Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

22. országos ülés jtmius 2. 1869. 327 Iában szakit és melyben világosan kimondja, hogy mindent a törvényes utón akar eszközölni, nem nyugtatott meg engem arra nézve: miképen érti ezt. Nem azért, mintha szavában kétkedném : mert hiszen gyermekkora óta ismerem, és tudom, hogy nem mondott ki szót soha, melynek valóságáról meg ne lett volna győződve; de nem nyugtatott meg azért, mivel, ha összehasonlítom szavait egy bizonyos levélnek — mely Turinból Kaposvárra küldetett — némely homályos kitételeivel, melyek bizonyos eshetőségekre vonatkoznak; ós ha összehasonlítom Németh Albert képviselő ur veresbegyével — mely az övé, nem a Goethe-é — ki szintén a külviharoktól várja a szabadulást: meg kell vallanom, aggodalmam van. Mert ámbár a veresbegy nem szokott az eszélyesség symboluma lenni, (Derültség.) félek, hogy találkozhatnék az országban sok veresbegy, mely j Magyarország átalakulását nem a reformoktól és a munkától, hanem inkább várja azon eshetőségektől, vagy külzivatartól, szélvészektől — mint ő monda — melyek kívülről jöhetnének. Pedig méltóztassanak megengedni, minden nemzet csak annyi szabadsággal bir, a mennyit ön erejével akár megszerezni, akár megtartani képes; (IIelyeslés a jobbon.) s a függetlenségnek nincs nagyobb veszélye, mint az, ha mástól s nem önerőnktől várjuk a jövőt. (Elénk helyeslés a jobb oldalon?) Nagyon röviden ajánlom az országos bizottság javaslatát részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán: T. ház! Miután azok, kik ellenünkben a bizottság javaslatát pártolták, j nem követték azon eljárást, melyet Pest belvárosa mélyen tisztelt képviselője a tegnapi napon követelt, azaz nem tartózkodtak egy hosszas és rég lezajlott vita okainak újra fölmelegitésótől, de sőt igen is kiterjeszkedve arra felhozták okaikat: nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy a tisztelt háznak azt ígérhetném, hogy rövid leszek. (Halljuk!) Mert, habár igaz az, hogy ujat alig lehet e tárgyban felhozni, azt tartom, miután azon tisztelt jobb oldali szónokok nem elégedtek meg azzal, hogy saját álláspontjukat igazolják, de szükségesnek tartották, a mi ezelőtt két-három évvel beadott javaslatunkat taglalás alá vonni: kénytelen vagyok s okvetetlen kötelességem, habár rövidebben is, mint a megtámadás intéztetett, pár szóval a felhozott okokra felelni. (Halljuk!) Mert nem lehet kívánni, hogy a két, illetőleg három évvel ezelőtt részünkről elmondottak mindenkinek emlékében bevésve legyenek s így nem lehet czélszerű részünkről vagy legalább is részemről belenyugodnom abba, hogy az általunk beterjesztett javaslat ellen felhozott indokok minden czáfolat nélkül a nyilvánosság elé kerülvén, ugy nézzenek ki, mintha azokat megezáfolni nem lehetne. Mielőtt azonban ezen térre mennék, legelőször csak egy pár szót az előttem szólott tisztelt képviselő úrhoz. Tökéletes igaza van abban, a mit ő annak indokolásául elmondott, hogy a bizottság válaszfelirati javaslata miért nem foglal magában egyebet, mint a trónbeszédnek paraphrasisát. Nem is azt mondottam, hogy ez részökről hiba, hanem csak azt, hogy mi, kik nem helyeseljük a trónbeszédben kijelölt utat, nem is fogadhatjuk azt el. (Helyeslés.) A mi a határőrvidék és Dalmatia ügyeit illeti, nem szándékozom e kérdésnek bővebb taglalásába ereszkedni; csak mindenekelőtt tiltakozom az ellen, mintha mi, midőn erélyesebb felszólalást óhajtottunk, egyúttal azt óhajtottuk volna, hogy az illető érdekeltek megkérdezése nélkül, mintegy hatalom-szóval, akarjunk sorsuk felett dönteni. Az soha eszünkbe sem jutott. A mi pedig a határőrvidéket illeti, meg kell jegyeznem, hogy nem annyira azokra akarok válaszolni, a miket a tisztelt szónok ur felhozott, hanem azokra, a miket e kérdésben mások itt mondottak : hogy t. i. a határőrvidék tettleg és valósággal már Magyarországhoz kapcsolva van, s csak az ottani kormányrendszer meg, vagy meg nem változtatása jöhet szóba. Ezen állítás egyátalában nem áll. Nézzük meg a legutóbbi hivatalos kiadványokat, a melyek például a statisztikai bureauból kijönnek. Ezekben mindenütt a határőrvidék nem mint Magyarországhoz, hanem inkább mint a lajtántuli tartományokhoz tartozó szerepel. (Helyeslés a bal oldalon-) Habár a helyzet átváltoztatására idő kell, és meg kell gondolni a viszonyok átalakításának módozatát ; de arra, hogy az ország területének egy része tettleg hozzá csatoltassék és az azon részekben levő államvagyon fölött a magyar kormány rendelkezzék, erre idő nem kell, erre kei! erély és a törvénynek végrehajtása. (Helyeslés a bal oldalon.) Továbbá, mielőtt a tisztelt jobb oldali szónokok szavaira tennék észrevételt, kell egy pár szót szólanom tisztelt képviselőtársam Simonyi Ernőnek azon szavaira, melyeket első beszédében egyenesen az általam felhozottakra vonatkozólag elmondott. 0 különböztetést tett az eljárás közt, melyet Pulszky képviselő ur s én követünk, kiemelvén, hogy a tisztelt velem szemben ülő képviselő ur a különböző válaszfeliratoknak összhangzatos részeit emelte ki, mig én a hibákat igyekeztem föltüntetni. Indokolta ezt azzal, hogy hiába, én helyzetemnél fogva kénytelen vagyok jobbra is, balra is, opponálni, megjegyzé, hogy minden igye-