Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

314 21. országos ülés június 1. 18S9. meny a világon, melyben az egyik fél mindent megnyerjen, a másik fél mindent elveszítsen! Hát azon egyezményre mit mond Pulszky ur, melyben az egyik fél legsarkalatasabb jogát oda dobja? noha tudja jól, hogy a másik fél minden eddigi hatalmát, egy dicstelen cabinet politikának hódolva, mind két fél megrontására használta fel; mit mond oly intézményről, mely szerint egyik fél 800,000 katonát igér 10 évre, bár tudja jól, hogy nem az annak a módja, hogy a másik félt ama politika koezkajátékától visszariasztja ? melyben egyik fél erejét túlhaladó öszszeget fogad el, pedig tudja jól, hogy a közéletben, ha erőnket tul haladó adósságot fogadunk el a más adósságából, az már nem első rendű felebaráti segítség, ez már másod rendű öngyilkosság ; {Derültség) mit mond azon intézményről, melyben a nemzet a nélkül, hogy az országgyűlésen közvetlen rendelkezési jogát fentartotta volna, kiteszi magát a háború esélyeinek a nélkül mondom, hogy a közvetlen hozzászólási jogot is megtartotta volna ? odaadja legdrágább kincsét: „vitám et sanguinem!" A disposition! Auf Gnade und Ungnade !: Mit mond azon intézményről, melyben az egyik fél annyit ád, annak garantiája nélkül, hogy vajon a másik fél nem fog-e rosszul felfogott érdekből, vesztő játékosok módjára, egy csapással mindent visszanyerni akarván, mindent koczkáztatni ? S nem fog-e mind két fél mindent elveszteni! (TJgy van! bál felől.) Vagy ettől megőriz bennünket a mi felelős kormányunk? és merik egyenkint és merik öszszesen magukra vállalni? hol a biztosíték? Ha nem merik, ez jelzi a helyzetet; ha merik: akkor nem tudják mit cselekesznek! (Derültség.) A 48-iki törvények felelős és független minisztériumot kivannak. A mi kormányunk felfogva a helyzetet, csigaszerü tapintattal feladta előre a független, megtartotta a felelős czimet! Az szomorú őszinteség volt! Ez kérkedés, melynek nincs értelme! Felelősség függetlenség nélkül képzelhetetlen. Felelősség függetlenség nélkül: fából vas karika. Engem a nemzet léteié: vére és pénze, pénze és vére érdekelnek a legelső helyen. En ide czélzok! De hogyan feleljenek önök, miniszter urak, a nemzet pénzéről, véréről, midőn a hadsereggel mások rendelkeznek? Ha engem megkérdeznének választóim: mit gondolok, lesz e háború? (Derültség.) Bocsánat, de nekem mint Makó városa képviselőjének némi hagyományos jogom van a külpolitikához. (Atalános derültség.) Ha megkérdenének mondom mit gondolok, lesz-e háború? Azt mondanám nekik: „ibis redibis nunquam in bello peribis. * (Derültség!) Mondanám ezt azért, mert őszinte akarnék lenni: a mi kormányunk sem felelhetne nekem máskép. (TJgy van! bal felől! Derültség.) Én sem tudom, hogy mi történik a hátam megett; ők sem tudják, mi történik hátuk megett (Ügy van! bal felől.) Erre példát hozok fel. (Halljuk!) A trónbeszéd biztosítja a békét, és ugyanazon napon, a midőn a magyar kormány a trónbeszédet talán Pesten fogalmazta, hatok megett Bécsben, a kabinet-politika fölbérelt hírlapírói égő fáklyákkal handabandáztak a lőporos tonnák körül, és e fáklyák meggyújtásához a kabinet-politika szolgáltatta a gyufát. S hogy a levegőbe nem repültünk, abban a mi kormányunk ép oly ártatlan, mint ártatlan lett volna akkor is, ha a levegőbe repültünk volna. A vész el van ugyan napolva, de nincs megszüntetve. Megszüntetve nem is lesz mind addig, mig a delegatió s a közös minisztérium fenállanak. Folyvást ki leszünk téve a véletlen esélyeinek, a sors szeszélyeinek! Lőporos minák fölött állunk; de ez „biztos alap" mondja a trónbeszéd! Lőporos tonnák között járunk; de megszokjuk azt, mondja Pulszky ur! Uraim, ezek nem gyík-, ezek viperatojások! Sokáig tűnődtem a felett, mi bírhatta az 1867. vezérférfiait arra, 18 évi ellenállás után, hogy végre elfogadták a jelen alapot. Ismerem én ezen férfiak hazafiságát, és hazafiságukat vettem iránytűül, s azt hiszem, tudom, meg vagyok győződve: megtaláltam az őket vezető indokokat. Okét a Mózes példájának ellenkező értelmezése vezette. Mózes 40 évig vándoroltatta népét a sivatagon, mert azt akarta, hogy veszszen ki mind, mert látta, hogy ilyen aranyborjú imádó nemzedékből egészséges államot alakítani nem lehet. A mi férfiaink ritkulni látták soraikat s megdöbbentek, hogy mind kivesznek azok, kik a parlament tüzében edződtek férfiakká. Féltek, hogy tapasztalatlanok jönnek utánok, vagy, a mi még roszabb, hogy romlott sziv és romlott elme lép kihűlt nyomukba, oly nemzedék, mely egy üres czimért, egy zsiros hivatalért, a mely szinte aranyborjú, vagy egy csillámló rendkeresztért végkép oda dobja hazánk ősi alkotmányát — vad indus módjára — pár üveg bogyóért becseréli a drága ereklyét! Ez aggodalom vezette őket egyfelől, a magyar nemzet históriai hűsége másfelől; pedig megtanulhatták volna: először, hogy minden kor megtermi a maga férfiait; másodszor, hogy az uralkodó iránti hűségnek épen az uralkodó ház iránti hűségből soha sem szabad az önbénitásig terjednie, mert mi maradna akkor jövőre ? Ismétlem, azt hiszem, tudom, meg vagyok győződve: hogy azon férfiakat a tiszta hazaszeretet, a kormány és a nép irányában kölcsönös kielégítési vágy vezette. Csak egy hibájok volt: az, hogy nagyobb volt bennök a félelem. Ide-