Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-24
24. országos ülés június 4. 1869. 379 kielégite'sére hozatott, — bár mint már előbb emlite'm, engem nem egészen kielégitőleg. Én tehát azt mondom, hogy a nemzetiségek praktikusan csak ugy fognak eljárni, ha fokozatosan javítani akarják e törvényt, hogy e törvénybe illő módositványokat fognak a háznak beadni, még pedig olyanokat, melyekről előrelátható, hogy az országban uralkodó hangalat azoknak elfogadását leketóVé teszi. Mert ha oly modorban fogják ezeket fogalmazni mint a múlt évben, akkor sajnálom, oda fogják szorítani meg azokat is, a kik őket pártolni akarnák, a hova szorítottak minket a múlt évben, hogy t. i. nem szavazhattunk velők. Az előadóitokat elmondva, még csak egy észrevételem van. Miután én mint a bal középhez tartozó tag a föliratot egyátalában nem pártolom, annak, mint az előttem szólott Szalay Sándor tisztelt képviselő ur, ezen alineáját sem pártolhatom, s egyszerűen csak azt mondom, hogy ezen módositványt sem pártolom. Elnök: A tárgy ki levén merítve, s felírva senki többé nem levén, szavazásnak van helye az iránt: vajon a ház elfogadja-e a módosít ványt vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felkelni. A módositvány mint különálló czikk nem függ össze a 4-ik ponttal az marad mint van, ennek önmagában kell állni: a kik kívánják azt beleszuratni a 4-ik pont után, méltóztassanak felállani. (Megtörténtje.) A többség nem fogadja el. Széll Kálmán jegyző (kezdi olvasni a felirati javaslat 5-dik bekezdését.) Kuk Jenő : T. képviselőház! Van egy módositványom, melyet a felirati javaslatnak 4. pontja után kérnék beigtattatni. A módositvány annyira világosan körül van írva, hogy e tekintetben bővebb indokolást fölöslegesnek tartok. Tárgyazza ugyanis e módositvány a királyhágón túli állapotokat, vagyis jobban érthetőleg és hétköznapi nyelven szólva, az erdélyi unióra vonatkozó állapotokat. Az unió, melyet a 48-ki törvény már mint ilyet kimondott, és az 1867— 68-ban hozott törvények is megerősítenek, formájára nézve kifogás alá nem jöhet; de hogy az ottani állapot, ugy mint az ma van, ki nem elégít, hogy a mostani rendszer semmi irányban ki nem elégítő, e mélyen tisztelt képviselőház kebelében egyenesen a hazai kormány férfiaira hivatkozom. Az unió-kérdéshez nem akarok hozzászólani, ezt a fenálló törvény ellenére e helyen tennem sem lehetne; de azt kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy ez mindenesetre oly intézmény, mely a többség meghallgatása nélkül, ugy szólván, reátnkmáltatott magára a többségre. (Ellenmondás.) igen! a többség akarata nélkül rátuk máltatott a többségre. Pedig oly intézményben, a mely a nemzetre annak akarata nélkül reá erőszakoltatik, engedelmet kérek, már a felbomlás magva is benne van. Ennélfogva a nélkül, hogy ezen tárgyhoz tüzetesen szólanék, ismét hivatkozom az imént tárgyalt módositvány védelmében használt azon kitételemre, hogy ennek is tisztán hazafias szándékot kívánok tulajdonittatni. E módositványt tehát tisztelettel a ház asztalára leteszem. Széll Kálmán jegyző (olvassa a módositványt) : „A 4-dik bekezdés után tétessék a következő bekezdés: „Ily fontos tárgynak tartjuk az erdélyi unió kérdését, melynek a magyar országgyűlésen eszközölt megoldását több részről, és különösen az erdélyi törvényhatóságok és választókerületekben történt nyilatkozatok folytán nem tarthatjuk megnyugtatónak. Tagadhatatlan, felséges ur! hogy az unio-törvények, habár formájukra nézve kifogás alá nem jöhetnek is, de azok lényegükben egy saját autonómiával bíró ország létele és népeinek leglényegesebb érdekei felett határoznak, a nélkül, hogy azon ország, illetőleg népeinek kiváló és természetes majoritása az emiitett törvények hozatalában, érdekeihez képest, a demokratia alapján és az igazság örök elve szerint részt vett volna, mely utóbbi elv figyelembentartása nélkül, ugy hiszem, a mai korban lehetetlen tartós és biztos jogi közállapotot létrehozni. E mellett szem elől téveszteni nem lehet azt, hogy az erdélyországi román nemzet, még mielőtt alkotmányunk visszaállíttatott volna, habár nem is ezen alkotmány szellemében, de mégis tettleg mint ösztényező lépett a status-életbe. Ugyanazért készségünket nyilatkoztatjuk, akár felséged kormánya indítványa, akár saját kezdeményezésünk folytán uj törvényczikket alkotni, mely szerint, figyelembe véve Erdély összes lakosságának, nevezetesen pedig a román nemzetnek életérdekeit és jogosult igé nyeit, a két testvérország közti egyesülés az örök igazság biztos alapjára fektettethessék. Kuk Jenő, Hódosiu József, Borlea Zsigmond, Mocsonyi Sándor, Mocsonyi Antal, Blocsonyi György, Miron Román, Romann Sándor, Wlád Alajos, Jonescu Döme, Buttyán Sándor. Babesiu Vincze, Jonescu Lázár, Gruescu Lázár, Popovics Zsigmond, Jurka Vazul." Bethlen János gr.: T. ház! E módositvány szintén azon sorba jön, még pedig sokkal inkább, mint az előbbi: mert az első oly törvény ellen tétetett, melyet tavaly hoztunk, és a mely ellen maga a kisebbség egyetmást felhozott ; ezen törvény pedig nem is a múlt országgyűlés, hanem az 1848-ki országgyűlés által hozatott. Nem is kivánok tehát hozzászólani; hanem e részben is egyszerűen pártolom Deák Ferencz indítványát. 48*
