Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.
Ülésnapok - 1869-37
138 37. országos ülés június 26. 1869. vajon szabad-e oly kétes eredményért, mint aminőt önök elérni törekszenek, halomra dönteni a nemzetnek egy ezredéves alkotmányos szervezetét? szabad-e e miatt koezkára tenni azon biztosítékokat, melyeket azon szervezet a nemzet szabadságának, valamint régi időkben ugy jelenben is nyújt ? Csak azt vagyok bátor kérdezni: meg vannak-e önök győződve a felől, hogy önök magok javára fogják kiidomitani a nemzetet, s nem jutott-e eszükbe önöknek, hogy tán majd önöknél is be fog következni az, hogy „sic vos non vobis" ? Önöknek háta megett ólálkodik, tán önök sorai közt is van részben, egy reaetionarius párt, sőt ott áll háttérben maga a bécsi reactio, mely, ha a jelek nem csalnak, nem szűnt meg folytonosan ármánykodni és aláásni önök állását; nagyon könnyen meglehet, hogy önök majd a kezén lábán megnyügözött nemzetet s a hatalomnak magok által készített könnyen kezelhető egész apparátusát azoknak lesznek kénytelenek átadni. kik mind önök, mind a mi félre tolásunkra törekednek. De még egy másik oldala is van a dolognak. Ha a nemzet, a nép azt látja, hogy itt e képviselőházban mindig csak oly törekvések állnak fölül, melyek nemhogy a nemzetnek szabadságát biztosítanák, de azt még azon a téren is, melyen még eddig létezett, nem csak az államjog terén, de még alkotmányunk beszervezésének egész kiterjedésében is leszorítják, utoljára is be fog következni az, hogy a nép kétkedni fog a felett: vajon békés utón, alkotmányos eszközökkel ki fogja-e vívhatni azt, a mi őt isten és ember előtt megilleti 1 ? Es ha ez egyszer bekövetkezik, akkor sem önök, sem mi nem leszünk képesek többé fékezni az esetmények hullámait: mert meg lehet, oly csáberővel fognak hatni a könnyen bekövetkezhető események, hogy sem mi, sem önök nem lesznek képesek azoknak ellenállani. Végzem szavaimat, t. ház! és egyszerűen kijelentem ezek után, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadhatom el tárgyalási alapul. (Helyeslés a bal oldalon.) Halmossy Endre: T. ház! Horváth Mihály képviselőtársunk. . . . (Felkiáltások: Már két óra! Zaj. Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget): A háznak ma történt határozata következtében, azt hiszem, hogy a czélt mielőbb elérjük és hogy a czélhoz minél közelebb jöjjünk, talán jó lenne most is 3 órakor végezni az ülést. (Jobb felől helyeslés; bal felől: Hétfőn!) Halmossy Endre: T. ház! Horváth Mihály képviselőtársam azt monda: a szabadság a nemzeti haladás és művelődés legbiztosabb előmozdítója, és, hogy ezen szabadság csak jó és részrehajlatlan igazságszolgáltatás által elérhető. Az igazságszolgáltatás reformálásának ezen fontosságát és sürgősségét a közvélemény átalánosan elismeri és a közvélemény átalánosan pálczát tör mostani hiányos törvénykezésünk felett; hangsúlyozták azt egyébiránt több izben e házban ismételten az előttem szóló szónokok mindnyájan, azért én ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok. Előttem szóló Mocsáry Lajos ur azt monda, hogy hazánkat különösen prókátor országnak szokták nevezni; és ha széttekintünk nagy számú ügyvédeink során, okvetlen azon kérdést kell magunknak tennünk: miért van az, hogy legalább jogászaink távol tartják magokat a biró magasztos tisztétől? és hogy avatatlanoknak engedik át ezen széket ? Egyszerű a felelet. Oka hiányos törvénykezési szervezetünkben fekszik. Azért is ezen szerkezetet gyökeresen át kell idomítanunk; és habár anyagi és alaki törvényeink némileg hiányosak, jó bírák kezében e hiányokat nem fogjuk annyira érezni, holott a legjobb alaki és anyagi törvények rósz birák kezében hasznot nem fognak hajtani és a oajokat megszüntetni nem fogják. Azért is, ha törvénykezésünket korszerűen akarjuk szervezni, a bírói szervezésnél kell kezdenünk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat bíróságaink korszerű szervezését czélozza. Ezen javaslatban látjuk lefektetve mindazon elveket , a melyek a mostani korbeli jogtudomány és joggyakorlat által átalánosan czélszerüeknek és korszerűeknek elismertetnek, és a melyek az ujabb művelt államokban is elfogadtatnak. Ez elveket nem akarom felsorolni, fölsorolták azokat az előttem szóló szónokok. En csupán azon támadásokra akarok megjegyzéseket tenni, a melyek ez elvek ellen felhozattak. Különösen megtámadtatott a törvényjavaslat 3-ik §-a, mely szerint a birák ő felsége által a miniszter ellenjegyzése mellett neveztetnek ki, és mely szerint jövőben kir. bíróságok fogják az igazságszolgáltatást kezelni, minthogy jelenleg a bíráskodás nagy mérvben a törvényhatóságok kezében van, — nagyon természetesnek találom, hogy azon ellenvetés hozatik fel, miszerint a törvénykezést a törvényhatóságok szervezésével kössük össze. Azonban én, t. ház, a törvénykezési szervezet külön tárgyalásában és önálló rendezésében magunkat csak akkor látnám akadályoztatva, hogy ha jövőre is a törvényhatóságokra akarnánk bizni a bíráskodást, ha a törvényhatósági bíráskodást fen akarnók tartani. Erre nézve mindenekelőtt azon kérdésre kell felelni: vajon lehet-e jogszerűen ezen törvényhatósági bíráskodást megszüntetni, eltörölni, és vajon czélszerü-e ezen megszüntetés ? A modern közjog az államhatalom önálló részeként állítja fel a bírói hatalom gyakorlatát. A birói háta-
