Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

380 24. országos ülés június 4. 1859. Miután azonban az hozatott fel, hogy ámbár e törvény formájára nézve nincs kifogása, de mégis azt állítja, hogy az a kihallgatandók kihallgatása nélkül történt, bátor vagyok egy pár szóval elmondani, hogy az nem áll; nem áll: mert az unidtörvényt a pozsonyi országgyűlés hozta, és annak utolsó §-ában az áll, hogy az érvényes lesz, ha Erdélyország magáévá teszi; az akkor összehívott erdélyországi törvényhozás pedig azt elfogadta. A tavaly hozott unió-törvény nem is unió-törvény, az csak az 1848-ki unió - törvénynek végrehajtására hozatott. A 48-ki törvény világosan kimondja Erdélynek mind törvényhozási, mind közigazgatási tekintetben vald egyesülését; nevezetesen az erdélyi I. t. czikk 3. §-a, mely a közigazgatásnak, az igazságszolgáltatásnak minden ágazatát a nádorra és a felelős magyar minisztériumra bizta. Mint tehát mondtam, az nem is unió-törvény, hanem csak szabályozdja a 48-ki törvénynek. Én részemről azt hiszem, s azért kötelességemnek tartottam megjegyezni, hogy ez mindenesetre oly kérdés, melynek felfrisitése nem egyéb, mint az ország integritásának megtámadása. (Helyeslés.) T. ház! Azt hiszem, tegyük ezt a kérdést is félre: majd ha beadnak különös törvény-javaslatot, akkor lehet hozzá szólani. Kuk Jenő: Személyes kérdésben kívánok előttem szólt képviselőtársamnak válaszolni. T. ház! Midőn az igen t. gróf és követtársam azt méltóztatik kimagyarázni a módositványból, hogy az ország integritása ellen van irányozva: először is bátor vagyok megkérni a nemes grdfot, szíveskedjék ezen mddositvány végét vagy felolvasni, vagy felolvastatni, és fogom is kérni jegyző urat, hogy azt olvassa fel: mert abban világosan ki van mondva, hogy a két társország egyesítését az örök igazság biztos elveire óhajtjuk fektetni; a miből az ország integritásának megtámadását kimagyarázni legalább is alaptalan gyanúsítás. Ugyanazért nagyon fontos, hogy valaki, mielőtt e házban a tárgyhoz hozzászól, tartsa érdemesnek, annak tartalmával is megismerkedni: mert ha (Nagy zaj. Halljuk!) szándékosan elferdittetnek e házban a mddositványok és azoknak oly értelem tulajdoníttatik, mint ez most történt, akkor igen könnyű ily értelmezésre egyszersmind álokoskodásokat is építeni, a mi ellen határozottan tiltakoznom kell; és miután ez ellen tiltakozom, előttem szólott követtársamnak neheztelt kifejezését vissza is utasítom. (Szavazzunk!) Hodosiu József: Többször volt alkalmam a múlt országgyűlésen e tárgyban felszólalni; nem fogom tehát felemliteni mindazokat, a miket akkor elmondottam, mind azon közjogi viszonyokra nézve, melyek Erdély és Magyarország közt léteztek és talán léteznek is; hanem e tekintetben csak annyit fogok megemlíteni, hogy az erdélyi sanctio pragmatica Erdélyre nézve erdélyi törvény szerint eltörölve nincs. Nem fogom említeni azon unio-törvényeket sem, miket túloldali t. követtársam Bethlen János gróf felhozott ; sem azt nem fogom megemlíteni, hogy a 68-iki unid-törvény — mert az is unió-törvény — az 1848ban elvben kimondottat hajtja végre; hanem egyszerűen hivatkozni fogok a módositvány indokaira. Az erdélyi törvényhatóságokban és választókerületekben történt nyilatkozatok folytán nem tarthatjuk megnyugtatónak e törvényt. Ugy hiszem, t. ház! az egész ország előtt tudva van az erdélyi románoknak magatartása a választásoknál. Miért nem vettek részt ők ezen választásokban ? miért tartották magukat passiv állásban? Mert minden unió-törvény, még az is, mely 68ban itt hozatott, az ő beleegyezésök nélkül hozatott. Mert 68-ban, akkor, midőn ezen törvény itt tárgyaltatott, az erdélyi román képviselőket— megengedjenek—ki sem akarták hallgatni. (Zaj. Ellenmondás.) T. ház! Mind a trdnbeszédben, mind pedig a válaszfeliratokban, ugy a jobb, mint a bal oldali és szélsőbaloldali válaszfeliratokban hangsulyoztatik a béke. Melyik béke ? A külbéke; de egyikében sem hangsulyoztatik a belbéke. Pedig nekünk belbékére van szükségünk. És ezen belbéke nincs meg itt nálunk, sem Lajtán tul, sem Lajtán innen, sem a Királyhágdn innen, sem a Királyhágón túl. Lajtán tul a csehek s többi szláv népek tartanak és — jogosan — tarthatnak a germanizálástól, jogosan tartanak a német elem elnyomásától. Lajtán innen és tul a Királyhágón a románok, szerbek és többi nemzetiségek tartanak, és jogosan tartanak a magyar elem elnyomásától. Lajtán tul, mint Lajtán innen, nincsenek megelégedve a közösügyi megoldással. Ott a csehek és osztrákok, itt a magyaroknak legnagyobb része, románok, szerbek és a többi szlávok nincsenek megelégedve. Én, uraim, még a Horvátországgal való kiegyezést sem látom oly rózsaszínben, mintha az ujabb bonyolódásoknak kitéve nem lehetne. Erdélynek, uraim, nincs se Fiuméja, se Dalmátországa, se határőrvidéke. De van közjogi állása, mely Magyarországhoz köti. Ezen összeköttetést sem mi nem akarjuk, sem az erdélyiek nem akarják szétbontani. Lássák tehát önök, uraim, hogy nincs belbéke! Én tehát a belbékét akarnám előbb helyreállítani ide ben az országban, és nem csak ide ben az országban, hanem az egész monarchiában. És én ugy hiszem, hogy ezen módositvány által Erdélyben a belbékéntk alapját tennők le.