Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-27

432 27. országos ülés jnnius 12. 1869. képviselő ur egész átalánosságban tesz említést, s nem egyes esetet idéz, azt válaszolhatom, hogy : nincsen! A második kérdésre is a felelet igen egyszerű: a törvény ezen rendeletén túlterjeszkedő kiadásoknak felszámitása a minisztérium részéről nem engedtetett meg és nem is fog megengedtetni. A harmadik kérdésre pedig természetszerűleg a válasz az, hogy miután előttem törvénytelen, mint képviselő ur kifejezni méltóztatott, zsarolás esete tudva nincsen: tehát annak megszüntetése iránt sem intézkedhetem. Azonban, ámbár képviselő urnák, ha ilyen általa zsarolásnak nevezett törvénytelen eset tudomására jutott, kötelessége lett volna nem átalánosságban, de az egyes eseteket és egyéneket megnevezve a pénzügyminisztériumnál orvoslást keresni, mi bizonyára nem maradt volna el: gyanítván mégis, hogy képviselő ur interpellatiojának valamely oka lehet, azonnal megtettem a szükséges intézkedéseket, hogy a DunaVecsén kinlevő adóhátralékok behajtásának esetei és körülményei hozzám feljelentessenek, s különösen, hogy az illető pénzügyi kiküldöttek adjanak számot arról, hogy a törvény által meg engedett költség-felszámitás mi módon tétetett. A budai pénzügyi igazgatóság jelentéséből az tűnik ki, hogy a dunavecsei adókerületben a hátralék behajtása végett kiküldött pénzügyi tisztviselő szabályszerűen járt el, de egyszersmind az is kitűnt, hogy ezen kerületben a hátralékok nevezetes összegre rúgnak, az adóbehajtás nehezen megy, sok időt s igy költséget igényel. A törvény értelme szerint a végrehajtásnak három stádiuma van: az első a megintés; ezt az illető községi elöljárók tartoznak teljesíteni, és ha az adózók a megintésben kitett határidőben adótartozásaikat befizetik, semminemű költséggel nem terheltetnek. A második stádium: a záWolás. A zálogolás már a pénzügyi hatóság kiküldöttei által eszközöltetik és ez már bizonyos költséggel is jár: a költségekbe azonban nem vehető egyéb fel, mint a kiküldöttnek napi dijai, utazási költségei, ha a zálogolás nem a hivatal helyén teíjesittetik, és a mennyiben a zálogolásnál becsüsök is alkalmaztattak, azoknak a hatóság által megállapított illetményei. Ezen költségek kivettetnek mindazokra aránylag, kik ellen a zálogolás eszközöltetik. Természetes tehát, hogy oly esetekben, hol régibb hátralékok behajtásáról van sző és igy azoknak megállapítása, illetőleg a záíogolásnak véghezvitele több időt és nagyobb munkát igényel, és ha a behajtott összeg aránylag csekély, a költség mely a zálogolásnál megállapíttatik, aránylag nagyobb; más esetekben pedig, hol kevesebb idő alatt eszközölhető a zálogolás és a befizetett összeg nagyobb, a zálogolási költség aránylag csekélyebb lesz. Igy ugyancsak a budai pénzügyi igazgatósági kerületből idézhetek egy példát. Midőn például Déva-Ványán a végrehajtó tisztviselő jelentése szerint minden befizetett SÁÓ forint után végrehajtási költség fejében 1 kr.-nál nem szedetett be több; addig a dunavecsei kerületben, hol a fizetési készség sokkal csekélyebb, és a végrehajtásnak eredménye alig van, miután 39 napi működés alatt csak 8878 frt. egyenes és közvetett adó fizettetett be, az ottani adóhivatal kiszámítása szerint, azon nyilvános kikötéssel, hogy, ha a végrehajtási költségek annyira nem mennének, a felülfizetés az illetőknek adójába be fog számíttatni, minden forint után előlegesen 10 kr. költség vétetett számításba. Tehát a kiküldött tisztviselő nem önkényesen állapította meg a költségeket, hanem mindig az adóhivatalnak kiszámítása szerint; az arány pedig, mely megállapíttatik, az általam idézett törvény értelme szerint a valóságos költségeknek megfelelőleg vétetett fel. Zsarolásról tehát szó nem lehet, midőn csak annyi számíttatik véglegesen fel, mennyit a törvény rendel; hozzájárul még, hogy ilyen költségek mindig a számvevőségek által szoktak véglegesen megállapittatni. Arról nem tehetek, hogy képviselő ur épen oly kerületet képvisel, melyben a régi adóhátralékok annyira felszaporodtak, a fizetési hajlandóság pedig oly csekély, hogy 39 nap alatt esak az általam emiitett csekély eredményt lehetett eszközölni. A 3-dik stádiuma az adóvégrehajtásnak: az árverés, midőn t. i. a lezálogolt tárgyak elárvereztetnek; mi természetesen ismét ujabb költséggel jar. Ha tehát az emiitett kerületben az önkénytes adóbefizetés ismét oly csekély eredménynyel fog folyni, mint eddig: ngj valószínű, hogy a szabályszerű végrehajtási költségek még nagyobb összegre fognak felszaporodni. Egyébiránt emlithetnék egy birtokos urat épen azon kerületben, ki a vadasi pusztán levő birtoka után (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! A vadasi birtokos maga az interpelláló!) az 1868ik évről 1361 fr. IIV2 kr. egy-enes adóhátralékkal tartozik, mihez hozzájárulván az 1869-ik évi I. és II. negyedévi adó 922 írttal, adóhátraléka jelenben tesz 2283 frt. HV2 krt, melyre, a dunavecsei adóhivatalnak f. é. június 5-éről kelt kimutatása szerint, a zálogolás foganatosítása daczára is egy krajczárt sem fizetett le; ennélfogva ha az árvevés határnapjáig adótartozását le nem fizeti, a zálogolási költségen felül — sajnálom ugyan — még az árvezési költségeket is fizetni fogja, és a mennyiben az árverés helyben meg nem történhetnék, még a lezálogolt tárgyak-