Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-9

9. otlzágos ülés május 8-án 1869. 53 hogy azonban ez szerintem a tiszta igazsággal megegyezzék, nézetem és véleményem e tekintetben az volna, hogy a benyújtott névjegyek minden esetre összehajtva tétessenek az elnökség előtt felállított szekrénybe. Nem akarom ez által kétségbe vonni az elnökségnek a legszorosabb igazsághoz való ragaszkodását, s nem akarom a nyilt czédulák kihúzása által kétségbe vonni a dolognak hitelességét; mind e mellett mégis, miután tegnap e tény lefolyását nagy figyelemmel kisértem, biztosan merem állítani, hogy a nyitott szekrényben levő nyilt czédulák közé az elnök ur többször, megengedem, hogy akaratlanul és tudta nélkül, belepillantott. (Zaj.) Hogy a véletlennek lett-e azon következménye, hogy mind a kilencz osztályra nézve a majoritásnak minden egyéb választásokra nézve divatban levő szokásos aránya lett meg? sem nem akarom vitatni, sem nem állitom. Annyi azonban bizonyos, hogy hasonló kisorsolásoknál az elnökség igen könnyen önkényt gyakorolhat; abból aztán következhetnék, hogy egy 400 tagból állő testület tagjai közül 150 kisebbségi tag 250 többségi ellenében 5 vagy 6 osztálynál is többségre juthatna. Ennek következése az lenne, hogy ha az osztályok megalakulván, valamely tárgy felett egyhangúlag határoznának, és ekként adnák át jelentéseiket a központi bizottságnak, és annak véleménye is ezzel találkoznék : sokszor a központi bizottságnak benyújtandó véleménye a ház majoritásának véleményével nem találkoznék. Ha ez ugy van a majoritásra nézve, mennyivel inkább áll az a most levő, vagy leendő minoritásra nézve; és a netaláni önkény a minoritásra nézve minden esetre talán még keserűbb és orvosolhatlanabb hibákat hagyna hátra, mert a majoritás a közp. bizottmány véleményét igen gyakran elvetheti, holott a minoritás ahhoz csak hozzá szőíhat. Hogy ez aggodalom jövőben ne merülhessen föl és e hiba többé ne követtessék el, az volna szerény véleményem, miszerint mondja ki a ház határozatilag, mikép jövőre az ilyen kisorsolásoknál a följegyzett nevek mindenesetre összehajtva tétessenek az elnökség előtt fölállított szekrénybe ; vagy hogy az önkénynek még látszatja is alháríttassék, még jobb és biztosabb mód volna az, hogy a titkos szavazásoknál használtatni szokott fedeles urnákba tétessenek a névjegyek és onnan húzassanak ki. Mindenesetre pedig a házszabályok hiányossága, mint már tegnap Komárom város érdemes képviselője méltóztatott említeni, kijavításra vár, és ezen kijavításkor eme szerény véleményemet is, mint szerintem lényegest, figyelembe veendőnek ajánlom. A mi pedig a tegnapi sorshúzás eredményét s a megalakított kilenez osztály örvényességét illeti, erre nézve, miután a mai nap csak hitelesítő, nincs, és ugy hiszem, jogosan nem is lehet kifogásom. Ajánlom indítványomat elfogadás végett. Elnök: Midőn tegnap mint elnök eljártam, nyilvánosan jártam el a t. ház szemeláttára; [Ugy van!} ha valakinek kifogása volt ez eljárás ellen, a loyalitás, méltányosság, collegialitás megkívánta volna, hogy akkor szóljon. [Elérik helyeslés.] Egyébiránt a mit t. képviselő ur mondott, hogy, nem akarva tán, de belepillantottam az urnába: erre megjegyzem, hogy készakarva néztem mindig másfelé, és csak ha kéthárom névjegy összeakadva akadt kezembe, akkor voltam kénytelen belepillantani. Ezen bona fidest követelem a ház tagjaitól. [Elénh zajos helyeslés.] Zámory Kálmán: Azért nem akartam e tárgyhoz tegnap szólni, mert épen a loyalitás követelményénél fogva a dolog folyamát nem akartam ez által megakadályozni. Deák Ferencz: T. ház! Én szívesen pártolok minden indítványt, mely a dolgok egyszerűsítésére és minden részrehajlás elmellőzésére vonatkozik. Zámory képviselő ur indítványát, a gyakorlati térre alkalmazva, nem fogtam fel egészen. Kétféle, a mi történik ily választásoknál: egyik, a hol a választandók neveit minden egyes képviselő irja fel, s maga dobja be az urnába, azok onnan kiszedetvén, megszámittatnak és a többség khnondatik; a másik, mi épen tegnap is történt, az osztályoknak sorshúzás utján alakítása, itt nem a képviselő irja fel a nevet, hanem az elnök és a jegyző beledobják az urnába, és sorshúzás utján huzatik ki onnan. Már ily alakulásnál akár pillant be az elnök, akár nem, az tökéletesen mindegy, mert csak a nevek iratnak fel hivatalból; csak az szükséges, hogy minden név benne legyen, és ugy huzassék ki egymás után, mint ez minden sors-huzásnál szokásos. Itt én semmi részrehajlást nem látok lehetőnek, sem azt, hogy bármi tekintetben a dolgok könynyitését Zámory ur indítványa előidézhetné, A golyóval szavazást csak ott tartom lehetőnek... Zámory Kálmán: Nem golyót mondtam! Deák Ferencz: ... a hol igen- és nemmel kell szavazni. Választásoknál okvetlen czédulával kell szavazni. A választandók nevei feliratnak, és minden képviselő beledobja a ezédulát. Nem hiszem, hogy az elnök annyira kíváncsi, hogy megnézze, ki melyikre szavaz : mert hogy kikre szavaz átalában a többség, azt ugy is meg kell majd néznie. A mi az osztályokat illeti, az nem igen jelentékeny, vajon egyik osztályba több vagy kevesebb jutott a többségből: mert akármit végeznek az osztályok, az utoljára a ház elé Merül, és ha akkor azzal valaki nincs megelégedve, a mit az osztályok proponálnak, ellene szól, s a többség határoz. Az is meges-