Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

22. országos Qlés június 2. 1869. 329 zata ügye, mert hiszen, ha Csehország ügye Magyarország belkormányzati ügye volna, ha, más szóval Csehország Magyarország kiegészítő része volna, akkor senkisem roszalhatná, hogy róla beszélünk. Sőt beszélni épen szükséges is volna. A t. képviselő ur azt mondta, hogy miután az 1723-iki egyezménynek főczélja a viszonos védelem volt, helyen lesz, hogy bele szóljunk azon ügyekbe, melyek Ausztriában is történnek, a mi által természetesen azt ismeri el, hogy azok is tehát teljes joggal szólhatnak a mi ügyeinkbe. En ezt részemről nem tartom, s hogy a t. kép-* viselő ur ezen, azt hiszem, maga szerint is gyenge positio védelmére nem tudott minden parlamentalis ügyessége daczára teljesen kibontakozni e kérdés nehézségeiből, mutatja az, hogy mig beszédjének elején indokolja a beavatkozást, beszédjének későbbeni részében azt mondja, hogyő is azzal tart, hogy mi se avatkozzunk az ő ügyeikbe s ők se avatkozzanak a mi ügyeinkbe. Már, kérem alássan, azt mondani, hogy ne avatkozzunk az ő ügyeikbe és tettleg beavatkozni mégis az ő ügyeikbe, ez bizonynyal nagy ellenmondás. De különben is nem helyes analógia mit felhozott arról, a mi az 1866-ban beadott javaslatban foglaltatik, mely javaslat — mellékesen jegyzem meg csak — eltérőleg attól, a mit a t. képviselő ur mondott, soha el sem fogadtatott. Igaz, hogy a javaslatban is ben volt és a többség által is elfogadtatott s törvénynyé is lett igtatva: hogy azon intézkedések, a melyeket a közösen érdeklő viszonyok folytán tenni akarunk, életbe csak akkor lépnek, ha ő felsége többi országaiban és tartományaiban is alkotmányos élet lesz. De ennek akkor szerintem is helye volt, mert fel voltunk szólítva a fejedelem által, hogy ajánljunk a közösen érdeklő viszonyok intézésére intézményeket, azon feltétel alapján, hogy ő felsége többi országai és tartományai is alkotmányt nyertek. Midőn tehát a fejedelem ezen felszólítására feleltünk, meg kellett mondani, hogy a mit felajánlunk, csak ugy tartjuk ránk nézve kötelezőnek, ha a feltétel is , a melynek alapján felszólittattunk, teljesítve lesz. De egyfelől akkor sem mentünk az ő helyzetök megítélésébe, de elfogadtuk azt, midőn ők maguk tekintették magukat alkotmányos helyzetben levőknek, másfelől ezen kezdeményezés igen is adhatna okot valamely komoly helyzetben arra, hogy—ha megtörténnék, a mi bizonyosan nem fog ő felsége uralkodása alatt megtörténni, hogy az osztrák császárság alkotmánya fölfüggesztetnék — azt mondhassuk, lerontatván az alapfeltétel, ez által lerontatik az is, a mi arra építtetett. De ezen körülmény nem ad okot arra, hogy mi az ő belkérdéseikbe, az ő egyes momentán ügyeikbe beavatkozzunk; valamint nem akarom, hogy ők KÉPV. H. NAPLÓ. 18 |-f. i. is vehessenek magoknak jogot, a mi belügyeinkbe beavatkozni. Különben őszintén, tiszta örömmel mondom, hogy mind a t. képviselő ur javaslatának egy része, mind nyilatkozata engem igen megörvendeztetett: mert ezen nyilatkozatában, melyben elismeri a viszonos védelmi kötelezettség létezését, és melyben az államadósságokra nézve szinte ugyanazon álláspontot foglalja el a t. képviselő ur, a melyet mi az egész múlt országgyűlés alatt elfoglaltunk: engem nagyon megörvendeztet ő: mert igen nagy közeledést látok. Azt azonban, hogy ki képviseli azon párt nézeteit, melyhez tartozik, vagyis, ki fejezte ki azokat leghívebben: ő-e? midőn ily módon elfoglalja azon álláspontot, melyen mi már évek óta állunk; vagy Máriássy képviselő ur? ki tul ment rajtunk jobb felé, kölcsönös védelem helyett közös védelmet hangsúlyozván, mint a mely kérdésbe sem jöhet; avagy Irányi t. képviselő ur? ki azt mondja, hogy semminemű közösen érdeklő viszonyok létezését el nem ismeri: azt nem tudom; de vitatni egyébiránt, nézetem szerint, felesleges is volna: várjuk be a jövendőt, ez meg fogja mutatni. Azonban meg kell jegyeznem, hogy annak, mit Kerkapoly képviselő ur és mások is nagy tetszelgéssel itt hangsúlyoztak : hogy az ellenzék nem elég compaet elemekből áll: De örvendjenek oly rendkívül! A mi a homogén elemeket és a compaetságot illeti, erre nézve megjegyzem, hogy mind az ellenzék, mind a kormány pártján is szoktak nem-homogen elemek lenni, s erről, ha egy pillantást vetnek önmaguk pártjára, meg fognak győződni. (Derültség.) Különben legyen arról is meggj^őződve a t. képviselő ur, hogy a rni más pailamentális országokban meg szokott történni, meg fog az történni annak idejében nálunk is: azaz, midőn az ellenzék különböző árnyalatai látják, hogy ha nem is az egyiknek vagy másiknak is teljes promgrammját, de azon programúinak egy részét, melyhez az ellenzék leghaladottabb része is nem azért nem ragaszkodik, mert nem tartja jónak, hanem azért, mert kevésnek tartja, hogyha mondom, látják, hogy ezen programm egy része keresztül vihető : akkor bizonyosan fognak tudni egyesülni czéluk keresztülvitelére, így szokott lenni mindenütt. Hiszen igy küzdöttek Angliában Gladstone s Bright árnyalatai egymással, de midőn elérkezett a perez, melyben Bright programmjának egy részét keresztül vinni lehetett, egyesülni tudtak a toryk legyőzésére. Es épen igy, bárha több árnyalata van az ellenzéknek, mégis ki fog tűnni, hogy compactan, öszszetartólag és sikeresen a czél felé törekedve, fogja tudni szándékait érvényesíteni a közjogi tekintetekre nézve, mihez nekem még más okból is nagy reményem van. (Helyeslés a hal oldalon. Eall42