Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-22

32g 22- országot ülés június 2. 9859. kérdésben; harmadszor ott, hol a béke fentartásának kívánságát fejezi ki. A határőrvidék kérdését illetőleg, igen jól tudjuk, hogy ezea vidéknek csak egyik része terül el a Duna mentében, legnagyobb része azonban a Száva, mentében és a tengerparton terül el. E kérdés bizonyára az összes törvényhozást, és Szent István koronájának jogait érdekli; hanem annyi bizonyos, hogy legközelebbről érdekli horvát testvéreinket: és az ő nézetöket, az ő kívánságukat nekünk kiváló figyelemmel kell kisérnünk. Ok ismerik legjobban azon vidéknek culturalis fejlődését, ők tudják legjobban, hogy száz, sőt némely helyeken másfél száz, két száz esztendei intézmények egy toíl vonással egyszerre el nem töröltethetnek, a nélkül, hogy zavarok és zavargások ne történjenek; (Helyeslés a jobb oldalon) mi pedig igen jól .tudjuk, hogy senkit sem szabad boldoggá tenni akarata ellen: mert ha akarata ellen akarjuk boldoggá tenni, igen könynyen meglehet, hogy az ellen protestál. (Helyeslés,) Ugyan azért — hiszen épen a baloldal mondta azt, hogy a rögtönzéseket kárhoztatja — azt hiszem, ha valahol, ezen kérdésben kell tartózkodnunk a rögtönzésektől, és ezen kérdésnél különösen figyelembe kell vennünk azt, hogy a politica az exigentiak tudománya; már pedig azt hiszem, ha az exigentiákat figyelembe veszszük, ugy semmiké^) sem fogjuk máskép a határőrvidék viszonyait elrendezni, mint fokozatosan. Egy tollvonás, egy országgyűlési határozat több bajt csinálhatna ott. mint a mennyit képesek volnánk azután gyógyítani. (Helyeslés.) Epén ezen nézet áll Dahuátországra nézve is : ha meggondoljuk, hogy a mostani Dalniatia nem a régi Dalmatia, hogy vannak oly részei, mint például, Eattaro, a, mely soha a régi Dalmátországhoz nem tartozott — hiszen az Albánia és Epirus volt — ha azt nézzük, hogy voltak egészen független részei, igy Ragusa, mely köztársaság volt. melyre soha ki nem terjedett Szent István koronájának joga. Mert hiszen csak fel nem fogják hozni önök, uraira,azt,hogy volt idő, midőn a ragusai független köztársaság a velenczei köztársaság ellenében Nagy Lajosnak védkarját hivta föl, és őt védurának, de nem ám souverainjének, ismerte el; ez mindig függetlenül állott, a magyar koronához soha sem tartozott. Azt kívánják, hogy mi ezen kérdést azzal kezdjük: mondjuk ki, hogy a magyar koronánalt joga terjed eddig meg eddig, és eloszszuk azt az országot, a mely most együvé tartozik és megszokta, hogy együvé tartozzék. Ha tekintjük továbbá, hogy Dalmatiának egy része határőrség, és egy másik részét négy századon át Velencze birta volt; ha tekintjük továbbá, hogy a dalmátoknak is csak van az a joguk, melyet mi is igénylünk magunknak, azt mondaniok: nihil de nobis sine nobis; ha teIrintjük, hogy nekik is van alkotmányuk, van kővetjök, van alkalmok arra, hogy kimondják a maguk akarajukat és kívánságukat: (A lal oldalhoz fordulva) bizonyára nem fogják tőlünk azt kívánni, hogy egy tollvonással, egy határozattal mindjárt beavatkozzunk oly kérdésbe, a mely által mindenesetre egy részről a birodalmi tanácsot, más részről Dalmátországot megsértenék, ha a nélkül, hogy megkérdeznők egyiküket is, tudtuk nélkül intézkednénk; nem fogják kívánni, hogy ugy járjunk el, vagy jogainkat oly módon akarjiik beigtatni — ha csak a feliratba is — hogy azon gyanút ébreszszük, mintha mi foglalni akarnánk: mert ha ezt teszszük, a dalmát kérdést mindjárt- az első lépésnél elfojtjuk, elöljük. En azt hiszem, az ildom egy szóval sem enged többet mondanunk, mint a mennyit a bizottság válaszfelirata mond. (Helyeslés.) Ha pedig arról van szó, hogy a béke kívánságának kifejezésében gyengébben szólunk; legyen meggyőződve Debreczen városa érdemes képviselője és higye el nekünk — hiszen a hitre hivatkozik ő is.néha — higye el nekünk, hogy pártunk oly erővel ós oly tekintélylyel bír, hogy a nagy szavakat bátran nélkülözheti (Helyeslés jobbról, mozgás a hal oldalon); higye el, ha mi halkabban szólunk is, mint tán az ellenzék, a mi szavunk azért eljut mind Parisba, mind Berlinbe; (Helyeslés jobbról) s meg lehet győződve, hogy ott sokkal inkább arra figyelnek, mit beszél itt, bár halkabb hangon a többség, mintsem arra, mit mond emeltebb hangon az ellenzék. (Ugy van! jobb/61. Egy hang a bal középről: majd meglátjuk!) Egyébiránt távol legyen tőlem, hogy én a balközép felirati javaslatának akár loyalitását, akár szabadelvűségét legkevésbbé is kétségbe vonjam. Tökéletesen elismerem, hogy loyális és szabadelvű. Igen sok kérdésben eltérünk ugyan egjmástól a részletekben, hol a fődoíogban összhangzásban vagyunk; de egyátalában nincs ós nem is lehet kifogáson! az ellen, hogy az ellenzék mind a mieinkkel megegyező, mind eltérő nézeteit kifejthesse. Olyan azon válaszfelirat, mint egy széles, sekélyes, sima folyam, mely végre is nem fog bennünket semmikép akadályozni az előhaladásban, de mindenesetre veszélyessé válhatik az által , hogy a természet által föltételezett gravitatió törvényei szerint máshová folyhat és utoljára bele fog szakadni egy keskenyebb, zavarosabb és mélyebb folyóba, mely partot mos (Ellenmondás bal jelöl), melyre nézve nekem nagyobb aggodalmaim vannak. Mert világosan kimondom, hogy ama párt egyik vezérszónokának azon kijelentése, mely szerint a forradalommal egyáta-