Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.
Ülésnapok - 1869-21
308 21. országos illés június 1. 1869. leti szabadság, és korlátoztatni szándékoltatik maga a sajtószabadság is. Azt méltóztatnak tán mondani, hogy mindez csak eonjecturán alapszik, be kell várni a részletes javaslatokat, melyeket e tekintetben majd előterjeszteni méltóztatnak. Ámde, ha tekintjük, t. ház, a minisztériumnak eddigi eljárását, abból nem ok nélkül következtethetjük az irányt, melyet e tekintetben a törvényhozás fog követni: mert ha ezen eljárást figyelembe veszszük, azt látjuk, hogy a minisztérium már valósággal praeoccupálva a törvényhozás intézkedését, sok tekintetben jár el ugy, mintha ezen úgynevezett reformok már életbe léptettettek volna és mintha már valósággal megállapittattak volna a törvényhozás utján. A megyéket a kormány valósággal ugy tekintette a legtöbb esetben, mintha már rendezve volnának. Ege'sz eljárását a megyék irányában ugy infézte, hogy a megyék mindinkább compromittáltassanak, s ugy tüntessenek elő, mint elavult intézmény, mely a kor kívánalmainak meg nem felel. Vegyük csak a márczius 2-ikai miniszteri rendeletet, mely nem csak hogy megváltoztatta tettleg a megyékben eddig fenálló törvénykezési eljárást, de valósággal megsemmisitette a megyei autonómia egész rendszerét, midőn felhatalmazást adott arra, hogy a főispánok a tisztviselőket tetszésük szerint felfüggeszszék. Mit tett a kormány az egyesületi jogra nézve ? Fentartotta a Bach- és Sehmerling-rendszernek azon rendelkezéseit, hogy semmi egylet nem állhat fen és nem működhetik mindaddig, mig alapszabályai legfensőbb helyen jóvá nem hagyaltak. Ezenkívül tettleg megsértette az egyesületi szabadságot az által, hogy a demokrata köröket tettleg erőszakosan felfüggesztette. (Ugy van! hal felől.) A sajtó irányában világosan kimutatta intentióit már azon eljárása által, melyet Kossuth Lajos levele lefoglaltatása a törvényhatóságok és megyéknek e miatti zaklatása s a boldog emlékű Böszörményi László ellen követett eljárásával. (Zaj jobb felől: Halljuk! Halljuk !) Ügy hiszem, t. ház, a kormány nem járt volna el így, ha előre nem számított volna arra, sőt nem lett volna biztos benne, hogy ugyanazon iránjdmn fog a törvényhozás eljárni, mely irányban ők jártak el, s tehát már ebből is fájdalmasan következtethetünk arra, hogy milyenek lesznek azon belügyi reformok, melyeket itten keresztülvinni szándékoznak. Mindezen dolgokban egy fatális rendszer van és következetesség. Az, a mi a belügyekben ekként létesíttetni szándékoltatik, az, hogy szabadságunk a bel kérdésekben valószínűleg nagy mértékben fog korlátoztatni, nem egyéb, mint az államjogi kiegyenlítés egyenes és fájdalmas kifolyása s annak keserű gyümölcse. Azon széles alapú szabadság, mely nálunk a belügyeknél jogilag még mindig fenáll, teljességgel nincs öszhangzásban azon korlátolt szabadsággal, mely nekünk az államjogi viszonyokban fenhagyatott. És azoknak szempontjából, a kik ezen közösügyi kiegyezkedést minden áron fen akarják tartani, nem is tetszhetik tanácsosnak ezen szabadságoknak meghagyása: mert ha a nemzetnek módjában lesz ezután is a megyék, egyesületek, a sajtó útján szabadon kijelenteni nézeteit, szabadon reagálni ezen közösügyi alku ellen, akkor valóban kényszerű féladat gyanánt tűnhetik elő a kormányra nézve azt megakadályoztatni és ezen szabadságokat korlátolni. De van benne következetesség még egymás tekintetben is. (Halljuk.') A közösügyi törvényekben egy nevezetes passus fordul elő több helyütt, a mely igy szól: A két fél minisztériumai egyenlő elvekből kiinduló javaslatokat fognak ~a ház elé ezen tárgyban terjeszteni. Ezen elv, tiszt, ház! nézetem szerint, árnyat vet összes törvényhozási működésünkre, árnyat vet országgyűlésünknek működésére még azon téren is, mely számára az 1867. XII. törvény, valamint a 10 évre kötött alkuk után is fenmaradt. (Ugyvan! bal felől.) Mert, ha pénz- és hadügyi dolgokban egyenlő elvekből kell mindenkor kiindulni a törvényjavaslatoknak, ha e tekintetben mindenkor tökéletes egyöntetűségnek kell szükségszerüleg uralkodni, ez nagyon természetesen és következetesen hozza magával azt is, hogy minden más tárgyban is meglegyen az egyöntetűség, az egyformaság a birodalom intézményeiben Lajtán innen és Lajtán túl. (Helyeslés bal felől.) Mindezeket annak bizonyítására hoztam fel, t. ház! hogy szabadságunknak a közjogi téren való megkorlátolása okvetlenül és következetesen vonja maga után azt, hogy a belügyi dolgokban is korlátoltassék szabadságunk. E szerint azt hiszem, nem jog nélkül mondhatjuk azt, hogy a közösügyi alku már is meghozta keserű gyümölcseit, mert ebből látjuk, hogy áldozatot kivan még azon szabadságtól is, mely eddig a belügyi téren részünkre meghagyatott. (Helyeslés bal felől.) E szerint tehát, azt hiszem, nem Kerkapoly Károly ur volt feljogosítva azt követelni, hogy mi várjuk meg, hogy mi lesz ezen intézkedések eredménye, és hogy bízzuk a dolgot az időre, mely a legjobb érvelő lesz; hanem hogy már eddig is látjuk annak gyümölcseit, elmondhatjuk, hogy az idő már érvelt, és pedig nem a közösügyi alku előnyére; hogy igenis okot szolgáltat arra, hogy minden erőnket megfeszítsük, misze-