Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
312 21. országos illés június 1. 1869. évre vagy még továbbra is a 800 ezer katonához; támogassa és tisztelje a minisztériumot, még tőrvénybe ütköző rendeleteiben is; válaszszon csupán jobb oldali képviselőket, hogy hosszú életű i ne lehessen e földön, melyet a delegatio oly vigasztalhatlanná, és a roppant teher oly kietlenné ^tett. Es most helyén látom, hogy b. Eötvös József nr beszédére tegyek néhány szerény megjegyzést. O száraz maggal kivánt nekünk a múltkor szolgálni : engedjék meg, hogy én a logika száraz rostáját állithassam garmadája mellé. (Halljuk! Derültség.) Igen tisztelem a képviselő ur személyes érdemeit, tisztelem nagy tudományát; de kötelességem nyíltságot parancsol és tiszteletteljes őszinteséggel kénytelen vagyok kijelenteni, hogy múltkori gyönyörű beszédében igen sok volt abbdl, a mire azt mondják, hogy ideális ! Orátori gyöngyöktől csillogó, magasztos szellemtől átlengett beszéde, mint egy ballón emelkedett a tiszta aetherbe, s még a magasban is nem a föld felé már, csak az égre tekintett. Ez volt a szép benne, ez lőn hibája. Szerintem az emberi okoskodás egyedüli biztos kalauza a logika, A logikának feladata: hogy az eszmék egymáshozi viszonyának arányosításából vonjon conclusiot, hasznost az életre, másképen nincs haszna. Kelléke tehát, hogy szakadatlanul egymásból folyó húzott sodrony legyen, mindkét végén ellátva kapocsesal, melynek egyikét a kiindulási pontba, egy megczáfolhatatlan igazságba kapcsoljuk, másik vége által az eredményt, a conclusiot, az elsővel összecsatoljuk. E nélkül az elme a phantaziák világába téved! Műve hasonló lesz a rakéta útjához, a mely sustorogva száll fel. szikrázva pattan szét; de múló fény után: mig egy része, mint kiégett hamu hull alá, más nemesebb fele füstté' vallván, a felegekbe vész el. Engem báró Eötvös József ur beszéde azon emeletes házra emlékeztetett, melyet egykor Makón épitettek, és még ma is fenáll. Ismétlem, hogy Makón egy kőmives egy emeletes házat épített. Midőn műve kész volt, az állványok segítségével fel ment az emeletbe, hogy gyönyör, ködjék. Ez alatt leszedték az állványt. S midőn vissza akart térni, azt látta, hogy nem tud. Felszorult. Kifeledte a lépcsőt: azt a practicus lépcsőt, mely a reális földdel, logikai sorozatban köti össze az ideális emeletet. S ezt hasznossá, lakhatóvá teszi. Ezt a lépcsőt nélkülöztem én, a különben oly gyönyörű besze'dben. Megengedi, „hogy jelen alkotmányunk a delegatióval nem tökéletes ! í£ (Ez az alap.) ,,De a földön más alkotmány se tökéletes!".. (Földszint.) „Emberi mű nem is lehet soha tökéletes !" (Az emelet.) „Ergo:" most jön a conclusio ... De mert oly létra nincs, mely a delegatiőt a nemzet jóllétével logikai rendben összeköthetné, ,,Ergo : (jön a leugrás) [ ,,elégedjünk meg azzal, a mi van." (Derültség, helyeslés bal felől.) Ha nekem egy kis testvérem volna, óvakodnám őt oly intézetbe küldeni, melyben a szellem előretörését, a jobb utáni törekvést a resignatio béklyóival ekként zsibbasztanák. A földön semmi sem tökéletes ! De a tökély felé törekedni: ez az emberiség, az egyén és nemzetek dicső feladata ! S épen e dicső tanúnak művei által dicső terjesztése tette bárd Eötvös Józsefet Magyarország első rendű művészirdjává. (Éljenzés jobb felől.) A delegatid veszedelmes voltát pedig tán semmi se bizonyitja inkább, mint ezen körülmény, hogy ily nagytudományu iró, ily hatalmas szónok sem birta azt erősebben védeni ! (Derültség, élénk helyeslés bal felől.) Ha orvoshoz mennék, hogy testi bajomból gyógyítson, s engem ő a helyett, hogy praescribálna : az emberiség közös nyomorára vald utalással elégítene ki, megköszönném neki ezt a szívességet (Derültség) s ezt mondanám: „Halál ellen nincs orvosság! azt igen jól tudom! Nem is örök életet kérek én öntől , de nagy bajomon enyhítsen! Ha lelki vigasz kell (föltevén, hogy jó katholikus vagyok) elmehetek Esztergomba ő eminentiájához vigaszért, tanácsért. " (Derültség, élénk helyeslés l al felől.) Vukovics Sebő igen tisztelt képviselő ur bebizonyitotta: miszerint a delegatio magyar tagjai közöl elég egyetlen egy tagot is megnyerni, hogy alkotmányunk romokban heverjen. Erre azt feleli báró Eötvös József ur, miszerint az lehetetlen mert: a képviselők mind becsületesek! A delegatio tagjai pedig a képviselők közöl választatván: azok is mind becsületesek: ha mind becsületesek: egy sem követhet el becstelenséget: ergo: nyugodtak lehetünk !-t (Felkiáltások jobbról: Hát nem igaz?) Ezen okoskodás alá azért nem kell létrát támasztani, mert az az emeletben született. (Derültség.) Meghajlok a bárd úr nemes szive előtt! S akár mit gondoljon a corruptiótóí oly méltán reszkető Francziaország vagy a spleenes, ködös, mogorva Anglia: azt az egyet be fogják vallani, hogy a templom s iskola kulcsa: magasztosabb kezek között, mint itt, még soha sem volt. (Éljenzés jobb felől.) Nem is akarnám én senki illusióját elrontani ; de lehetetlen, hogy ne utaljak azon okoskodásra, mely ez állítás alapján a külföldön támadhat. A franczia igy fog okoskodni: Magyarországban a ki választó, az választható is, a ki választd, az lehet képviselő, a ki képviselő, az
