Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
316 21. országos ülés június f. 1869. melyben egy pazarló unoka-öcs kialkuszik hitelezőjével, hogy engedje el adósságainak egy részét! Ezt titokban teszi. Másfelől pedig nagy bátyjának azt mondja, hogy fizesse ki adósságait, utolsó krajezárig, különben oda van az ő becsülete. A nagybácsi nagylelkű, a nagybácsi fizet, a közönség nevet. Mi pedig, t. ház, a kinevetett nagybácsinál egy cséppel sem vagyunk előnyösebb helyzetben. Minek a külön válaszfelirat ? azt kérdi Pulszky ur, midőn benne van a bizottsági javaslatban, hogy a közjogi viszonyok biztosan meg vannak oldva. Felelet: azért, mert ez benne van; mert sem biztosan, sem megoldva nincsenek. Hogy biztosan nincsenek, azt mutatja a bizonytalan helyzet, mely — mint Komárom város t. képviselője kifejező: Damokles-kardként lebeg fejünk felett. Hogy megoldva sincs, azt mutatja a nemzet elégületlensége. A csomó nincs megoldva, hanem ketté van vágva! Oly csapással, mely a nemzet jobbját is megsérté. Igen, de azt monda a miniszter-elnök ur, hogy ez meddő vita. Sajnálnám, ha ugy lenne! Részünkről mindent el fogunk követni, hogy ezen vitát, mihelyt lehet és a mikor lehet, rögtön gyümölcsözővé tegyük. A vita eddig sem meddő, a nemzet egy részének szeme függ rajtunk: be kell bizonyítanunk, hogy minket nem lehet megczáfolni, sem „eláll"-itani minket nem lehet, csak leszavazni. Ghyczy Kálmán t. képviselő ur csirás magot hintett a mély barázdákba, a nemzet szivébe, az én vizenyős beszédem . . . (Felkiáltások jobbról: Igaz!igaz!) Köszönöm a t. jobb oldalnak, hogy szavaimat igazaknak lenni állítja. Az én vizenyős beszédem, hogy önök tetszésére is mondjak már valamit, hadd képezze e felett a mai meleg esőt, ezt a meleg nyári esőt. Ha nem használ, nem is árt az a csirás magnak. Ugyanez alkalommal miniszter-elnök ur egy vastag könyvet mutatott fel. Ez egy részben ezáfolat lett volna Várady Gábor t. képviselőtársamnak, másrészről buzdítás, serkentés minekünk, „avis aux lecteurs!" hogy igyekezzünk mi is hasonló könyvet létrehozni és alkotni. Már kérem alásan, én azt hiszem, a törvényhozás értékét, működésének becsét, nem a törvénykönyv vastagsága, de a hozott törvény minősége határozza meg. Én részemről az egész saison alatt beérném három sorra]: nincs delegatio, nincs közös minisztérium; van magyar pénzügy, van magyar hadügy, van magyar külkereskedelem és vámügy, és meg van a magyar diplomatiai elismertetés, punctum. Beérném én ezzel. Es biztosithatom a miniszter-elnök urat, hogy részemről ezen három sorral nyugodtan és büszkén ielennék meg választóim előtt. r * Es most engedelmet kérek, lehetetlen, hogy ismét miniszter-elnök úrhoz ne intézzem ezúttal helyeslő megjegyzésemet. Azt monda sóhajjal, könnyebb interpellálni, mint az interpellatióra kielégítő intézkedést tenni. Igaz, mondottam én is, ki épen akkor egy interpellatió sorsáról elmélkedtem , mely ezelőtt még két-három évvel intéztetett a belügyi minisztériumhoz a nemzeti színház érclekében. Az interpellatió tárgya ez volt: „ Szándékozik-e a belügyi miniszter ur a nemzeti színház érdekében, a művészet, az intézet és a nemzet méltóságához illő intézkedéseket tenni?" Az interpellatiot megnyugtató válasz követte. Most két-három év eltöltével épen azon gondolkoztam, midőn miniszter-elnök ur felszólalt, hogy: ugyan mi történt a nemzeti színház körül? és mert ugy láttam, hogy a magasabb dráma felé méltóságosabb lépés nem igen történt, mint hogy a színházat kék színre festették, s miután a „nemzeti" eszme felé sem igen sejtettem merészebb lépést, mint hogy a nemzeti színházban egy igen rósz olasz opera-társulatot énekeltetnek. (Jobbról felkiáltások: A dologra!) Epén ezt gondoltam magamban, hogy lám! lám! igaz, könynyebb interpellálni — sőt tán mondhatnám, ha kissé maliciosus volnék — hogy könnyebb megnyugtató választ is adni, mint az interpellatiot az intézkedéssel öszhangzásba hozni. Es most sajnálom, hogy nincsenek jelen, de a kereskedelmi és közlekedési miniszter úrhoz is volna szavam: a közlekedési miniszter úrhoz egy kérésem, mely felszólalásom folytán emebből ered. Én a kereskedelmi miniszter ur számára egy souvenirt hoztam, az egész egy ártatlan levélke, le sincs pecsételve, tartalma ez: Kelt Makón 1869. | april 5-én, Sántha Sándor első alispán aláírással, | ki tudatja velem, mint bizottmányi taggal, hogy | a csanádmegyei májusi közgyűlés, május 4-én | veszi kezdetét. Meg kell jegyeznem, hogy ezen j közgyűlésnek egyszersmind tisztválasztó gyülés! nek is kellett lenni. Az egész megye tudta, hogy ! ezen gyűlést megelőzőleg az egész ellenzék szervezkedni kivan, ós hogy pártom ugy találta, miszerint szerény személyem sem nélkülözhető az értekezleten. Ezt előre bocsátva térek a dologra illetőleg a kérdéses levélre. Feladatott ezen levél Makón 1869. április 7-én; a pesti posta jegyen pedig május 2-a látható (Derültség a bal oldalon.) A különbség csak 26 nap. Megjegyzem még, hogy e levélen a czim, név, Dobsa Lajos, lakás Pesten három korona utcza 13. egy téntával, egy kézzel egész világosan van kiírva. Értesítve levén a gyűlésről, lementem, s tehetségem szerint teljesítem kötelességemet. Erre nem is fektetnék nagy súlyt, ha meg nem volnék győződve és nem értesültem volna arról legújabban, miszerint a kereskedelmi miniszter úr komolyan