előttem szóló képviselő ur kimondotta, hogy a megyei választók mind kizárólag csak részrehajlásból és nepotismusbol indulnak ki ; Horváth Mihály képviselő ur pedig határozottan kimondotta, hogy a megyei választottak részrehajlók, pártoskodók, és megvesztegethetők. Én elismerem, hogy, mint minden emberi intézménynél, ugy itt is fordulhatnak elő hibák, tévedések, sőt bűnök is; elismerem, hogy még ha jobban rendezzük is a dolgot, egyes esetek akkor is lesznek, és elő fognak fordulni a választásoknál és kinevezéseknél egyformán. De azt tartom, midőn házszabályaink elrendelik azt, hogy ha egyetlen ember, vagy egyetlen kis testület is ily módon megsértetik, az illető már csak a ház iránti tekintetből is — rendre utasíttassák: valójában lenne rendre utasításnak helye, mikor a nemzet ezrei és választókról is szólva — százezrei, mint részrehajlók és megvesztegethetők, bélyegeztetnek. (Elénk helyeslés bal felől.) En, t. ház, a rendreutasitást nem kértem és nem is kérem; nem kértem és nem kérem két okból. Először nem kértem és nem kérem azért, mert nem akarhatom, hogy a t. ház, midőn most csak azért, hogy a vábisztást megbélyegezhesse, ugy látszik, mindent helyesel, mi az ellen felhozatik, megtagadván a megrovást, magáévá tegye az ily meggondolatlanul és helytelenül kimondott szavakat, (Helyeslés bal felől) és ez által compromittálja — nem azokat, a kikre e szavak alkalmaztatnak — hanem saját tekintélyét. (Igaz! bal felől.) Nem kértem és nem kérem továbbá azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a ki a nemzet ezrei — és mondhatni, a választókat is beleértve — százezrei ellen ily meggondolatlan és nem igazolható, ily helytelen váddal lép fel, nem sérti meg, nem gyalázza meg azokat, a kik ellen azt felhozta: de önmaga törpül el. (Hosszas élénk helyeslés és zajos éljenzés a bal oldalon.) Éber Nándor: T. ház! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, hogy a szónok urat hallhassuk. Éber Nándor : T. ház ! A tárgy már annyira meg van vitatva, hogy valóban nehéz valami ujat felhozni; ugy hogy még t. barátom Debreezen városa érdemes képviselője is, szónoki tehetsége daczára, arra van utalva, hogy inkább a mások által felhozott érveket czáfolja, minthogy tulajdon érveit a törvényjavaslat mellett felhozza. Én őt e térre nem követem. Meglehet, hogy egy kissé azért, mert alig birnék vele megmérkőzni fényes dialektikai terén, de más részről tán azért is, mert uj szempontból kívánom a tárgyat a t. háznak bemutatni, (Halljuk!) és ez azon összefüggés, mely az igazságszolgáltatás és a törvények iránti tisztelet érzése közt létez, és azon hatás és visszahatás, melyet e kettő egymásra, és ez által a valódi alkotmányos érzés kifejlődésére gyakorol. Fölemlittetett többször e házban, sőt majdnem minden szónok ur által, hogy az igazságszolgáltatás szervezése minden rendezett államnak alapja. Én nem csak helyeslem ezt, hanem azt kívánom hozzáadni, hogy: minden szabad államnak életfeltétele. A valódi alkotmányosság ugyanis nem egyéb, mint a jog és törvény uralma. A szabad nemzet, mely nem fékeztetik meg mások által, maga szabja meg a törvényben azon gátot, mely őt ugy szólván önmagától védelmezi. Minél szabadabb egy nép, annál erősebbnek, annál rendítheti énebbnek kell az uralomnak lenni. Azon nemzet, mely ezt nem érti, alig érett meg valódi alkotmányosságra, mert nem tudja felfogni azt, hogy midőn a törvény előtt hajlik meg, önmagát tiszteli. Más részről mindazon nemzeteknél, melyek méltán büszkélkednek szabadságukkal, oly magasan áll a törvény oltára, és az ezt szolgáló birói testület, hogy még a legvakmerőbb kéz sem merészkedik hozzá felemelkedni. A törvény iránti tiszteletben rejlik a valódi alkotmányosság titka. (Helyeslés.) Pécs városa érdemes képviselője Anglia példáját hozta fel — azt hiszem, hogy e tekintetben alig lehetett jobb példát felidézni — ő azt monda, hogy ott, bár kinevezett birák vannak, azok mégis függetlenek felfelé ugy mint lefelé. Ebben tökéletesen egyetértek. 0 ezt a többek közt főképen annak tulajdonította, hogy az angol nemzetben a törvény iránti tisztelet oly annyira ki van fejlődve. Én, kinek annyi alkalma volt e tulajdonát bámulni az angol nemzetnek, bizonyára a legutolsó lennék e törvény iránti tisztelet hatását kicsinleni; de ez csak visszahatás. A törvény iránti tisztelet idézi elő e független bírákat, hanem a többé kevésbé független birói szervezés szüli épen ezen törvény tisztei lését. (Helyeslés jobbról.)
