Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

298 20. országos ülés május 31. 1669. kek a külügyre, s ennek elintézése végett küldendő követekre nézve intézkednek, s Magyarország állami jogát biztositják. Ezek szerint Magyarországnak minden külügyét ő felségének csak a magyar consiliummal egyetértőleg lehetett elintéznie, és ezek szerint Magyarország követet küldött a külföldi hatalmakhoz. Sőt van hazánk törvényeiben példa, hogy Magyarországot külön követ képviselte. Ott vaö az 1681: 4. t. czikk, mely arról rendelkezik, hogy a török Portához külön magyar követ küldessék, ki Magyarországot képviselje, ő felsége másik követe mellett. Arról is intézkedik ezen törvény, hogy akkor Magyarország külügyeit csak a magyar követ és pedig teljes hatalommal intézi el. (Ügy van! a szélső balról.) Nem akarom felolvasással fárasztani a ház figyelmét, tessék azt majd megolvasni, A közösügyes törvényekben a külügy elvétetvén Magyarországtól, erről a 8-ik pontban csak annyit mond, hogy a közösügyes miniszter mindkét ország minisztereinek meghallgatásával, vagyis a magyar miniszter meghallgatásával intézkedik; de azon magyar miniszter, véleményeért nem felelős, mert bármit mondott is ő, a közös miniszter követheti azt, ha tetszik, vagy mellőzheti, ha nem tetszik: azért tehát felelősségre nem vonathatik a magyar miniszter, mert nem ő cselekszik, nem Ő intézkedik az ország érdekében, hanem a közös miniszter. Méltóztatnak tehát látni, hogy nincs azoknak igazuk, kik azt mondják, hogy alkotmányunk vissza van állitva: mert még az sincs visszaállítva, a mi 1848 előtt volt. Sajnálattal olvastam a múltkor, midőn Bécsben a reichsrathot bezárták, — mily kedvezőtlenül nyilatkozott annak elnöke a mi közösügyes viszonyainkról és a delegatióról. De ha elvégre magát ezen 1867-iki XH-ik t. czikket és annak egyes részleteit tekintem, azt látom, hogy nagy szerencsétlenség volt, ezen törvényt meghozni. Egy kedvezőtlen pillanatban ugyan is oly válság állhat be, hogy ezen törvénynek hasznavehetlensége következtében a delegatiő semmiféle eredményre vezetni nem lesz képes. így például, a védrendszerről azt mondja a 13. §, hogy a védrendszer csak mindkét törvényhozás közös beleegyezésével változtathatik meg. Hogy tehát a védrendszert meg lehessem változtatni, először a magyar országgyűlésnek kell beleegyeznie, de másodszor bele kell egyeznie a többi tartományok országgyűlésének is. Már most mi történik akkor, hogy ha ezen két országgyűlés meg nem egyezik ? arről a közösügyes törvényben egy betű sincs mondva. Az történik, nézetem szerint, hogy a védrendszer marad mindI örökre ugy, a mint van ma. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A közös költségekről és ezek körül felmerülő minden kérdésről a delegatió intézkedik. Azt mondja erre nézve a törvény, hogy a delegatiók külön-külön tanácskoznak ugyan, de ha meg nem birnak egyezni a 3-ik válasz üzenet után sem, akkor összejönnek egy ülésben s közösen szavaznak ; hanem akkor azon delegatiőból, mely nagyobb számmal jelent meg, annyi tagot, a hánynyal több van, mint a másik delegalió tagjainak száma, kitörölnek, hogy a számok egyenlők legyenek. A múltkor hallottam, hogy valaki azt mondta, hogy csak egy szavazat kell, hogy egyik fél, vagy a másik a rövidebbet húzza. Az igaz, hogy egy szavazattal, miután egyenlők a számok, le lehet szavazni a másik felet. Hanem van ennek egy más baja is. A 35. §. szerint szavazáskor a két delegatió elnöke felváltva, majd az egyik, majd a másik elnököl. Már most, vagy szavaz az elnök vagy nem szavaz. Ha pl. az elnökkel együtt a magyar delegatiőt 50 tag képezi, amaz pedig, elnöke nélkül 50 tagot számit, s a magyar elnök nem szavaz, akkor azok többségben vannak. De ha az elnök nem szavaz, akkor mindig azon delegatió van kisebbségben, a melynek elnöke elnököl. Ellenben, ha az elnök szavaz, s ha egyforma számmal vannak a két delegatióban, akkor eredmény nincs. (Helyeslés a szélső hal oldalon-) Épen ily képtelenség — és ez, az én nézetem szerint, épen nem egyezik meg az alkotmányossággal — a mit a quota meghatározására nézve mond a közösügyes törvény. Azt mondja ugyanis, hogv ha az országgyűlések küldöttségek utján erre nézve meg nem tudnak egyezni, akkor a tárgy ő felsége elé terjesztessék s ő felsége maga határozza meg a quotát. Most véletlenül megegyeztünk és a hányadot tiz évre meghatátozták akként, hogy reánk 30 perczent jön. Hanem tegyük fel, hogy ha nekünk nem sikerülne ezen törvények megváltoztatása, és 10 év múlva ismét a quota meghatározására kerül a sor, és feltéve, hogy akkor ő felségének más tanácsosai lesznek, valamint azt, hogy a két országgyűlés küldöttei meg nem egyezhetnek: akkor ő felsége határozván meg a quotát, megfordíthatná az arányt akként, hogy fizessen Magyarország 70 perczentet, a lajtántuliak pedig 30 perczentet. Kérdem, alkotmány-e az, hol oly veszélyes intézkedés van a törvényben, (Élénk tetszés a hal oldalon) a mely ezen fontos jogot; az ország ily roppant megterheltetését illetőleg, a királyi hatalomra biz, a kinek személye a törvény szerint, szent és sérthetetlen? (Elénk helyeslés bal oldalon.)