Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-24

372 24. országos Ölés jnnius 4. 1869. alá, minek értelmét nem tudtam. (Helyeslés.) De itt, t. házi csak etymologiai különbség van, mert a nemzetiség csak coloraturája a nemzet kifejezésnek (Derültség) és egyik a másiknak egyátalán nem praejudicál. Ha valaki magát nemzetnek nevezi, ez által még Magyarország fenállását, politikai egységét nem veszélyezteti. Soha egy ország sem volt a múltban annyi viszály által megtámadva, mint épen sokat sanyargatott hazánk, és a nemzetiségek közt oly szívósság mutatkozott az ország megvédésében, sőt a szenvedések idején is úgyannyira együvé tudtunk tömörülni, hogy alig lehet kimagyarázni: honnan jött most azon gyanúsítás, hogy a nemzetiségek kifelé gravitálnak? Némileg feltűnő, ha az ember állampolitikai szempontból fogja fel a dolgot, hogy a nemzetiségeknél a nyelv és nemzeti jogokhoz való ragaszkodás nagyobb a hazaszeretetnél, az igaz; de ez csak első pillanatra látszik: mert esetleg a másikat megtámadó viszonyok nincsenek. De legyen csak egyszer veszélyeztetve a haza — mitől Isten mentsen meg! — akkor minden egyes mellék tekintet elnémul, és akkor ismét összeforrunk. (Elénk helyeslés.) Még egyetlen rövid észrevételem van, t. ház! Én nem tartom alkalmasaknak azon gyanúsításokat, melyek a társadalmi téren itt-ott előfordulnak arra, hogy bennünket eonsolidáljanak, sőt ellenkezőleg, azon meggyőződésben vagyok, hogy összetömörülésünknek csak gátul szolgálnak, pedig ki ne látná be, hogy mindnyájunk méltó hazafiúi fájdalmára, a kedéfyek már is tul lévén izgatva , nemhogy egymás felé közelednének, de sőt egymástól mindig távolabb taszíttatnak. Es ezen állapot már csak azért is elszomorító, mert a nemzetiségek egyetemének öszhangzó . működése nem csak a reform és cultura tovább fejlesztésének elütasithatlan követelménye; de sőt azt is határozottan hiszem és tudom, hogy kifelé is csak egy, minden elemében összetömörült, belülről nyugodt és erős Magyarország fog sulylyal és tekintélylyel imponálhatni. (Helyeslés) Ha tehát egy harmadik kutforrásból történik a gyanúsítás, az nem is tűnik fel: de mikor Magyarország egyik korszerű állambölcsésze és a kormány legfőbb tekintélye nem rég szükségesnek látta választóihoz intézett beszédében Erdély uniója feletti örömét nem azzal indokolni, hogy Erdély az anyaországgal egyesítve és összeforrva nemzetközi s culturai igényeiben, bizonyosan biztosabban fog haladhatni; hanem az által, hogy ott már nem a Jánkuk parancsolnak: lehetetlen meg nem ütközni. (Helyeslés.) Vádolják a román nemzetet dacoromán tendentiákkal. (Halljuk! halljuk!) Ezekre nézve is van alázatos észrevételem. (Halljuk!) Ugyan minek gravitálna a román nép kifelé, midőn e népnek az országban 1000 esztendős nuütja van? (Éljen!) Igaz — és ezt némi keserűséggel mondom — értelmiség és vagyon nélküli e nép ; de megvan benne a pietás, melylyel hazájához ragaszkodik: mert hiszen, ha nem is fényes múlt, vagyon és kiváltságok fűzik e- népet e haza jövendő sorsához, de igen a tudat, hogy e haza földjében nyugosznak őseinek csontjai. (Zajos helyeslés.) Ennélfogva dacoromán tendentiákkal vádolni azt a népet, a mely az ország megalapításától fogva a mai napig djmastikus és loyalis érzelmeinek annyi jelét adá: azt hiszem, nem csak czélszerütlen politika, de hazafiúi bűn. Nem mondom, hogy nem lehetnek egyes elfogultak, ábrándozok, rajongók, akár melyik nemzetnek kebelében — köztünk nincsenek olyanok — kik utoljára, ha magokra volnának hagyatva, önmagukat sem birnák kielégíteni. Hanem ha volnának, ezek bűnét az egész nemzetiségre ráfogni, bocsánatot kérek, de, igazságtalanságnak tartom és ellene határozottan tiltakozom. (Helyeslés.) Ennélfogva a mélyen tisztelt ház engedelmével, mint hogy kapcsolatosan ezen módositvány sorsának elintézésével egy másik módositványt leszek bátor a t. ház asztalára letenni, ez úttal továbbra ki nem terjeszkedem, hanem egyszerűen bátor vagyok azon módositványt a mélyen t. ház figyelmébe ajánlani, mint olyant, a melynek hazafias és igazságon alapuló szándékairól teljesen meg vagyok győződve. Zichy Nándor gr.; T. ház! Nem azért vagyok bátor a ház türelmét igénybe venni, hogy ezen vitatkozás részleteibe ereszkedjem; hanem mert mindenkor fontosnak tartom, hogy minden honpolgárnak jogos igényei kielégíttessenek. Ily igényeik pedig nem csak a nemzetiségeknek, hanem csaknem minden osztálybeli honpolgárnak vannak a jelen idő szerint, és épen ezen igényeknek kielégítése az, a mi a törvényhozás szakadatlan működését oly nagy mértékben igénybe venni van hivatva. Mivel azonban a nemzetiségi kérdés e részben némileg élénkebb aggodalomra szolgáltatott ürügyet és tárgyat, az én kívánságom az: hogy egy részről oly igények ne ébresztessenek és ne tápláltassanak, a melyek általán ki nem elégíthetők és ezért nem is jogosultak ; másrészt pedig mind ezen várakozások és igények, melyek kielégíthetők és ennélfogva jogosak is, el ne utasíttassanak, hanem az azok kielégítése iránti remény élénken fentartassék és azok csakugyan mielőbb ki is elégíttessenek. A mit Pest belvárosa t. képviselője mondott az irányban, hogy mindenkinek jogában áll a nemzetiségi törvényre nézve, és ujabb módosításokat a törvényhozás előtt szőnyegre hozni: az kétséget nem szenved; és e részben előleg ítéletet mondani, mindaddig, míg előttünk ily irányú