Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-24
24. országos ülés június 4. 1869. 373 törvényjavaslat nem fekszik, szerintem lehetetlen, vagy legalább is szükségtelen. En egyébiránt azt hiszem, mindazon igények, melyek a polgári egyenjogúságnak terén a nemzetiségi kérdésben kielégíthetők, épen a reformkérdés és az ujabb törvényhozás részletes és öszszes tárgyaiban találhatják kielégittetésöket és e részben a nemzetiségek várakozását és jogos igényeit oda szeretném irányoztatni; és felkérném mindazon honfit, kinek e részben befolyása van: figyelmeztesse azokat, kik e tekintetben nyugtalanságban vannak, hogy épen a törvénykezési, közigazgatási és közoktatási téren, szóval a belreform terén lesznek kielégíthetők mind azon méltó várakozások és megszüntethetők azon nyugtalanságok és sérelmek, melyek igazságos panaszra alkalmat adnak. (Helyeslés jobbról.) És, ugy hiszem, e téren a törvényhozás semmit sem fog megtagadni mi a nemzetiségeknek a közös hon irányában való ragaszkodását nevelni és azoknak jogos igényeit kielégíteni alkalmas. (Ugy van! jobbról.) Minden oly igényt azonban, mely a polgári egyenjogúságnak körén tul megy, ugy hiszem, visszautasítani s az ilyenek kivihetlenségére az illetőket figyelmeztetni, magával e részben tisztában lenni, mindenkinek hazafias kötelessége. r w m En ennek következtében a válaszfelirati javaslatnak 4-dik pontját szintén magamévá teszem s elfogadom. (Maradjon! Szavazzunk!) Hodosiu József: T. ház! A beadott és általam is aláirt módositvány — és épen az elnök figyelmét hívom fel ezen körülményre — nem a 4-ik bekezdés módosítását indítványozza, sőt azt teljesen érintetlenül hagyja; azért nem vala szükség előttem szólott Zichy Nándor gróf urnák kinyilatkoztatnia, hogy pártolja a 4-ik bekezdést, mert — mint mondám — a módositvány nincs az ellen, vagy annak módosítására irányozva, hanem mint önálló, külön bekezdés, van indítványozva. Ezen körülményt .különösen azért akartam felhozni, hogy a vitatkozás ide nem vágó dolgokkal ne zavartassák meg. A mit t. Deák Ferencz képviselőtársam mondott, hogy jogában áll minden képviselőnek uj törvényjavaslatot, vagy a régi törvényjavaslathoz módositványt terjeszteni a ház elé, nem vala szükséges mondani; hiszen azt mindnyájan tudjuk ; de azt mondja, hogy ezen módositványnak nincs helye itt a válaszfeliratban; az okokat és indokokat azonban nem hozta fel: melyek miatt nem lenne szükség épen itt felhozni a módosítás szükségét; azért én egyszerűen csak azt felelem, hogy azt épen itt szükséges felhozni. T. ház !* Nem nemzetiségi viszketegből szólalok fel ezen kérdésnél, hanem felszólalok azon meggyőződésben, hogy a nemzetiségi kérdés véglegesen és a hazában lakó minden nemzetiségnek közmegnyugtatására nincsen megoldva. Maga az úgynevezett nemzetiségi tőrvény is nem tárgyalja, nem szabályozza a nemzetiségi egyenjogúságot, hanem szabályozza csak a nyelvek használatát; és ezt is miképen szabályozza ? Ugy, hogy mindenütt a magyar, és sehol, vagy csak legkevesebb helyen használható a többi nemzetiség nyelve. Maga, a nemzetiségi törvényjavaslat azon rendelete is, melyben az mondatik, hogy a hazában lakó nemzetek, vagy a mint ott van, polgárok, — én azt mondom nemzetek'— képezik az oszthattam egységes politikai nemzetet; már a törvényczikk eme rendelete is oly boszantó, s oly igazságtalan, hogy az ember szive elkeseredéssel, az esze pedig sajnálkozással fordul el tőle. Igen, uraim! én azt mondom, hogy ez azon t. czikk, azon tűz és vas, melyről a nagy Széchenyi azt monda, hogy: „ne kényszeritsétek a nemzetiségeket tűzzel és vassal a magyarosodásra"; ezen tüzet el kell oltani, ezen vasat meg kell törni! Ez pedig a törvényhozás hatalmában van. Mit mondana Európa, mit mondana az egész müveit világ, ha a franczia parlamentnek egy reggel jó kedvében az jutna eszébe, hogy miután már egész Európában, az egész müveit világban beszélik a franczia nyelvet, oly törvényt alkossanak, melyben kimondassák, hogy Európa s az egész civilisált világ minden nemzete képezi az egységes, oszthattam franczia nemzetet ? Bizonyosan egész Európa s az egész müveit világ fellázadna ezért. De mi, a többi, ez országban lakó nemzetek, nem lázadunk fel, tűrni fogunk, mert tűrni tudunk! Hiszen úgyis azt monda a cultusminiszter ur, hogy a nemzetiségek eddig tanúsított maguktartásával meg van elégedve, vagy megnyugvást talál abban. Igen, de azért nem fogunk megszűnni követelni mindazon jogokat, melyek a nemzetiségek életét biztosítsák. Es hogy ezen jogok nincsenek még biztosítva, maga a cultusminiszter ur is belátta, midőn május 26-ikán tartott beszédében azt monda, hogy „érzem magamban és meg vagyok győződve a ház minden tagja jó szándékáról, miként meg fogják adni — tehát nincs még megadva — minden honpolgárnak azon szabadságot, a mely erősen kötve tartsa a hazához." De melyik e szabadság? Bizony nem az, melyet a nemzetiségi törvény ad, bizony nem az, mely egy nemzetnek előjogokat ad a többi nemzetek fölött. A szabadság csak egy korlátot ismer el, azt, hogy az egyén más egyén, a nemzet más nemzet jogaiba ne vágjon! (Zaj. Halljuk!) Nem értem itt azon nemzetközi szabadságot, mely egy állam és egy másik állam közt létezik.
