Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

O (1 24. országos Ülés június 4. 1869. hanem igenis értem azon nemzeti szabadságot, a mely egy territoriális és politikailag egy és oszthatatlan országnak minden nemzetét egyiránt illeti. (Szavazzunk!) Irányi Dániel ur maga is több czikkében elismerte, hogy az, ha a parlamentben és törvényhatóságokban több nyelven beszélnek is, uem veszélyezteti az állam egységét. En is azt mondom ; és épen azért szerettem volna, ha e tekintetben a minisztérium a hivatalok betöltésénél is tekintettel lett volna, t. i. a nemzetiségi vagyis nemzeti érdekekre; a mit azonban nem csak nem tett, sőt merem mondani, hogy épen ezen kinevezéseknél annyira nem vette tekintetbe a nemzetiségi érdekeket, hogy mintegy boszu politikát gyakorolt. T. ház! Én ugy látom, hogy 1848-tól, vagy tulajdonkép 1861-től, a ház mintegy hátra megy a nemzetiségi ügy megoldásánál. En óhajtom, hogy ezentúl ne még tovább hátra, hanem most már előre menjünk. Egy észrevételem van t. képviselő Zmeskál urnák azon állítására, hogy ő nem kívánhat olyat, mely a haza integritását veszélyeztetné. Hyet mi sem kívánunk. Épen a módositványban ki van mondva, hogy „az ország territoriális és politikai egységének fentartása mellett * , és ezen elvet vallottuk, valljuk ma is, és fogjuk vallani mindaddig, míg e hazának fiai vagyunk. Ezeknél fogva ajánlom az általam is aláirt módositványt elfogadás végett. {•Zaj. Szavazzunk!) Irányi Dániel: T. ház! Én sem osztozom Deák Ferencz képviselőtársam azon nézetében, mintha azon oknál fogva nem lehetne ezen módositványt elfogadni, mivel a nemzetiségi kérdésekben csak a múlt esztendőben, csak az imént — ngy szólván — törvény hozatott. Ha áll az, a mit a nemzetiségi képviselők állítanak, miszerint azon törvény a nem magyar nemzetiségek méltányos igényeit ki nem elégítette, akkor nem látom át, miért ne lehetne azt a magyar törvényhozásnak, mely Magyarország valamennyi nemzetiségének képviselőiből áll, a válaszfeliratban is constatálni. Hanem én nem pártolhatom e módositványt azért, mert oly kifejezés fordul elő benne, melyet nem helyeslek, nem helyeselhetek. Ez az, hogy — mint már meg volt mondva — a helyett, hogy a nemzetiségek egyenjogúságáról szólana, a nemzetek egyenjogúságát emliti. Ennélfogva én e módositványhoz hozzá nem járulhatok (Felkiáltások: Szavazzunk!) Szalay Sándor: T. ház! Kuk képviselő ur nyilatkozatára, megjegyzem, hogy igenis a különböző nemzetiségek Magyarországban a 44-dik t. czikk tételeivel meg vannak elégedve és azon tételekre nézve, a meiyek homályosak, külön törvényjavaslatot fognak behozni. Mégis mondotta a t. képviselő ur, hogy vannak egyesek, a kik ugyan nincsenek megelégedve; azonban ezen egyesek nem képezik a nemzetiségek zömét. Hivatkozással erre nem hagyhatom PauliniTóth Vilmos képviselőtársam azon szavait szó nélkül, hogy egy vármegyében, a hol a 44-ik t. ez. 2-ik czime értelmében egy ötödrész kívánhatta a jegyzőkönyvnek más nyelven való vitelét, zokon vették, hogy nem találkozott 1

/

5 rész, mely ezt kívánta volna, és egyszersmind azt állítja, hogy e törvény nem szabadelvű. Bocsánatot kérek, de a mely törvény egy ötöd résznek megadja azon jogot, melyet eddig csak az egész megye vehetett igénybe, azon törvény liberális. (Igaz!) Ennélfogva én a szerkezetet pártolom. (Szavazzunk!) Nyáry Pál: T. ház ! Én a nemzetiségi kérdést oly fontosnak tartom., és tartottam mindig, miszerint nem egyszer kijelentettem, hogy Magyarországban én is ismerek közös ügyet, és pedig a nemzetiségi kérdést ismerem közös ügynek, oly közös ügynek, mely kérdésnek szerencsés vagy nem szerencsés megoldásától függ Magyarország jövője. (Egy szó jobbról: Tessék belső delegáttót indítványozni!) Nem azért szólaltam fel most, hogy ezen kérdésnek mélyébe, vagy csak részleteibe is bocsátkozzam, ámbár ki kell jelentenem, hogy a múlt országgyűlés alkalmával e tárgyban törvén}

7 alkottatván, azon törvény minden pontját helyesnek nem tartom; de fölkeltem azért, hogy jelezzem azon örvendetes hangulatot, melvlyel most ezen kérdés tárgyaltatik. (Tetszés.) Ez véghetetlen nagy haladás, mert a kik eddig szóltak, ha jól vettem ki, elismerték azon fő elveket, melyeknek elismerése nélkül ezen kérdés soha sem lesz ugy elintézhető, hogy Magyarországnak ártalmára ne legyen. És miért keletkezett ezen kedvező hangulat? Mert Magyarország törvényhozása nincs többé ezen kérdésre nézve a negatio terén. Midőn két ellenfél áll egymással szemközt, az ellenségeskedés addig legnagyobb, mig nem ismerik egymást és egymás erejét a felek: mert mindkettő fél egymástól. De miután megismerték egymást, az egyik méltányossabban követel, és a másik méltányosabb annak megadásában, a mi tőle követeltetik. Ha visszaemlékszünk a múlt országgyűlés alatt ezen teremben hallottakra és azokkal összehasonlítjuk azokat, a mik most előhozatnak, a különbségen valósággal csak örvendeni lehet; mert azt látjuk, hogy többé nem mint ellenségek állanak a nemzetiségek egymás ellenében, hanem — miután törvény alkottatott — azok kik azon törvénynyel meg nem elégesznek, annak kijavítását kívánják. És én itt látom a különbséget, mely van a