Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-22
22. országos Diét június 2. 1869. 325 kisebbségben van, mely kormány képesnek tartja magát és melyben meg van ama nemes ambitio hogy hiszi, hogy szintén kormányképes, és akarja is a nemzet ügyeit kormányozni; van tán még egy harmadik rész is, mely igen jól látja, hogy a feni evő körülmények közt még nem kormányképes és mely nem is vágyik még a hatalomra. (Derültség.) Ez körülbelől az állás nem csak itt, hanem más országokban is; a demarcationalis vonal igy áll, s minthogy igy áll, nagyon sajnálom, hogy nem lehetek egy véleményen régi barátom s hű bajtársam Vnkovics Sebővei, a ki azt mundá és szívélyesen felszólított arra: hagyjunk fel a delegatióval, az egyetlen kérdéssel, mely a hazában viszálkodást idéz elő, mely belőlünk két tábort alkotott; hagyjunk fel ezzel, s ekkor mindjárt meglesz az egyetértés, egy véleményben leszünk mindnyájan a reformok terén, és megjön a millenium, lesz csak egy akol és csak egy pásztor. Én nem vagyok egy nézetben vele, mert meg vagyok győződve, hogy minddaddig mig van egy oly párt, mely más szempontból tekint nem csak egy, hanem igen sok kérdést; mig van egy párt, mely kormány képesnek tartja magát, és akar is kormányozni: mindaddig lesznek egyes oly jelszavak, melyekkel a többséget depopulárizálni lehet, melyek segélyével a kisebbség azt reméli, hogy többségre vergődik. Ily jelszó kerül elő minden országban. Igen jól tudjuk, mily hatással volt Angliában a „no popery"; a franczia forradalomban a „vető 1 * ; és meg kell j vallanom, hogy ha már ily jelszó választása k>rog kérdésben, alkalmatosaimat, jobbat választani nem lehet mint épen e szót: ..delegatió" : mert ez tökéletesen uj ós olyan institutio, mely még a nemzet életében gyökeret nem vert; melynek jövőjéről szépen lehet beszélni sokat; (Zaj) melynek még nem volt ideje, hogy megmutassa: mennyire czélszerü, mennyire alkalmatos; olyan intézmény, melyet a nép még nem ért, mert nem tudja, mit jelent igazán; melyet igen sokan a quotával hoztak összeköttetésbe és a nagy adóval: holott mindnyájan igen jól tudjuk, hogy mindezekkel legkisebb összeköttetésben sincs, hogy mindez egészen más alapon nyugszik. Vannak mások, kik azt hiszik, hogy a delegatió az a láthatlan kéz, mely azután háborgatja sok követtársunk álmát ; oly szó, melyhez mindenki más-más ideát köt. Minthogy pedig én ezen szempontból tekintem e vitát, nem felelek azon sok érvre, mely itt felhozatott a delegatió és a közjogi állapot ellen. Hiszen feleltünk mi sokszor a múlt évben; hiszen ez olyan dolog, melyet mindenki ismer, melyre nézve mindenkinek biztos meggyőződése van. Azért e kérdést én egyenesen az időre hagyom. Az idő fogja megmutatni ezen intézmény czélszerűségét, és gyakorlati hasznát; és az ország épen ugy fog járni néhány év alatt, mint az országgyűlés járt a múlt héten és most: t. i,, hogy e meddő vitát tökéletesen meguntuk. Ugyanazért át megyek egy sokkal nagyobb ellenvetésre, melyet e válaszfeliratot illetőleg hallottunk. A válaszfelirat — azt mondta az ellenzék vezér szónoka - semmi egyéb, mint viszhangja a trónbeszédnek. Ezt tökéletesen elfogadom, elfogadom pedig azért, mert constatálja, hogy a kormány a többségből eredett, a többségből alakíttatott, és hogy a kormány tökéletesen kifejezi azon nézeteket, melyekkel a többség bir, és addig, mig a kormány ily nézeteket képvisel, addig mindig bizton számithat támogatásunkra. (Helyeslés a jobb oldalon.) Rendes parlamentális országban, hol a trónbeszéd azt fejezi ki, mit a parlamentális kormány kíván, a válaszfelirat nem is lehet egyéb, mint a trónbeszédnek viszhangja. Felszólittatunk, hog,y a reformok terére lépjünk, mi kinyilatkoztatjuk : szívesen lépünk! Nekünk nem kell külön programmot előterjesztenünk az egyes reformkérdósekre nézve, mert a mi programmunk ott lesz a törvény javaslatokban, melyeket majd a kormány bead. Nekünk tehát nem szükséges, nem is akarunk nehézségeket gerjeszteni: mert hiszen a kormány javaslatai a mi akarunk kifejezése. Ellenben nagyon természetes, hogy az ellenzék más szemj3ontból indul ki. Mi tudjuk, hogy a felirat, melyet mi előterjesztettünk, fel fog menni a trónhoz és azért a mi szempontunkból elég, a mit abban mondunk. Az ellenzék, ellenben tudja,, hogy kisebbségben van, — mert ha. nem volna, nem volna ellenzék, hanem itt ülne, és az ő emberei ülnének a kormánypadokon, — és igy igen jól tudja, hogy az ő felirata nem jut a trón elé, hanem csak a közönség elé; tehát nagyon természetes, hogy programmot ad; és ez ellen nem is lehet semmi kifogásom. Igy tehát azon ellenvetés, hogy válaszfeliratunk semmi egyéb, mint viszhangja a trónbeszédnek, azt hiszem, csak azt constatálja, hogy mi Magyarországban alkotmányos alapon állunk, hogy r a kormány a többség nézetét fejezte ki, és hogy a többség a kormányt támogatja. (Helyeslés.) Ez, azt hiszem, nem fog bennünket attól tartóztatni, hogy változtassunk a feliratnak akár hangján, akár lényegén. Nagyobb és nyomatékosabb a másik ellenvetés, az tudni illik, hogy válaszfeliratunk nem elég erélyesen, nem elég határozottan szól: először is a határőrvidék kérdésében; másodszor a dalmát
