Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-21

21. országos illés június 1. 1869. Hiszen ki tagadja azt, hogy számos ily hiba, sőt hiány létezik? De ezek nem a kiegyenlítés kö­vetkezései ; és épen azért kell a szükséges reformo­kat mielőbb létesíteni, hogy ezen hibák orvosolva ezen hiányok czélszerüen pótolva legyenek. Sokat emlegették a közelebbi választások al­kalmával történt visszaéléseket. De hiszen ezek nem a kiegyenlítés következései, nem a válasz­felirattal állanak kapcsolatban. A jövőre nézve a választási törvények átdolgozása által kell ha­sonló bajokat megelőzni, a múltra nézve pedig, ha ki jogában sértve volt a választások helyte­len vezetése által, adhatott kérvényt és e felett a bíróság itélt. Lehet, hogy valakinek valamely bíróság ítélete nem tetszik; lehet, hogy valamely esetben a bírónak egyéni nézete különbözik az enyimtől vagy másétői; de a birói ítélet előtt meg kell hajolnunk, mert a bíróságokat a ház maga ruházta fel ítélő hatalommal. Nem kétlem, és tudom is, hogy a választá­sok előtt és azok alkalmával számos izgatás történt, olyanok is, melyek semmi tekintetben nem heryeselhetők. Egy képviselőt sem vádolok ezzel, egyik ellen sem tudnék én effélét felhozni; de tudom azt, hogy egy képviselőnek sem áll hatalmában, midőn mint jelöltet felléptetik, előre látni, vagy határozottan meggátolni, hogy pártolói közöl egyik vagy másik oly eszközöket is ne használjon mel­lette, melyeket azon képviselő nem helyesel, és melyekről talán nem is tud semmit. Nem tudnám bebizonyítani, mert soha nem jártam utána, de közhirből tudom és van okom hinni, hogy az izgatások egyik igen veszélyes neme, a birtok viszonyok megzavarására, föld­osztásra vonatkozott. Egyik képviselőtársunk kijelentette, hogy ők földet ígértek, de nem holdankint, hanem a Kár­pátoktól az Adriáig: a szabad hazát. Hiszek sza­vainak, nincs okom kételkedni bennök; de hi­szem azt is, hogy a népnek egy része nem ily magasztos költői értelemben, hanem igenis anya­gilag kívánta és várta a földosztást. Egy másik neme a káros izgatásoknak az adó terhének megszüntetésére vonatkozott. Nem kételkedem, hogy ily izgatások is történtek, noha hiszem, hogy nem képviselőktől eredtek; pedig az ily izgatások veszélyesek is, és magukban véve fonákok is. Mindenki tudja, hogy beszer­vezetünk korszerű átalakítását az egész ország kívánja: jobb és gyorsabb igazságszolgáltatás, jobb és gyorsabb közigazgatás, nevelés, iskolák, sok más közhasznú intézet felállítása, hasznos beruházások mulhatlanul szükségesek. Mindezek tetemes költséggel járnak. Ha valaki azt mondja: az indirect adók eltörlését, az egyenes adók te­temes alábbszállitását, de egyszersmind a fenébb emiitett szükséges javításokat is várhatja a nép, az önmagával ellenmondásban van : mert tete­mesen megszaporítani az állam költségeit, és ugyanakkor tetemesen alábbszállitani az állam jövedelmeit, valóban fonák felfogás. De a sze­gény nép, mely nem képes államtudományi szá­mításokat tenni, hiszi a csalóka ígéretet, s az után indul, a mi lehetetlen. Atalában véve két veszélyes neme van az ámításnak. Egyik az, ha valaki elérhetlen vágyakat ébreszt a népben. Vágyak az emberi természet­ben feküsznek s mig azok a lehetőség vagy va­lószínűség körében vannak, emelik a tevékeny­séget ; de oly vágyak, melyeknek létesülése nem valószínű, sőt nem is lehető, elégületlenséget szülnek még azoknál is, kik sorsukkal előbb meg­voltak talán elégedve, elvonják őket azon ös­vényről, melyen biztosabban juthattak volna va­gyonhoz : a munkásság és takarékosság ösvényé­ről. A sorstól s ajándékkép másoktól várják va­gyoni állásuk javulását, melyet becsületes munka által inkább elérhettek volna. Sem a népnek, sem az országnak nem barátja ki elérhetlen vágyakat ébreszt a kömiyenhivők kebelében. (Elénk tetszés.) A másik káros eljárás, mivel ismét nem vádolok név szerint senkit: a hatalom minden ne­mének, a kormánynak ugy, mint a törvényho­zásinak keserű, gúnyos s gyakran rágalmazó megtámadása s ez által azok tekintélyének a kevesebb műveltségű népnél káros aláásása. Meg­róni a hibát jog és kötelesség, ; de történjék ez oly módon, mely több kárt ne tegyen, mint hasznot. Az államhatalom minden ágában szük­séges a tekintély ; jusson bár kormányra egyik vagy másik párt, ily tekintély nélkül kormá­nyozni képtelen leend. Akik oda szeretnék vinni a dolgot, hogy a megalkotott törvénynek is csak kételkedve, vonakodva engedelmeskedjenek a hon polgárai : azok nem a kormányt, nem az egyik vagy másik pártot, hanem minden kor­mányt, minden pártot, magát az államot kí­vánják veszélybe dönteni. (Elénk helyeslés.) Végre merültek fel többféle keserű kifakadások, a közigazgatás terén elkövetett visszaélések s a felelős kormánynak állítólag törvénytelen eljárása ellen. De ismétlem, hogy ha még valók volná­nak is, azok szintén nem a kiegyenlítés követ­kezései, s atalában ez a modor nagyon emlé­keztet engem a régi gravaminalis diéták ko­rára- Akkor nem volt felelős minisztérium; sem közvetve sem közvetlenül nem függött tő­lünk, hogy ő felsége kit nevezzen kanczellárnak, országbírónak vagy valamely kormányszék tag­jának ; és ha ezen tisztviselők vagy kormányszé­kek sértették a törvényt, nem volt más eszköz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom