Képviselőházi napló, 1869. I. kötet • 1869. april 22–junius 14.

Ülésnapok - 1869-20

20. országos ülés május 31. 1869. 297 modo praemisso, pari consilio, et autoritate, quoad hungaros cum externo íocumtenente vei generálé suae majestatis proeedat." Es ekként már akkor is a magyar hadseregnek külön füg­getlen hadvezére volt, ki azt vezérelte. Kétséget sem szenved, hogy itt független, külön álld had­seregről van szó, melynek a fővezére is magyar. Ezt hasonlókép intézte el az 1741 : 42., 1792: 8. és 1792 : 9. t. ezikk is. Hogy áll ellenben ez, a közösügyes törvé­nyek szerint? A közösügyes törvények szerint a magyar minisztérium a hadseregnek csak elszál­lásolásáról, az országban elhelyezéséről gondos­kodik; hanem most a hadsereggel a bécsi közös miniszter rendelkezik. Az 1848-ki törvények sze­rint, a király személye mellett levő miniszter, ki a katonatiszteket kinevezi, a magyar országgyű­lésnek felelős. A magyar érdekek ez által meg voltak dva : mig ellenben most, a közösügyes törvény szerint, a hadügyminiszter a két delega­tiónak felelős. Hogy pedig mily könnyen ki­játszható ezen feletősség, és hogy Magyarország érdekei legkevésbbé sincsenek megőrizve, azt ké­sőbb tüzetesen meg fog'om mutatni. Ép igy vagyunk a pénzügygyek Az 1848­diki IV. t. ez. 6. §-a azt mondja: hogy az or­szággyűlés az államköltségeket a múlt évi szám­adás megvizsgálása után évről évre megállapítja. Ez sem uj törvénv. Ott van az 1559-ik 15. t. ez., mely arról szól, hogy akkor a Karok és Ren­dek nem akarták megszavazni a költségeket és az adót, ugy, mint a királyi propositio kívánta; kivánta t. i. elébb, hogy az hat évre, azután, hogy három évre szavaztassák meg; de az or­szággyűlés kijelentette, hogy nem szavazhatja meg továbbra, mint egy évre : mert ha azt to­vábbra szavazná meg, attól tart, hogy a király addig nem hivja össze az országgyűlést. Igen érdekes ezt megolvasni. (Felkiáltások jobb felöl: Fölösleges!) Az 1559. 15. t. czikk ekkép szól: „Verentur quoque sacrae majestatis fideles, ne, si in hos sex, vei trés postremo postulatos annos consentiant, postea per totum illud temporis nul­lum habituri sünt conventum publicum." Már most nézzük a közösügyi törvényt: ez megszavazta a quotát tiz esztendőre, a mi nem csak eltér a 48-ki törvénytől, hanem eltér a régitől is. A quotára nézve Magyarországban is voltak akkor oly viszonyok, hogy a hazát más idegen seregek segítették megmenteni, és a közös feje­delem, ki egyszersmind császár is volt, seregevei Magyarországnak segítségére jött. A mi őseink sokkal bölcsebbek voltak, semhogy abból a kö­zösség eszméjét vonták volna le; hanem külön a császárnak és külön a királynak megszavaz­ták az adót: erró'l szólanak az 1506: 2 — 3 t. ez. KÉPV.H. NAPLÓ. 18 S-f. r. és 1563. 2. t. ez., mely igy szól; „Quod autem fideles suos regnicolas benigne hortatur, ut eon­siderata magnitudine sumptuum, quibus aerarium suum sit exhaustum, eonfimorum quoque, a qui­bus eorum dependet incolumitas, necessitatibus; ternos hoc anno fiorenos, de singulis portis, duo­bus in terminis solvant. „§. 2. Quorum quidem trium florenorum duos pro sacra majestate caesarea; tertium verő pro serenissima regia majestate dominó eorum cíementissimo offerunt. „§. 3. Atque propterea decreverunt; ut prae­íer illos, ternos fiorenos pro anno proxime se­quenti sacrae caesereae et regiae majestatibus mo­do praemisso obiatos exequantur ad sequentem quoque inmediate alterum annum pro sacra ma­jestate sua caesarea, de singulis in regni sessio­nibus singuli duo floreni." Ugyan ezt mondja az 1563: 3. t. czikk is. j Ha tehát azon eset volna Magyarországban, hogy ; ő felsége az ausztriai császár az ausztriai örökös tartományok külön álló hadseregével lenne kény­telen Magyarországot védelmezni, az ősök pél­dája szerint Magyarország a külön kiadáshoz mért összeget szavazhatna meg. De abból legke­vésbbé sem következik, hogy ezen háború költ­I ségeket, közösen szavazzuk meg, mint ez a kö­j zösügyes törvényben van: és ez e lényeges kü­i lönbség az ősi törvényhozás és a közösügyes tör­I vényhozás közt. Az 1727: 3. t. czikk az 1790/1: 19. t. czikket Magyarország sarkalatos törvényének nyil­vánítja. Abban az van kimondva, hogy az or­szággyűlésen kívül se önkéntesen, se felségi ha­talommal nem szabad semmiféle subsidiumot, semmiféle contributiot megszavazni. A közösügyi törvény szerint nem ezen országgyűlésen szavaz­zák meg a quotát, mely most 24 millió ós egy néhány száz ezerét tesz, hanem meg szavaztatik az közösen a delegatiókban; tehát' mindazáltal, hogy a pragmatica sanctio akkor is fenállott, midőn ezen törvények hozattak, nem találták szükségesnek őseink, hogy az adó-megszavazásra nézve a tényleges közösség miatt — mit né­melyek a pragmatica sanctiora ráerőszakolnak — az országgyűlésen kivül áilitsanak fel törvényho­zási testületet , mely Magyarország pénze felett határozzon. (Ellenzés a jobb oldalon.) A külügyekről az 1848:3-ik t. czikk 13. §-a nem mondja ugyan, hogy „közösügyek," hanem szól: „azon viszonyokról, melyek a hazát a többi tartományokkal közösen érdeklik," éá azt rendeli, hogy azokba az ő felsége körül leendő miniszter befolyván, tetteiről az országgyűlésnek felelős. Ez sem uj törvény, mert az 1546: 4, — 1550: 15, — 1553: 3; — 1557: 5, — 1715: 41, — 1741: 11, — 1790/1: 17. törvényezik­38

Next

/
Oldalképek
Tartalom