Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-26
26. országos ülés június 11. 1869. 419 érdemű képviselőjével, hogy a t. ház a tett interpellátió folytán két határozat közöl választhat: vagy tudomásul veszi a választ, vagy külön leendő tárgyalására időt tűz ki. A mi azonban másik részét illeti t. képviselőtársam előadásának, itt egy egészen uj esettel állunk szemközt. A szabályok a miniszterhez intézett interpellatióról szólnak: most ellenben a miniszter ur a képviselőhöz intéz interpellatiót. Nem mondom én azt — és nem is akarom ezt kikerülni — hogy ezen kérdésre válaszolni, nyilatkozni, nem szükséges. Azt tartom részemről is, hogy szükséges, csak abban nem érthetek egyet, hogy el lehessen már most határozatilag választani e két tárgyat, az interpellatiót, és az újonnan tett interpellátióra adandó választ. E kettő együtt tárgyalandó, mert a miniszter ,nr válasza iránt is csak akkor bozathatik majd határozat, hogy ha a nyilatkozat, melyet a miniszter ur épen válaszának következtében kivan, ezen részről meg fog adatni. En azért bátor vagyok a t. házat megkérni, hogy ne méltóztassanak ezen két egymással összefüggésben levő tárgyat elválasztani; egyszerűen határozzák el: vagy azt, hogy a ház tudomásul veszi a választ, vagy azt, hogy a válasznak egész terjedelmében tárgyalására napirendet tűznek ki, és a napirendet kérem ugy kitüzetni, a mint az elnök ur kimondotta. {Helyeslés bal felől.) Babes Vincze: T. képviselőház! Én magam is azon nézetben vagyok, a melyet képviselőtársam Ghyczy Kálmán kifejtett ; csakhogy még némely érveket akarok felhozni. En t. i. ezen Kérdést ugy fogom fel, hogy a t. ház szintúgy, mint maga a minisztérium, felvilágosítást akar szerezni magának egy bizonyos vitás kérdés felett. Ezen kérdésben a t. miniszterelnök ur kimondotta véleményét, de egyszersmind ugyanazon kérdésnek másik oldalát is felhozta és erre nézve ellenkérdést intézett az interpellálóhoz. Hogy e kérdéssel tisztába jöhessünk, szükséges, hogy ugy az egyik, mint a másik oldal nyitva maradjon: ha bezáratik az egyik, lehetetlen tisztába jönni a másik felett. Én, a mi engem illet, előre is megmondom, hogy én a t. miniszterelnök ur válasza által egyátalában nem vagyok megnyugtatva, (Nagy derültség) épen azért, mert meglepetve van a jobb oldal, kötelessége, legalább erkölcsi kötelessége, alkalmat nyújtani, hogy véleményemet kifejtsem. {Felkiáltások jobb felöl : Tessék! Halljuk!) De most nem tehetem. Miért 1 Azért, mert az interpelláló ur nem nyilatkozott sem arra nézve, hogy meg van elégedve, sem arra nézve, hogy nincs megelégedve. Hanem épen a magam részéről is óhajtanék alkalmat a dologhoz szólhatni; ez azonban lehetetlen, ha nyitva nem hagyatik a teljes kérdés. Epén azért azt hiszem, hogy mind az összes hazának, mind a t. háznak érdekében fekszik, hogy nyitva hagyessék mind a két kérdés, s ezért Grhyezy Kálmán tisztelt képviselő ur nézetéhez csatlakozom. Papp Zsigmond : Tisztelt ház! Babes képviselő ur a miniszterelnök ur nyilatkozatával nmcs megelégedve, én ezt igen jól fel tudom fogni, mert ő egyszer azt nyilvánította, hogy a közügyeket, illetőleg a közjogot, nem érti. (Derültség.) A ki nem érti a közjogot, nem is tudhatja, mit tesz törvényt magyarázni. (Derültség.) De ettől praescindálva, egyszerűen csak a házszabályokra hivatkozom. Én nem akarom a tért elzárni azon t. képviselő uraktól, kik az interpellatiót intézték, hogy nyilatkozzanak ; nem akarom elzárni azért, mert a mint a jobb oldalnak t, képviselője, Deák Ferencz ur, (Felkiáltás hal jelöl: A jobb oldal képviselője f) azaz vezére, ugy értelmezte, és kimondotta, hogy ha napirendre tűzetik a miniszterelnök ur válasza, a képviselő urnák is fenmaradjon joga feleletét a hozzá intézett kérdésre beadni ; minthogy pedig egjdket a másiktól elválasztani nem lehet, ragaszkodom az elnök kijelentéséhez, hogy a két kérdést együtt kell napirendre kitűzni. (Felkiáltás jobb felől: Elkeli választani! Bal felől: Együtt! Együtt!) Irányi Dániel: T. ház! A miniszterelnök ur felelt a hozzá intézett interpellátióra; azonban, mint Tisza Kálmán t. barátom helyesen monda, megfordítván a szerepet, ő viszont interpellatiót intézett az interpellálóhoz, s illetőleg az ellenzékhez. Ennek következtében az interpelláló, a nélkül, hogy nyilatkozott volna az iránt: meg van-e elégedve a felelettel, vagy sem? elfogadván a hozzá intézett interpellatiót is, fentartotta magáaak azon jogot, hogy nyilatkozzék mind a miniszterelnök válaszára, mind pedig a hozzá, illetőleg az ellenzékhez intézett kérdésre. Már most, t. ház. ha a többség, nem tudom, de tán meg van elégedve a miniszterelnök ur válaszával, (Felkiáltás jobb felől: Meg! Meg!) ezen megelégedését ki akarja íryilatkoztatni, mielőtt Tisza Kálmán képviselő ur nyilatkozott volna : akkor ő elüttetik azon jogától, miszerint csak azt is kinyilatkoztassa ... {Zaj) Engedelmet kérek, ez ugy van. .. akkor mi ínég a nyilatkozhatás jogától is elüttetnénk. En nem vitatom: vajon volt-e a miniszter urnák, ki még nem ült ezen oldalon, de reményiem, fog itt ülni, (Derültség) hogy volt-e joga az ellenzékhez interpellatiót intézni ? . . * Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Nem interpellatió , hanem kérdés volt az ! Irányi Dániel; . . . azonban miután intézte, és miután az elfogadtatott: "azt hiszem, 53*
