Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos ülés június 1. 1869. 30? mint az országgyűlésen felszólalni ellenök ós be­panaszolni őket ő felségénél. De a parlamentális kormány e tekintetben is lényegesen különbözik előbbi állapotainktól. Most a közigazgatásban el­követett visszaélések iránt interpellálhatjuk a mi­nisztériumot — és ezen joggal, úgy látszik, a tiszt. képviselők nem igen gyéren élnek ; törvénysérté­sek miatt bizalmunkat vonhatjuk el tőle; vád alá helyeztetését követelhetjük. Es ez magától az országgyűléstől függ. Tehát az országgyűlés nem szorult arra, hogy egyes esetekért panaszt emel­jen a felség előtt : a bajt törvényes hatalmával orvosolhatja. Nem látom tehát sem helyét, sem idejét a válaszfelirati vita alkalmával ily vádak és panaszok tárgyalásának. Meg fog a kormány ezekre felelni annak rendje szerint, és ugy hi­szem igazolni fogja magát; de nem látom helyes­nek, hogy ezt bármi tekintetben a válaszfelirat­tal összeköttetésbe hozzuk. Az eddigi vitatkozásokban részünkről sokan felszólaltak az ellenfél okai és előadásai ellen és megezáfolták azokat és én sem ujabbakat, sem fontosabbakat felhozni nem tudnék. Bocsánat, ha már is hosszadalmasabb voltam, mint lenni óhajtottam. (Halljuk! Halljuk!) Elegendőnek tartom szavaimat azzal végzeni, hogy a bizottság felirati javaslatát pártolom és óhajtom, hogy a többség mielőbb szavazással ha­tározzon a kérdés felett és vessen véget a már ugy is hosszura terjedt vitatkozásoknak. (Elénk éljenzés a jobb oldalon.) Mocsáry Lajos : Tisztelt ház! (Sza­vazzunk! Szavazzunk!) Tapasztalván, hogy a ház figyelme valóban fogyatkozóban van, igen röviden fogok szólani. (Szavazzunk! Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a t. képviselő urak leülni, vagy a kinek nem tetszik, hagyja el a termet. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: Végig tekintve a le­folyt felirati vitán, engem sajátságosan lepett meg azon körülmény, t. ház, hogy a t. túlsó ol­dalnak szónokai majdnem kivétel nélkül kijelen­tették azt. hogy a fenálló közjogi kiegyenlítést, és nevezetesen annak magvát, a delegatiót, egy­átalában nem tartják valamely tökéletes intéz­ménynek. Ha végig tekintünk a történelmen, azt tapasztaljuk, hogy valahányszor egy nagy eszme vétetik alkalmazásba, mindannyiszor nem csak hogy erősen ragaszkodnak hozzá annak szerzői, de valóságos fanatismussal szoktak rajta csüg­geni. Egészen ellenkezőt látunk a jelen esetben, mert, mondom, majdnem kivétel nélkül mind­azok, kik e tárgyban nyilatkoztak, kijelentették, hogy azt valamely absolut jó, vagy épen töké­letes intézménynek maguk sem tartják. Van még egy más meglepő körülmény is, az t. i. hogy valahányszor ily nagy mű jött létre, nevezetesen saját nemzetünk közjogi törté­nelmében is, az mindenkor nagy benyomást gya­korolt magára az ellenfélre is, mindenkor bizo­nyos szélcsend szokott volt utána beállani. Egé­szen ellenkezőt látunk a jelen esetben e tekintet­ben is : mert az ellenzék ez alap ellen nem csak hogy el nem hallgatott a mű létrejövetele után, de, a mit tagadni, ugy hiszem, a túlsó oldal sem fog, napról napra növekszik. Nem kell egyébre hivatkoznunk e tekintetben, t. ház, mint a vá­lasztások eredményére, mely világosan mutatja állitásomnak alapos voltát. Ugy hiszem, méltán lehet következtetni már ezen jelenségekből is, hogy ezen kiegyenlítési műnek hosszú életet jö­vendölni alig lehet. Annál meglepőbb azon ellenmondás, hogy daczára annak, miszerint a t. jobb oldal tagjai sem tartják ez egyezményt valami tökéletesnek, mégis ugy kívánják azt tekintetni, mint végle­gest, sőt keresztül akarják azt vinni minden te­kintetben ugy, mint egy valóságos rendszert. Mutatja ezt a jobb oldalnak és kormánynak egész magatartása ; nevezetesen azon eljárás, melyet az úgynevezett belügyi reformok tekintetében követ. Ha tekintetbe veszszük ezen reformok minő­ségét, azt találjuk, hogy azok nagy mértékben eltérnek azon fogalomtól, melyet mi eddig ren­desen a reformokhoz csatolni szoktunk. Ezen re­formok legtöbb pontja nem olyan, mint a mi­lyeneket Pest városának előttem szólott nagyér­demű képviselője méltóztatott említeni ; hanem egyenesen közjogunknak bélágyi téren való át­alakítását és az államjogi kiegyenlítéshez való idomitását czélozzák. Ám tekintsük a czélba vett reformokat, me­lyek mint legfontosabbak tűnnek elő, melyeknek keresztülvitelében különös nyugtalanságot és tü­relmetlenséget tapasztalunk a túloldalon. A trónbeszédből magából világosan kitet­szik, hogy a megyei autonómia, ha nem is meg­semmisíttetni, de mindenesetre nagy mértékben korlátoltatni szándékolta tik. Mert nem híjában folytat a trónbeszéd valódi polémiát a múlt ha­gyományai ellen, melyek nem az absolutisarasnak, nem a szolgaságnak, hanem egy ezredéves al­kotmányos szabadságnak hagyományai, s nem hijába czéloztatik az alsó bíróságok szervezetének már előleges keresztülvitele; hanem azért, hogy a megyei autonómián már rés lövessék s egy helyrehozhatlan halálos döfés intéztessék. Hasonlót következtethetünk más tárgyakban is, mert az előzményekből alig lehet egyebet következtetni, mint hogy ezen úgynevezett re­formok által korlátoztatni szándékoltatik egy lé­nyeges alkotmányos szabadság, t. i. az egyesü­39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom