Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-22
« 330 22, országos juh! a jobb oldalon.) 1S& ezen reményemet merítettem azon tiszteletből, melylyel a t. ház jobb oldali tagjai iránt viseltetem. Nem teszem fel ugyanis róluk, hogy ők azt, miszerint a jelen helyzetet, a delegatiót, a közös minisztériumot ők sem tartják jónak, miszerint azt, hogy ők is csak azért nyugosznak bele, mert többet, jobbat kivihetőnek nem tartanak, csak üres phrasisnak mondták volna, vagy csak azért, hogy enyhítsék hatását annak, hogy a delegatiót pártolják ; már pedig, ha meggyőződésből mondották ezt — mint hiszem, hogy abból mondották — nem lehet kétség fölötte, hogy a mely perczben felmutattatik nekik a lehetőség mind ezeknek eltörlésére, jobbal felcserélésére, nem fognak késni szaporítani azok sorait, kik azt kivívják. (Helyeslés a bal oldalon.) A t. jobb oldal szónokai egy különös modort mutattak be most nekünk ezen vitatkozások folyama alatt. Nem csoda, hogy többen követték e modort: hiszen a példát rá a t. miniszterelnök ur adta. E modor áll abból: elferdíteni, roszul idézni az ellenfél szavait, és azután arra, a mit az soha sem mondott, építeni a czáfolatot. (Helyeslés a bal oldalon.) Példákkal szolgálok. Ezt tette az igen t. miniszterelnök ur szemben Várady Gábor barátommal, a mi már itt fel is derittetett. Ezen hibába beleesett még maga Pestbelváros igen t. képviselője is, midőn azt mondotta, hogy az ellenzék által beadott válaszfelirati javaslatok megtagadják a reformokbani részvételt addig, mig a közjogi kérdések elintézve nincsenek; holott azon válaszfelirati javaslatban, melyet szerencsém volt beadni, határozottan az foglaltatik, hogy midőn kijelentjük ily módon a közjogi kérdések iránti kívánalmainkat, egyszersmind késznek nyilatkozunk a legnagyobb buzgalommal kézbevenni a reformokat. De így tett Kerkápolyi képviselő ur, Ghyczy Kálmán t. barátom ellenében. 0 ugyanis — most csak ezt említem meg, mert beszédére még visszatérek — csak két kis ártatlan betűt, egy kis „is* szócskát hagyott ki. Azt mondotta ugyanis Ghyczy Kálmán barátom, hogy a „kö/jogi megoldásnak, hogy az 1867: XTI-ik törvénynek szerkezete is hibás.* Kerkapoly képviselő ur pedig az „is" szócskát elhagyva, azt következtette belőle, hogy Ghyczy csak azt a szerkezetet tartja rosznak és arra építette további okoskodását. Hasonlólag Majláth István képviselő ur, csak egy, bár kissé hosszabb szócskát tartott szükségesnek kihagyni idézetéoen, hogy az ellenzék javaslatára ráfoghassa, hogy az ellentétbe jő önmagával. Azt mondja ugyanis, hogy mi a balközép javaslatában beismerjük, hogy az ország bel erejének emelkedése a bel reformoktól függ, azzal tehát ellentétbe jövünk, midőn azt mondjuk, hogy a belreformok arra önmagokban nem elegendők, s természetesen, mert is június 2. 1869. az első tételből kihagyja azon szót: „részben, "melynek benhagyása összes okoskodását lehetetlenné tenné. Azonban mindeniken túltett, és a többiek által nem is álmodott magaslatra emelkedett Petrovay képviselő ur. 0 ugyanis nem érte be egyes szavak kihagyásával, vagy egy mondatnak roszul idézésével, hanem ő határozottan és teljesen ignorálta azt, a mi a múlt országgyűlésen történt. 0 ugyanis azt mondta, hogy a balközép megtagadja a közösen érdeklő viszonyok lételét, és ezen alapon intézte támadásait ellenünk; holott én hivatkozom a t. ház mindazon tagjainak emlékező tehetségére, a kik a házban jelen voltak, hogy mi elejétől fogva nem mondottunk mást, mint azt, hogy: miután mi a 48-ki törvények alapján állunk ; miután azoknak szellemében akarunk haladni: azt, a mit ezen törvények elismertek, a közösen érdeklő viszonyokat, mi is elismerjük. Természetes, hogy ha az ember igy helytelenül idézvén, az egyes szavak kihagyásával az egész értelmet megváltoztatja, vagy ha pláne teljesen ignorálja azt, a mit egy párt valaha mondott, és ugv támadja meg, akkor a czáfolás és megtámadás igen Könnyű, csakhogy ez nem vezethet a közvélemény felvilágosítására, hanem vezethet annak félrevezetésére. Áttérve az egyes szónokokra, a mélyen t. miniszterelnök úrral kezdem. Az ő beszédét elvrokonaim közöl már többen ezáfolták és megtámadták, s azt én igen sajnálom; mindenik elmulasztotta bevallani — és én igyekszem e,zen hibát részemről helyrehozni — hogy a t. miniszterelnök ur állításainak egyikében teljes és tökéletes igazsága van, igaza van ugyanis abban, midőn ő felmutatva a múlt országgyűlés alatt alkotott törvényeket, azt monda, hogy ezen törvényekben oly kérdések vannak békés utón megoldva, a milyenek békés utón még soha meg nem oldattak. Ez igaz, elismerem, mert igen sok példát lehet — fájdalom —• felmutatni a történelemből, hogy a nemzetek az erőszaktól lesujtatván, leglényegesebb jogaikat elvesztették; de arra, hogy magok mondtak volna le ilyen jogaikról, az első példát esakugyau a múlt országgyűlés adta. (Élénk ellenmondás a jobb oldalon. Helyeslés a bal oldalon. Halljuk!) Van egy másik állítása is az igen t. miniszterelnök urnák, mely abban áll, hogy a reformokat az ellenzék akadályozta meg a múlt országgyűlésen. Erre nézve már többen felelvén, én csak arra kérem a t. miniszterelnök urat: mutassa fel azon törvényjavaslatok halmazát, melyeket a minisztérium a ház asztalára letett, és melyek az ellenzék miatt tárgyalás alá vehetők nem voltak. (Felkiáltások jobbról: Nem is lehetett!) Én, ha kívánni méltóztatnak, a ház „Naplójából" ki fogom mutatni azon napokat és heteket, melyeken
