Képviselőházi napló, 1869. II. kötet • 1869. junius 15–julius 15.

Ülésnapok - 1869-37

37. országos lilás Június 26. 1869. 139 lom az államhatalom egyik elidegenithetlen ágát képezi és a felségi jogok közé számíttatik. Láttuk a középkorban és pedig nem csak minálunk, hanem láttuk egész Európában, hogy a bíráskodás gyakorlata testületekre lett átruházva; azonban ez által az államoknak elidegenithetlen felségi joga megszüntetve nem lett; és azért nem gátolhatja az államot, hogy ezen jogát saját kezébe megint visszavegye, a mint ezt az európai államok a jelen században, sőt az előtte való század végén is bebizonyították. A magyar közjog szerint is a birói hatalom gyakorlata a felségjogok közé tartozik. Maga Verbőezy mondja II. K. 3. czimében: „Omnis potestatis judiciariae facultas simul cum imperio et regimine translata fűit." Magában a királyi hitlevélben olvassuk: „szentül megtartjuk, és királyi hatalmunkkal másokkal is megtartatjuk az alkotott és alkotandó törvényeket." Világos, hogy a magyar közjog szerint is a bíráskodás a felségi királyi jogok közé tartozik. Ha visszatekintünk a megyei bíráskodásra, találjuk , hogy maga Verbőczi a megyei törvényszéket: „Sedes judiciariae comitum parochialium'' azaz: főispáni bíróságoknak nevezi, és még csak a török háború alatt képződött ki a jelenlegi megyei bíráskodás. Ezen középkori intézmény, igen is előbb, mikor a vagyon le volt kötve a családokban, a forgalom hiányzott, mikor az egész bíráskodás legfölebb a helyi viszonyokra vonatkozott, igenis akkor megfelelt ez az élet szükségleteinek; de az 1848-ki törvényhozás által behozott elvek keretébe semmiképen nem illeszthető. Franeziaország 1789-ben eltörölte, s eltörölték utána a többi államok is, és a hol még fenmaradt, az 1848-diki törvények seperték el. Hiszen őseink sem voltak nagyon szerelmesek ezen megyei törvényhatósági bíráskodásba. Tekintsünk vissza csak a váltótörvéiryekre, de magokban az 1848-ki törvényekben is találjuk nyomát: íme a hitelintézetről szóló XlV-dik t. czikk 6 §-a az intézet ügyeit nem a törvényhatósági bíróságokra, hanem a váltótörvényszékekre ruházta, pedig főleg ingatlanokra vonatkozó jelzálogi keresetek forognak kérdésben. Vagy azt gondoljuk talán, mivel törvényes szokás biztosította ezen bíráskodást, nem szabad azokat megszüntetni? íme a múlt országgyűlésen a szent székek kérdése forgott fen, a szentszékeknek világos törvény biztosította a végrendeletek külkellékei, valamiat a hamis eskü feletti bíráskodást, és a múlt országgyűlés eltörölte, mert az állam csak elidegenithetlen jogát revindikálta. Másodszor: czélszerűnek sem tartom ezen törvényhatósági bíróságok fentartását, mert ha czélt akarunk érni a szervezésnél, mindenesetre tekintettel kell lennünk arra, hogy a felek a bíróságokhoz könnyebben hozzá férhessenek ; hogy egyes bíróságok a képzett birákból állíttassanak össze és hogy ezeknek illendő fizetés biztosíttassák, továbbá, hogy az egyes bíráknak hatásköre egyenlő legyen, nehogy az egyik sine curában részesüljön és a másik túlhalmoztassék. Atalában nem tartható fen, hogy ugy, a mint némely városban van, a város birájának 200 ft., a tanácsnoknak 100 ft., a jegyzőnek 100 ft. fizetése legyen, ezt fentartani nem lehet továbbra. Ha most: p. o. Fülöpszálláson vagy Arokszálláson és egy szóval minden egyes kunsági vagy szepességi városban 8000 ftos törvényszéket állitunk fel, kérdem: ki viselje a költségeket 1 Maga a város nem birja meg e költségeket, az állampénztárt pedig nem lehet ily aránytalan költséggel terhelni. Kétségtelen, hogy ha czélszerüen akarjuk biróságainkat szervezni, ezen törvényhatósági bíráskodást meg kell szüntetnünk és biróságainkat önállólag szerveznünk : és az igazságszolgáltatás kiváló fontossága meg is érdemli ezen önálló szervezést. Fő súlyt fektetnek a választásra. A választási visszaéléseket az előttem szóló szónokok nagyrészben felhozták, én nem akarom ismételni, csak rövid megjegyzést akarok tenni. A választást némelyek azért kívánják, hogy a nép a birói hatalom gyakorlásában részt vegyen. A közjogi tanácsok ezen tételt szintén elismerik, hanem ezen részvételt nem a birák választásában keresik, hanem az esküdtszéki intézményben, továbbá a bíróságok ellenőrzésében a szóbeli nyilvános eljárás behozatala által. Ezen elveket igazságügyi miniszter ur is elfogadja, azonban nem akarja koczkáztatni ezen elvek keresztülvitelét, míg jó bíróságokra nem alapithatja. A választásban a népnek részvéte csak akkor biztosíttatnék, ha a választók a bírót képviselőjüknek tekinthetnék, a ki hetyettök gyakorolja a bíráskodást; a képviselet fogalma pedig azt hozza magával, hogy a választó, a felhatalmazást vissza húzhatja, mihelyt a képviselő bizalmát elveszti; és igy nagyon természetes, hogy mindenütt, a hol csak a birák választása behozatott, s a hol még szokásban van a demokrát államokban, a választás csak rövid időre történik, az élethossziglani választás magával a választás, a képviselet fofogalmával ellenkezik; bizonyos időre eszközlendő választásokat pedig közölünk senki sem akar. Az mondatik továbbá, hogy mindenki fölött saját választott bírája bíráskodjék. Azonban azon választási modor mellett, melyet az ellenzék felhoz, ez elvnek elég téve nem lesz: mert a választás mindig a többség által történik ; a bíró tehát a többség választtotja lesz, de nem a kisebbségé. Azért nagyon következetesen jártak el Francziaországban a convent alatt, mikor ezen 18*