Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
21. országos Dlés június 1. 1869. 315 zeni Pest belvárosa igen tisztelt képviselőjének, Beák Ferencznek most mondott szavait, melyeket itt jegyeztem föl. (A dologra!) Ismétlem tehát, hogy nagyobb volt bennök a félelem és aggodalom, mint a haza geniusában vetett bizalom. A mi a trónbeszédet illeti, annak eszméjét, illetőleg azok más rendezését óhajtottam volna. Végén biztosítja a békét! Ezt előzőleg 7 — 8, — gondolom, parlamenti nyelven alineának mondják — alineával beszél: „helyes takarékosságról, sulyegyenről, pénzügy szilárd alaponi rendezéséről. " Ezt én a békének nem eléje, de utána óhajtottam volna tétetni. Mert hisz végtére is a dolgok logikája, de meg Plutareh okoskodása szerint is (Zaj jobb felől) kérem, ő arról, mit mondandó leszek, egy vastag könyvet irt. Tehát végtére is: a tyúk költi ki a csirkét, nem a csirke költi ki az anyját. Ha a pénzügy rendezve van, ha az erszény tömött, akkor a kormányoknak igen gyakran viszket a markuk! Verekedhetnének, mint mondani szokták: a kard is kivágyik hüvelyéből! Ellenben a béke eszközli a jólétet, ha eszélyesek vagyunk, és nem folytatunk folyvást anyagi érdekeink ellen 10 esztendeig 800 ezer katonával háborút. A két tétel közt egy kis ür támadna. Ezt szerettem volna én egyelőre áthidalva, utóbb betöltve látni a béke garantiája felé törekvésnek legalább jelzésével; miszerint a kormány óhajtja, akarja, gondol reá, hogy a 800,000 katonát folyvást 10 éven át ne vegyék igénybe; sőt évenkint részletenkint haza bocsássák! Ha a béke biztos, mire akkor ily roppant hadsereg ? {Nagy zaj jobbról; helyeslés bal felől.) Hallom az érveket: mig a hadsereg igy áll, addig biztos a béke! Ha a hadsereg apad, fogy a békekilátás! Es mit tennénk, ha rögtön megtámadnának? Felelet: ha rögtön megtámadnának, a cadrek fentartása mellett a hazabocsátottakat is rögtön összeszednék, s egynehány nap alatt az ellenség elé állítanék őket! A mi a haderőt illeti, én azt nem óhajtanám apasztani, sőt növelni! Csakhogy más alapon: Ivánka Imre ur eszméje szerint: a honvédelmi rendszer terjesztése által. Ez az igazi haderő : ez békében dolgozik és olcsó, mig a harezban biztos, mert tudja, miért harczol, mert a trón, alkotmány és haza szeretetének szelleme vezérli. Mert mai napon nem az összetákolt egységes hadsereg xerxesi tábora győz már a csatákon, nem is agyútűs cső; de a szellem, mely a gyútűs csővel irányoz. Igaz, hogy ily haderővel soha sem lehetne visszafoglalást kezdeni; de örök időre megvédené az alkotmányt a kabinetpolitika, s századok múlva is: az akkori uralkodót önmaga ellen! Ez lenne igazi hű őr. a trónnak, védője az alkotmánynak, testvére a népnek. A mostani hadsereg xerxesi tábora csatában nem véd, békében fölemészt. íme. a trónbeszéd az idő reformjáról beszél: megmarad-e egész súlyában? az itt a kérdés. Ily hadsereg mellett nem lehet leszállítani. Tehát másképen rendezni? Egyik emeltyűről a másikra rakni, hogy arányosan nehezüljön a súly? Hátha a roppant súly anyagi jóllétünk mindén emeltyűjét összetöri, hová rakodunk át akkor? Nem önámitás ez a másképeni rendezésbe vetett nagy reménység? Nem hasonlit-e ez a gazdálkodás az egyszeri pazarló arányosított gazdálkodásához, ki azon kezdte a takarékosságot, hogy miután a jobb zsebéből nagyon sokat költött, már most a bal zsebéből is költsön ugyanannyit?! (ügy van! Helyes! Nagy zaj bal felől.) E hadsereg a Danaidák feneketlen hordója: elnyeli a tengert, s a kirohanó ár talpunk alól kimossa a főidet. Hy hadsereg mellett hova jutunk végre ? Oda, hová az egyszeri spanyol, kinek utoljára már nem volt egyebe, mint egy nagy csörömpölő kardja, meg egy rongyos köpönyege. (Nagy zaj. Helyes! bal felől. Atalános derültség.) Es miután egy rongyos köpönyeghez jutottam, azt hiszem, hogy abban a köpönyegben visitet csinálhatunk államadósság ő nagyságánál. Mikor ő nagysága kezével, az adósság túlságos mérvbeni elfogadásával kínáltak meg benünket, azt mondták; áldozatot kell hozni, ezt kívánja a hatalom, ezt a szomszéd népek becsülete. A magyar ember soha sem volt siket, mikor becsületről volt szó; — ime egész alkotmányát erre alapította. Vajha ezen szép tulajdonát megtartaná akkor is, a mikor saját fiai irányában saját adósságait kellene törleszteni! A forradalom tömérdek családot tett tönkre. Ismerek én is egy iparos családot, mely több ezer forint ára nyerget szolgáltatott a magyar kormánynak. Es ezen adósság még mai napig sincs kifizetve. Pedig azt kívánja a nemzet saját becsülete : és erre nincs pénz, ugy-e? hanem volt, van és — ugy látom — lesz is bizonyos egyének nyugdijaztatására. Es nem csak pénz nincs, hanem papir sincs, a melyen erkölcsi elismerést adnának az 1848-iki honvédeknek! De térjünk vissza az államadósság történetére. Alig hogy elfogadtuk az államadósságokat, Bécsben a couponokat megadóztatták, mi pedig mai napig is hiven fizetjük járulékunkat. Ok az adósság csinálok, és ők lealkudtak kötelezettségükből, mi, a kik abból egy részt elfogadtunk, folyvást híven strázsáljuk az ő becsületüket. (Helyeslés balról.) Van egy vig-játék . . . (Halljuk!) A szin3 pad az élet tűkre (Halljuk!) Van egy víg-játék, 40*
