Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

328 22. országos ölés június 2, 1869. kezetem mellett, csak két hibát leltem az ő feliratában, s azt. monda, hogy végre is a magam feliratát mint tökéletest ajánltam a háznak. A mi legelsöbben az opponálást illeti, nagy tévedésben van a tisztelt képviselő ur: mert a dolog természetében fekszik, hogy ő épugy mint én, és hogy én ép ugy mint ő, csak a jobb oldalnak opponálhatunk: mert opponálni csak a többségnek a hatalomnak lehet. (Helyeslés.) A kisebbség tagjai lehetnek egymástól eltérő nézetben, vitatkozhatnak; de egymásnak nem opponálhatnak. (Helyeslés a bal oldalon.) Már pedig Simonyi Ernő képviselő ur bizonyára nem veendi nekem rósz néven, ha azt mondom, hogy ő a többségtől és a hatalomtól épen oly távol

v áll, mint mi. A mi pedig további eljárásomat illeti, én igaz, nem kerestem ugyan a hibákat, de indokolni akartam, hogy egyik vagy másik javaslatot mért nem fogadom el. Részemről, midőn a ház asztalán több javaslat fekszik, nem azt tartom a logika szerinti eljárásnak, hogy valaki azt mondja: ime, itt van három javaslat, mely enynyi s ennyi pontban megegyez. Ezek közöl tehát kettő rósz és a harmadik elfogad ható; hanem logikainak tartom azt mondani: ime, itt van három javaslat, ezek ennyiben s ennyiben eltérnek egymástól; tehát kettőt el nem fogadhatok, elfogadhatom azonban a harmadikat. Ezen eljárás — azt tartom — mind a t. ház, mind a közvtlemeny, mind magok az indítványozók iránt sokkal helyesebb és méltányosabb; mert sokkal helyesebbnek és méltányosabbnak tartom azt — ha már nem fogadom el valakinek indítványát — hogy egyszersmind indokoljam is, miért nem fogadom el azt: mintsem hogy egyszerűen kinyilatkoztassam, hogy azt élnem fogadom. Hibákat ha kerestem volna, engedje meg a t. képviselő ur, tudtam volna, feliratában kettőnél többet is találni, sőt azon beszédemben is többet érintettem; hanem példát hoztam fel csak kettőt, állításaim bizonyítására. Tökéletesnek egyébiránt a magam feliratát nem állítottam, nem állítom ma sem, mert tudom, hogy tökéletes még az sem lehet, ha ember csinálja, a mely az általam benyújtottnál tán sokkal jobb lenne; hanem igenis, legjobbnak tartottam, tartom ma is a többiekkel szemközt, és nem is tudnám, hogy minő indokokból szavazhatnék rá, ha ezt a beadottak közöl legjobbnak nem tartanám. Én azt hiszem, hogy minden képviselő e házban, ha az egyik vagy másik javaslatra szavaz, csak azon indoknál fogva teheti azt , mert ha nem ennélfogva tenné, akkor makacsságból vagy hiúságból kellene tennie, a mit pedig senkiről fel nem tehetek. A mi továbbá azon állítását illeti, hogy helyén volna a fölirati javaslatban a kormány eljárása elleni panaszoknak felsorolása, azt mondja t. képviselő ur, hogy: miután minden monarchiában a fejedelem nevezi ki és bocsátja el a minisztereket, igen természetes, hogy: ha azokkal egy vagy más rész nincs megelégedve, a fejedelem előtt emeljen panaszt. Az, hogy kinevezni és elbocsátani a minisztereket csak a fejedelemnek lehet, tökéletesen igaz, és azt senki kétségbe nem vonta és vonhatta. Azonban az elbocsátás előtt ott van még egy más mód: a lemondás, és én legalább hivatkozom az összes parlamenti világ gyakorlatára, hogy igenis, a többség bizalmát elvesztett miniszterek ellenében az eljárás az, hogy leszavazzák valamely lényeges javaslatukat; ha az nem elégséges, bizalmatlanságot szavaznak ellenök, vád alá helyezik őket, ha szükséges, és ez által lemondásra kényszeritik. E tekintetben alig egy-két példánál többet, azokat is még azon korból, midőn a parlamentalismus kifejlődve nem volt, lehetne felhozni a történelemből, midőn a kormány ellen, mely nem teljesítette kötelességét, hogy az általam idézett esetekben lemondjon hivataláról, nem panaszkodtak a fejedelemnél, hanem egyenesen folyamodtak, hogy a minisztereket bocsássa el. Epén azért, mert az összes világ parlamenti praxisa ezt mutatja, tartom helytelennek viszonyaink közt panaszkodni; de annyira, hogy helytelenítsem, mint ezt Pest városa igen tiszt, képviselője teve, azt is, hogy e tárgy itt szóba hozatott, nem mehetek, és megmondom röviden miért? Nem mehetek azért, mert mint igen jól méltóztatnak tudni, hogy ha akár a tárgyban, akár másban azokra vonatkozólag, mik itt a vita folyama alatt elmondattak, külön indítványt tettünk volna, vagy talán teszünk jövőre, a ház szabályainak értelmében, legelső kérdés az: akarja-e azt a ház tárgyalni vagy nem? És ezen jogánál fogva, a többség mindig megfoszthatta volna a kisebbséget e kérdésekre vonatkozó né1 zeteinek kifejtésétől, melyeket épen azért itt és ezen alkalommal kellett kifejteni. (Helyeslés hal felől) A mi Csehország megemlítését illeti, a t. képviselő ur szerint abban sincs nekem igazam. En pedig azt tartom ma is, hogy igazam van. 0 ugyanis azt mondja állításának bebizonyítására, hogy, ha íölebb mentem volna pár szakaszszal, megtaláltam volna, hogy ott már ausztriai belügyekről van szó, tehát Csehország, mint Austriának belkormányzati kérdése említtetik. Én nem tartottam szükségesnek fölebb kezdeni, mert nem hibákat kimutatni akartam, hanem csak állításomat indokolni. Azonban igen természetesen épen abban rejlik szerintem a helytelenség, hogy a magyar képviselőház elé húzatik Ausztria belkormány-