Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-38

156 38. országos ülés június 28. 1869. kinevezés, mint a választásnál a rósz választás. (Elénk helyeslés a bal oldalon.) Én pedig azt tartom, állandósítani kell a a bírákat, és akkor fogunk egyforma garantiá­val bírni a választásnál vagy kinevezésnél egy­aránt, ha — a mint kell is — nem illusorius, hanem valóságos felelősségi törvényt alkotunk, a mely segítsen akkor, ha valami nagy tévedés történt, akár az egyik, akár a másik utón. (Helyeslés.) Sokan a t. jobb oldali képviselők közöl igen keményen rótták meg a megyei választókat és a megyei választottakat. A többek közt a ma előttem szóló képviselő ur kimondotta, hogy a megyei választók mind kizárólag csak részrehaj­lásból és nepotismusbol indulnak ki ; Horváth Mihály képviselő ur pedig határozottan kimon­dotta, hogy a megyei választottak részrehajlók, pártoskodók, és megvesztegethetők. Én elisme­rem, hogy, mint minden emberi intézménynél, ugy itt is fordulhatnak elő hibák, tévedések, sőt bűnök is; elismerem, hogy még ha jobban rendezzük is a dolgot, egyes esetek akkor is lesznek, és elő fognak fordulni a választásoknál és kinevezéseknél egyformán. De azt tartom, mi­dőn házszabályaink elrendelik azt, hogy ha egyet­len ember, vagy egyetlen kis testület is ily mó­don megsértetik, az illető már csak a ház iránti tekintetből is — rendre utasíttassák: valójában lenne rendre utasításnak helye, mikor a nemzet ezrei és választókról is szólva — százezrei, mint részrehajlók és megvesztegethetők, bélyegeztetnek. (Elénk helyeslés bal felől.) En, t. ház, a rendre­utasitást nem kértem és nem is kérem; nem kértem és nem kérem két okból. Először nem kértem és nem kérem azért, mert nem akarha­tom, hogy a t. ház, midőn most csak azért, hogy a vábisztást megbélyegezhesse, ugy látszik, mindent helyesel, mi az ellen felhozatik, megta­gadván a megrovást, magáévá tegye az ily meg­gondolatlanul és helytelenül kimondott szavakat, (Helyeslés bal felől) és ez által compromittálja — nem azokat, a kikre e szavak alkalmaztat­nak — hanem saját tekintélyét. (Igaz! bal felől.) Nem kértem és nem kérem továbbá azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy a ki a nemzet ezrei — és mondhatni, a választókat is beleértve — százezrei ellen ily meggondolatlan és nem igazolható, ily helytelen váddal lép fel, nem sérti meg, nem gyalázza meg azokat, a kik ellen azt felhozta: de önmaga törpül el. (Hosszas élénk helyeslés és zajos éljenzés a bal oldalon.) Éber Nándor: T. ház! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfog­lalni, hogy a szónok urat hallhassuk. Éber Nándor : T. ház ! A tárgy már annyira meg van vitatva, hogy valóban nehéz valami ujat felhozni; ugy hogy még t. barátom Debreezen városa érdemes képviselője is, szónoki tehetsége daczára, arra van utalva, hogy inkább a mások által felhozott érveket czáfolja, mint­hogy tulajdon érveit a törvényjavaslat mellett felhozza. Én őt e térre nem követem. Meglehet, hogy egy kissé azért, mert alig birnék vele meg­mérkőzni fényes dialektikai terén, de más rész­ről tán azért is, mert uj szempontból kívánom a tárgyat a t. háznak bemutatni, (Halljuk!) és ez azon összefüggés, mely az igazságszolgáltatás és a törvények iránti tisztelet érzése közt létez, és azon hatás és visszahatás, melyet e kettő egymásra, és ez által a valódi alkotmányos ér­zés kifejlődésére gyakorol. Fölemlittetett többször e házban, sőt majd­nem minden szónok ur által, hogy az igazság­szolgáltatás szervezése minden rendezett államnak alapja. Én nem csak helyeslem ezt, hanem azt kívánom hozzáadni, hogy: minden szabad állam­nak életfeltétele. A valódi alkotmányosság ugyanis nem egyéb, mint a jog és törvény uralma. A sza­bad nemzet, mely nem fékeztetik meg mások által, maga szabja meg a törvényben azon gá­tot, mely őt ugy szólván önmagától védel­mezi. Minél szabadabb egy nép, annál erősebb­nek, annál rendítheti énebbnek kell az uralomnak lenni. Azon nemzet, mely ezt nem érti, alig érett meg valódi alkotmányosságra, mert nem tudja felfogni azt, hogy midőn a törvény előtt hajlik meg, önmagát tiszteli. Más részről mindazon nemzeteknél, melyek méltán büszkélkednek sza­badságukkal, oly magasan áll a törvény oltára, és az ezt szolgáló birói testület, hogy még a leg­vakmerőbb kéz sem merészkedik hozzá felemel­kedni. A törvény iránti tiszteletben rejlik a valódi alkotmányosság titka. (Helyeslés.) Pécs városa érdemes képviselője Anglia pél­dáját hozta fel — azt hiszem, hogy e tekintet­ben alig lehetett jobb példát felidézni — ő azt monda, hogy ott, bár kinevezett birák vannak, azok mégis függetlenek felfelé ugy mint lefelé. Ebben tökéletesen egyetértek. 0 ezt a töb­bek közt főképen annak tulajdonította, hogy az angol nemzetben a törvény iránti tisztelet oly annyira ki van fejlődve. Én, kinek annyi alkalma volt e tulajdonát bámulni az angol nemzetnek, bizonyára a leg­utolsó lennék e törvény iránti tisztelet hatását kicsinleni; de ez csak visszahatás. A törvény iránti tisztelet idézi elő e füg­getlen bírákat, hanem a többé kevésbé független birói szervezés szüli épen ezen törvény tiszte­i lését. (Helyeslés jobbról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom