Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos Ülés június 1. 1869. 313 mind becsületes, ergo Magyarországon a ki vá­lasztó, az mind becsületes. (Nevetés.) És fogja magában gondolni: milyen boldog, mily dicső ország az! Akkor a lapnak másik oldalára fordít, és látja, hogy a télen itt temérdek pósta­és vasutrablás volt, miktől hemzsegtek a lapok, és igy fog okoskodni: a magyar nemzet egy mythológiai lény, melynek felső része egy bájos hölgy, alsó része egy csoda szörnyeteg. Az angol praktikus, az már máskép fog okoskooni, s a dologból egy circulus vitiosust csinál: Magyar­országban a ki választó, az választható is, tehát képviselő lehet! a ki képviselő, az becsületes, és igy megvesztegethetlen ; tehát a ki választó az is becsületes, és igy megvesztegethetlen; no ak­kor, gondolja magában, nem is megyek Magyar­országra követjelöltnek. (Nevetés.) De ha a kép­viselők mind rideg becsületesek, s igy a válasz­tók is azok: miért van az, hogy mégis a házban minden nap eléferdul, innen: én vesztegettem? te vesztegettél! onnan : mi vesztegettünk ? ti vesz­tegetettek! Kérem, mi fog ebből következni? Vagy nem áll az a vád, a mit itt a képviselő­házban oly sok választás ellen szórtak, s akkor rósz világitásba jön a képviselők igazságszeretete ; vagy áll, de akkor meg a választók nem mind megvesztegethetetlenek és igy kész a circulus vi­tiosus! A tárgy ez ágát tovább folytatni nem akarom, átmegyek a dolognak másik ágára. A becstelenség ellen tehát védve volnánk a becsület által; de mi véd meg bennünket az egyéni felfogás, az alkotmányba ütköző, az alkot­mányra nézve veszélyes megyőződés ellen? főkép az opportunitás ezen korszakában, midőn a sziv és elme különböző műveltségi fokozata szerint két különböző egyén, külön álláspontról, külön­böző felfogással, különböző szmben látja ugyan­azon tárgyat. Nem kell messzire menni! Marad­junk csak a házban. Ott a delegatiót megtartan­dónak tartják, mi eltörlendőnek ítéljük. Es teszszük ezt mind a ketten hazaszeretetből, teszszük ezt meggyőződésből, csak más álláspontról, és más felfogással. Említsem a bizottságok eljárását? Ók is képviselők, s még, a mi több, megesküdtek. A házszabályok e tekintetben, ugy látszik, skeptiku­sabbak, mint a miniszter ur. Megesküdtek, mon­dom, e scepticus házszabályoknál fogva s mégis két forma-tárgyban ellenkező ítéletet hoztak, mert más álláspontról, mert más meggyőződésből in­dultak ki. De híjába bántjuk mi a kormányt, azt mondja a t. báró: mert nyíltan akárhogy támadjuk meg, titokban mégis bízunk benne. Mert ime, az iparvállalatokra dobjuk magunkat. Ennek megint az én álláspontomból minő más megfejtése van! (Halljuk!) A teher oly roppant, hogy a gőzgé­pek egész hatalmával neki esünk a földnek, hogy KÉPV. H. NAPLÓ. 1834 I. belőle kipréselhessük a jövedelmet, és a föld még igy se biztos, s a nagy adó miatt minden méreg-drága. Az iparvállalatokkal is próbálunk, hogy ez által nyerjük ki azt, mit amott kinyerni nem sikerült. Lám lám, a gőzgépek romantikus színben feltűnő füstjének, füttyének, rejtélyes mozgásának, lázas mozgásának minő prósai meg­fejtése van az én szempontomból! Nem a bizalom: a kényszerűség! Nem a bizalom: az önfentartási vágy lázas küzdelme ez ! Hanem, hogy a mi gőz­gépes rángatodzásunknak mennyi hitele van ? arra más felel meg; hogy a mi delegationális alkot­mányunk egészségi állapotjának minő hitele van? arra más felel meg; hogy mai napon a magyar­osztrák államnak mify ponton áll napja? arra más felel meg! Mind erre megfelel a napóra. Hoztam egyet! Ez a börzei tabella, melyen létünk hitelének mutatója e mai napon : 21 és T /a %-nyi hanyatlást jelez. (Derültség.) Igen gyengének érzem magamat, főkép arra, hogy hazánk egyik legtiszteltebb fiának, Deák Ferencznek, főkép ily rögtöni czáfolatába bocsát­kozni akarnék; (Halljuk!) de egy eszmét még sem hagyhatok megjegyzés nélkül, melyet hamarjában feljegyeztem. Azt mondotta, vagy legalább oly formán, mert csak később jegyezhettem meg: „nem lehetett bebizonyítani két év alatt a delegatio veszélyes voltát", ezt t. i. ugy értelmezi, legalább mint én azt felfogom, hogy senfhii oly veszedel­mes tény nem következett be, melyből biztosan következtetni lehetne az intézmény veszélyessé­gére. De kérem, ha nekem házam van, és ezt nem assecuráltam 2 évig, s 2 év alatt le nem égett, én pedig miután azt tartom, hogy mégis biztosabb az a ház, ha assecurálva van és asse­curáíom, az a kérdés mármost: mikor cseleked­tem helyesebben: ama 2 év alatt-e, mikor nem asseeuráltam, vagy akkor mikor assecuráltam ? pedig itt csak házamról, nem a hazámról van szó. (Tetszés hal felől.) Ezt assecurálni kell. Régente igen sok főúrnak az a szokása volt, hogy saját ügyeit másra bizta, maga soha se végezte. Ha a delegatiónak az országgyűléshez való viszonyait tekintem, önkénytelenül eszembe jut ez a grand seigneuri tempó; hanem ilyenkor el kell borulnom, mert a grand seigneuri tempó felelősség nélküli gazdálkodását, határtalan felelő­ség nélküli felhatalmazását — és ezt fájdalommal kell eonstatálnom — a legtöbbször anyagi, igen sokszor erkölcsi bukás is követte. No de ne búsuljunk semmit, azt mondja Pulszky ur, majd meg szokjuk ezt az állapotot. Meg ám, mint a ezigány lova a koplalást: (Derült­ség. Jobb felől: Gyöngyör'ú argumentum!) egy nap­pal utóbb már megszokta volna, ha egy nappal előbb bele nem halt volna! Azt mondja továbbá, hogy nincs oly egyez­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom